Tanulási környezetek

Ahogy ígértem, most következzen a tanulási környezetek tervezése, a komplementer tanulás ellentétpárjai (tradicionális és progresszív tanulási környezet), a virtuális kampusz és néhány tanulság az előző bejegyzésemhez érkezett kommentekből.

Korszerű tanulási környezet tervezése

Tanulási környezetek tervezése esetén több irányba is indulhatunk. Négy szempontot emeltünk ki, amelyek dominálhatnak egy-egy tanulási környezet tervezése és megvalósítása során. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy ezek nem kizárólagosan vannak jelen egy-egy tanulási környezetben, sőt! Valójában mindegyik szempont jelen van minden (nem csak online) tanulási környezet tervezése esetén, csak más arányban kapnak hangsúlyt.

A tanuló-középpontú tanulási környezet úgy épül fel, hogy az egész folyamat és az egész környezet a tanuló köré szerveződik, az ő érdekeit, igényeit és támogatását tartja fontosnak. A tudásközpontú tanulási környezet kiemelt szempontja, hogy az oktatási tartalom hogyan jelenjen meg: rugalmas tanulási egységek preferálásával. (Vigyázat! Ez nem azt jelenti, hogy tartalomközpontú környezet, de nagyon közeli rokonok! Azt azért ne felejtsük el, hogy tevékenységek végzése során is lehet tanulni, tudásra szert tenni!) Az értékelésközpontú tanulási környezet legdominánsabb eleme az értékelés. De nem a "megszokott" szummatív értékelés, hanem a folyamat közbeni visszajelzés, a formatív értékelés, a rendszeres és azonnali visszacsatolás áll a középpontban. Egy ilyen környezet tervezésekor értékelési pontokat határozunk meg, és ezekre a pillérekre építjük fel a tanulási környezetet. Nem úgy, mint a közösség-központú tanulási környezet esetében, ahol csoportmunkára, projektmunkára, közös online felületre, hatékony (horizontális és kooperációt segítő) kommunikációra alapozunk, erre alkalmas tanulási környezetet kell teremtenünk. (Pl. konnekt csoport) Ebben az esetben az egyik fő szempont az, hogy a csoport munkája egy közös "csoportfelületre" koncentrálódjon. El kell érnünk, hogy a csoport tagjai ne tudjanak /jaj :( /, vagy ne akarjanak kilépni erről a felületről, hanem ezen belül, ennek segítségével oldják meg a feladatokat. Véleményem szerint az utóbbira célszerű törekedni, hiszen ha abba a helyzetbe kényszerítjük a csoporttagokat, hogy "nem mehetnek máshová", akkor magunk ellen dolgozunk. Inkább ki kell deríteni, hogy mit hiányolnak, mit kedvelnek az adott felületen, és az eredményeknek megfelelően addig fejleszteni a környezetet, amíg tényleg maximálisan a kommunikációt és a közösséget támogató felületté válik.

A közoktatás színterei jellemzően értékelésközpontú környezetek (és a felsőoktatás színterei is, akár tetszik, akár nem). Ennek nem kellene negatív dolgot jelentenie, de sajnos azt jelent. A közoktatásban (és általában az offline értékelésközpontú környezeteknél) az értékelés ugyanis nem (vagy csak nagyon ritkán) formatív - tehát a célja nem a visszacsatolás, hanem az ellenőrzés (minősítő, összegző értékelés). Ennek oka a bizalom hiánya: "nem hiszem el, hogy tanul" - ezért folyamatosan ellenőrzöm. Léztezne, hogy ez online környezetben jobban működik? Online jobban bíznak a tanárok a diákokban? Először arra gondoltam, hogy kizárt dolog, hiszen a közoktatást senki sem kerülhette ki, mindenki ezt a szemléletet hozza magával a közoktatásból. Aztán rájöttem, hogy azok is jártak ám iskolába, akik az online környezetet preferálják; azok is, akik fejlesztik; azok is, akik kitalálták. Szóval lehet itt a bizalomra építeni és formatívan értékelni, csak akarni kell.

Az e-learning szerepe különböző életkori szakaszokban

Egy egyszerű, ugyanakkor nagyon szemléletes ábra segítségével megállapítottuk, hogy a tanulási folyamatban az életkor előrehaladtával egyre inkább szerepet kaphatnak a nem személyes társas interakciókat igénybe vevő környezetek: az e-learning. Ennek több oka is lehet: egyrészt a fokozódó önállóság, ami elengedhetetlen az online tanuláshoz, másrészt a megbízhatóság, a felelősségteljesség és a tudatosság növekedése (ami jóesetben szintén nő az életkorral együtt). Enen kívül nem elhanyagolható szempont a tanulás miértje: érdemjegyért, ösztöndíjért, bizonyítványért, diplomáért tanulok, vagy azért, mert fejlődni akarok, ismereteket szerezni, frissen tartani az agyam, képben lenni a világgal, vagy pusztán kíváncsiságból. Oda akarok kilyukadni, hogy a motiváció szerintem nagyon sarkalatos pont: az e-learning esetében nem árt, ha belső motiváció vezérli a tanulni vágyót, és véleményem szerint éveink számának növekedésével a motiváció egyre inkább belsővé válik. (Persze nem lehet ezt így általánosságban kijelenteni, és nem is tudom bebizonyítani. Talán csak szeretném, ha így lenne. Cáfoljatok meg!) Az eddig felsoroltak a tanulóra vonatkoztak. Ha megpróbálok egy tanár fejével gondolkodni, akkor ugyanide jutok: jobban megbízom egy felnőttben, mint egy gyerekben, kevésbé akarom felügyelni a munkáját. (Megint a bizalom-kérdés... Ennek lassan külön blogbejegyzést szánhatnánk...)

Szerencsére azonban az e-learningnek nem feladata a közoktatás meghódítása, inkább a felnőttképzés az ő terepe. Leendő andragógusként ez jól el is raktározom a fejemben. :)

"Virtuális kampusz"

A Komenczi Bertalan által virtuális kampusznak nevezett tanulási környezet valójában nem is virtuális (értsd: nem 3D-s). Tulajdonképpen egy jól felépített online tanulási környezet áll a fogalom mögött. Mit jelent az, hogy jól felépített? Az én értelmezésemben azt, hogy a tanulást támogatja, és hozzájárul a tanulás eredményességéhez, a tanulási teljesítmény növeléséhez. A tanulási teljesítményt meghatározó tényezők /Komenczi/ pedig a következőek:

• online, interaktív tananyag
• folyamatos visszacsatolás és önértékelési lehetőségek
• diákok közötti interakció ösztönzése
• állandó tanári-tutori támogatás
• mastery learning - optimális elsajátítás (idő)

Egy online tanulási környezet tervezése esetén ezeket a pontokat nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az előadáson negatív felhanggal említettük, hogy még mindig kapni oktató DVD-ket. Valóban. De ez szerintem nem rossz dolog. Úgy gondolom, hogy jelenleg több embernek van DVD-lejátszója, mint hiper-szuper számítógépe és szélessávú internete. De idővel biztosan a DVD-t is temetni fogjuk, ahogyan a CD-t is eltemettük. (vagy a floppyt). A DVD esetében tényleg nincs lehetőség olyan mértékű interakcióra, mint egy online vagy virtuális tanulási környezet esetében, visszacsatolásra még kevésbé. Jut eszembe visszacsatolás! Egyetértek azzal a gondolattal, hogy visszajelzést nem kizárólag az oktatótól kaphatunk, hanem a csoporttársainktól, vagy akár idegenektől is. Egy nyilvános blog esetében például előfordulhat, hogy olyasvalaki reflektál az írásunkra, akit egyáltalán nem is ismerünk. Az már más kérdés, hogy kinek a szavára adunk - ebből a szempontból azért az oktató behozhatatlan előnyt élvez.

Tanulási környezetek modelljei

Az OFI Tudástárában rábukkantam Komenczi Bertalan Informatizált iskolai tanulásikörnyezetek modelljei című írására, a továbbiakban erről/ ennek alapján írok. Komenczi két lehetséges megközelítést mutat be tanulási környezetek kialakításához: a tanulási környezet hangsúlyáthelyezéses modelljét és a kommunikáció-központú modellt.

Tanulási környezet hangsúlyáthelyezéses modellje - komplementer tanulási környezet

A hagyományos és progresszív tanulási környezet jellemzőit ellentétpárokban is megfogalmazhatjuk, és ezeket a párokat (az előadáson is bemutatott, alább mellékelt) táblázatba foglalhatjuk. Hangsúlyos, hogy komplementer (egymást kiegészítő) ellentétes jellemzőkről van szó. Az alábbi táblázatban ezek megtekinthetőek (a táblázat kattintással nagyítható!), én csupán néhányról szeretnék beszélni. Az egyik legalapvetőbb különbség, hogy míg a hagyományos tanulási környezetben tények, szabályok, kész tananyagok tanítása zajlik, addig a progresszív környezetben a készségek, kompetenciák, jártasságok és attitűdök kialakítása a cél; tehát nem kell tölcsérrel a diákok fejébe tölteni a zárt, kész tudást, hanem arra kell törekedni, hogy elsajátítsák az egész életen át történő tanulás képességét. Egy másik kiemelendő pár a kötött tanterv, merev órabeosztás és a szabad időkeretben történő, projekt-alapú tanulás. Ez jó példa arra, hogy nem egymást kizáró jellemzőkről van szó: hagyományos tanulási környezetben, merev órabeosztásban is lehet olyan kiegészítő feladatot adni, ami projekt-alapú és a diákra van bízva az időbeosztás. Annak köszönhetően, hogy a progresszív tanulási környezetben nem külső szabályokat kell követni, hanem belső szabályrendszer alakítható ki, a tanároknak való megfelelés sem kap olyan nagy hangsúlyt: inkább a standardoknak való megfelelés jellemző. De a tanár dominanciája nem csak emiatt alacsonyabb a progresszív környezetben. Nem a tanár a tudás forrása, és instrukciói sem olyan hangsúlyosak, mint a hagyományos tanulási környezetben. Ehelyett különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja, és önálló tudáskonstruálás valósul meg. Az nekem már kicsit cukormázas, hogy a progresszív tanulási környezetben a tanulás megítélése többé nem az, hogy "fáradtságos munka", hanem az, hogy "érdekes vállalkozás". Azért szívesen megkérdeznék néhány diákot, aki progresszív tanulási környezetben tanul...

Ahogy szívesen megkérdezném a tanároktól is, hogy ők hogyan vélekednek ezekről az ellentétpárokról, milyen mértékű elmozdulást tartanak szükségesnek, de szerencsére ezt Komenczi Bertalan megtette helyettem. Innovatív iskolák vezetőinek, kreatív tanárainak véleményére volt kíváncsi, hogy szerintük milyen hangsúlyeltolódásra lenne szükség a tanulási folyamat optimalizálásához.

Mind a 14 párra értékelte a válaszokat (a módszer és egy grafikon megtekinthető a tanulmányban), és 14-ből két esetben az innovatív oktatók is maradnának a hagyományosnál. A két eset, amikor a válaszadók a hagyományos környezet jellemzőjét preferálták: Homogén korcsoportban történő tanulás és az iskolán belüli tanulócsoportok (nem pedig iskolák közöttiek). Az elsővel én is egyet tudok érteni, a másodikkal kevésbé. Hiszen így nem csak az iskolák közötti kommunikációt lehetne felerősíteni, hanem a nemzetközi kapcsolatok építésére és ápolására is lehetőség nyílna. Amivel kapcsolatban pedig leginkább áthelyeznék a hangsúlyt a pedagógusok: az a zárt, kész tananyag bebifláztatása helyett az egész életen át történő tanulásra való nevelés.

A kommunikáció-központú tanulási környezet modellje

Ahogy Bodó Péter is idézte, nekem is nagyon megtetszett: "Végső soron minden tanulás kommunikáció." És minden kommunikáció információcsere, információszerzés vagy megosztás. És mivel az információ áramlása felgyorsult, széles körűvé és könnyen elérhetővé vált, Komenczi szerint a tanár feladata és szerepe a kommunikáció-központú tanulási környezetben úgy módosul, hogy "eligazítást nyújt az információkkal elárasztott, túlkommunikált világban".  Ebben a modellben a személyiségfejlesztő kommunikációé a főszerep: feltételrendszerének megteremtése, megőrzése és továbbfejlesztése. "A modell nem statikus, hanem dinamikus, és abból a felfogásból indul ki, hogy az ismeretek „öncélú” átadásával szemben az új tanulási környezetben a kognitív, perszonális és szociális kompetenciák fejlesztésére kell koncentrálni." Tehát inkább a tevékenységközpontúságra kell fókuszálni, és megpróbálni a lehető legkevesebb tartalommal a lehető legtöbb képességet és kompetenciát kialakítani és optimális szintre fejleszteni. /Komenczi, 2009/ A modell három súlyponttal dolgozik:

• tanuló (ő áll a középpontban)
• tanár (iránymutató, "környezet-szervező", megtervezi a tanuló és források közötti interakciót)
• interaktív elektronikus méduim (kommunikációs eszköz, biztosítja a hálózathoz való kapcsolódást, integrálja a nem elektronikus médiumokat, új dimenziót ad a hagyományos kommunikációs formáknak)

Összességében azt gondolom, hogy a két modell összehangolható. Sőt, talán azt is megkockáztatom, hogy felerősítenék egymást. A hangsúlyáthelyezéses modell gyakorlati megvalósulásában véleményem szerint a kommunikáció hasonló formában ölt testet, mint a második modellben, ezért gondolom, hogy támogatnák egymást.

Reflexió a témahétre:

Azt hiszem valamelyest sikerült megfejtenem a sokat emlegetett ábrát a tanulás dimenzióinak integrált felfogásáról. Nem pontosan értettem, miért kell különválasztani a lifewide és a lifelong learninget, hiszen a előbbi magába foglalja az utóbbit. A képlet egész pontosan így néz ki: Lifewide learning (egész életre kiterjedő tanulás) = lifelong learning (élethosszig tartó tanulás) + az élet minden területét átfogó tanulás. Azt sem értettem, hogy a negyedik "felhő" miért tart el a mindent magába foglaló lifewide-tól, mikor azt gondolná az ember, hogy épp az a cél, ami felé haladni kell. De arra sikerült rájönnöm (de lehet már csak belemagyarázom, és az is lehet, hogy ez mindenki más számára egyértelmű volt), hogy a negyedik "felhő" is "lifewide-tartományban" van, hiszen az élet minden területét átfogó- és az élethosszig  tartó tanulás fogják közre. Minél tovább nézem ezt az ábrát, annál inkább az az üzenete számomra, hogy ahogy egyre idősebb leszek, egyre közeledek az egész életre kiterjedő tanuláshoz/tudáshoz, akár formálisan, akár nem formálisan veszek részt a képzésekben. Bár azt még mindig nem értem, miért feltételezi az ábra, hogy az ember egy idő után informálisan nem tanul, és hogy élete végéig képzésben fog részt venni. Nem fog. De tanulni élete végéig fog - informálisan. A +/- tartomány problémára pedig még mindig nem tudtam megoldást találni. Emlékeztetőül itt az ábra:

Csoporttudás vs. az egyén tudása témakörben is volt egy nagy felismerésem: az előző bejegyzésben azt állítottam, hogy a csoporttudás nem lehet az egyéné. Ezt a gondolatot módosítanám, a céges példára alapozva. Teréz hívta fel a figyelmemet, hogy a cégek titoktartási szerződést iratnak alá a csoportból kilépőkkel, éppen azért, mert az rendelkezik a közös tudással (vagy egy részével, de az is lehet épp elég), a cég pedig tart az információ kiszivárgásától. A tudást nem a klasszikus értelemben kell vennünk, lehet az egy jelszó az adatbázishoz, néhány telefonszám, a gyengepontok ismerete, pár email... Tehát az egyén is birtokolhatja a közös tudást, információhalmazt, de nem lesz a sajátja. Attól még a csoport közös tudása marad, csak az egyén is használhatja, alkalmazhatja, rendelkezhet vele.

Pihenésképp pedig egy reflexió (sajnos nem az enyém) a "homo interneticus"-ra:

Forrás: http://bit.ly/JjpPAT

IKT továbbképzés nyelvtanárok részére /Csatai Luca, Szakács Zsuzsi/

Ezen a héten szintén páros munkában dolgoztunk, a feladatunk pedig a következő volt: Egy intézmény képzési vezetőiként távoktatásban tanító olasztanárokat kellett keresnünk és alkalmaznunk. A nehezítés a dologban, hogy olyan olasztanárokról van szó,  akik korábban nem használtak IKT eszközöket, de most használniuk kell. Olyanokat kell felvennünk, akik nyitottak a technológiai eszközök használatára és a belső továbbképzésben való részvételre (tehát hajlandóak megtanulni IKT eszközök használatát és alkalmazását).

Nekik kellett elkészítenünk egy 30 órás IKT továbbképzés terveit, ahol leendő tanáraink elsajátíthatnak minden olyan kompetenciát és eszközismeretet, amire a felnőttképzés során szükségük lesz. Íme az általunk vélt legszükségesebb eszközök és szolgáltatások, valamint az indoklás, hogy miért is kerültek bele ebbe a (nagyon kevés!!) 30 órába!

Általunk szükségesnek vélt eszközök:

• laptop vagy számítógép (és tartozékai)
• mikrofon
• hangfal/ fülhallgató
• webcamera

Általunk szükségesnek vélt platformok, szolgáltatások, programok:

• Az internet magabiztos használata (keresés, letöltés, feltöltés, megosztás)
• Legalább egy levelezőrendszer ismerete és használata (gmail)
• Legalább egy LCMS rendszer ismerete és használata - moodle (tesztek, értékelés, tananyagmegosztás, testreszabható határidők, fórum)
• Skype használata
• Hanganyag rögzítésére, lejátszására, kezelésére alkalmas program
• Szövegszerkesztés (MS Word, GoogleDocs)
• Podcast készítéséhez szükséges programok ismerete és alkalmazása
• Ustream használata

Fontos szempont volt számunkra, hogy a hallgatók elvárásainak megfelelő ismeretekkel ruházzuk fel leendő oktatóinkat, ezért tisztességes digitális állampolgárként erre is figyelmet fordítottunk a továbbképzés tervezésekor. A 30 órát 5 alkalomra osztottuk, ezt találtuk legmegfelelőbbnek - befogadható mennyiség, kibírható óraszám. Azt azonban lehetetlennek tartjuk, hogy ennyi idő alatt felkészítsünk egy teljesen kezdő oktatót, ezért úgy gondoltuk, hogy az órákat kiegészítendő leírásokat, oktatási segédanyagokat, feladatokat adnánk az olasztanároknak. 

Forrás: http://bit.ly/HYPGNb

Arra is próbáltunk odafigyelni, hogy mire lehet szükség egy nyelvoktatás során, és végül arra jutottunk, hogy a hang elengedhetetlen kelléke a nyelvtanulásnak. Talán ez okozta a legtöbb fejtörést, hogy távoktatásban hogyan lehet ezt a legegyszerűbben magvalósítani. Abban viszont hamar megegyeztünk, hogy facebookra semmi szükség (az oktatás szempontjából), és hogy a Second Life túl nagy falat lenne annak, aki életében először kapcsol be egy számítógépet. Arról nem is beszélve, hogy ha Second Life-on keresztül zajlanának az órák, nem biztos, hogy minden hallgató részt tudna venni (nem fix, hogy rendelkezik a szükséges eszközökkel: szélessávú internet, remek számítógép, ami elbírja a programot; és az sem garantált, hogy a megbeszélt SL alkalmak időpontja megfelelő a hallgatóknak). Ezért preferáljuk a Ustream-et, mert annak használata során lehetőség van élőben is követni az előadásokat, és lehetőség van később visszahallgatni annyiszor, ahányszor csak szükséges. Annyiban előnyösebb lenne a SL, hogy ott lehetőség van az interakcióra, a visszakérdezésre, a feladatok megbeszélésére - de tudjuk, hogy egy távoktatási folyamatban is vannak kontaktórák, amik minderre alkalmat biztosítanak.

1.       ALKALOM
1. óra	Bevezetés (Fogalmak tisztázása, IKT eszközök, az IKT szerepe az oktatásban, távoktatás előnyei, információs társadalom)
2-4. óra	Számítógép/ laptop és tartozékainak bemutatása, megismerése működés közben
5-6. óra	Ismerkedés az internettel, internetes alapismeretek – kereséstechnikák (képek, idegen nyelvű szövegek, mások által megosztott tudásanyagok - Google)
2.       ALKALOM
1. óra	Internetes alapismeretek - Levelezőrendszer (Gmail – saját e-mail fiók létrehozása, ismerkedés a Gmail-lel)
2. óra	Online szótárak
3-4. óra	Szövegszerkesztés (MS Word, Google Docs és a benne rejlő lehetőségek)
5-6. óra	PPt és podcast megismerése, használata, „Milyen a jó prezentáció?”
3.       ALKALOM
1-3. óra	Mikrofon, fülhallgató/hangfal, webcamera bemutatása, beüzemelése és használata
3-6. óra	Skype megismerése, használata, kipróbálása (webcam és hang), alkalmazási lehetőségei
4.       ALKALOM
1. óra	Hangrögzítés lehetőségei
2. óra	Videó készítésének lehetőségei
4. óra	Ismerkedés a Slideshare programmal
5-6. óra	Ustream megismerése, használata, alkalmazási lehetőségei
5.       ALKALOM
1. óra	LCMS rendszerek bemutatása, alkalmazásának lehetőségei (moodle)
2-3. óra	Moodle tanári mód – felületkezelés (tartalommegosztás: szöveg, kép, videó megosztása; feladatok szerkesztése)
4-5. óra	Moodle tanári mód – felületkezelés (fórum, új topikok és témák létrehozása, tesztkészítés, határidők beállítása stb…)
6. óra	Összegzés, kérdések, tapasztalatok

Eszközök, programok, szolgáltatások szükségességének indoklása:

• Számítógép vagy laptop magabiztos használata
  Ezt talán magyarázni sem kell, kit tud elképzelni távoktatást számítógép nélkül a 21. században? :]

• Internetes alapismeretek, Google
  Vonatkozik ugyanez az internetre is. Ahhoz, hogy valaki on-line taníthasson, nem árt, ha az alapismeretek birtokában van. Úgy véljük, a kereséstechnikák elsajátítása nélkülözhetetlen, legyen szó képről (nyelvvizsgán külön feladat a képleírás!), idegen nyelvű szövegekről (fordítási feladatokhoz kiegészítésként, vagy szimplán az oktató “szintentartásáért”), videókról, hanganyagokról (szintén nyelvvizsgafeladat!) vagy mások által megosztott tudásanyagokról (szituációs feladatok, tapasztalatok, módszerek, könyvek, játékok).

• Gmail (levelezőrendszer)
  Ezt több szempontból is fontosnak tartjuk. Egyrészt az oktatónak rendelkeznie kell saját e-mail fiókkal, amin keresztül kommunikálhat a hallgatókkal, csoportot hozhat létre (Google Groups), az esteleges kérdésekre, problémákra választ adhat - időtől és helytől függetlenül.

• Online szótárakAz online szótárak ismerete és használata nélkülözhetetlen egy nyelvtanár számára. A hallgatóknak rengeteg segítséget nyújthat, ha az oktató mutat egy-két hasznos oldalt erre a célra, és persze az oktató saját felhasználására is alkalmas.

• Szövegszerkesztés (MS Word, Google docs) A szövegszerkesztés az egyik legelemibb IKT-s készség. Onnantól kezdve, hogy a tanár számos feladat leírását ennek segítségével tudja közzétenni, odáig, hogy magukat a tanegységek tematikáit is szövegben adja meg, de erre épül magának a Moodle-nek is egy jelentős része. De már ahhoz is szükség van szövegszerkesztésre, hogy az ember egy jól struktúrál e-mailt tudjon írni. (A GoogleDocs-hoz előljáróban ezt ajánlanánk: http://bit.ly/I1qIld )

• PPT, Podcast, Slideshare A prezentációk kiváló szemléltetőeszközök, tulajdonképpen online táblaként is értelmezhetjük őket. Szövegek, képek, ábrák, grafikonok, táblázatok bemutatására egyaránt alkalmas. Valójában egy “instant vázlat”, hiszen a slide-okra (jó esetben) csak a legfontosabb információk kerülnek fel, ami az oktató előadásával, magyarázatával egészül ki. A Slideshare használatát pedig azért emelnénk be a “tananyagba”, hogy leendő olasztanáraink anyagai mindenki által hozzáférhetőek legyenek. (Az intézmény képzési vezetőjeként pontosan tudjuk, hogy nem kell féltenünk az információt, hiszen az oktató előadása nélkül a diasor csupán egy szemléltető eszköz. Viszont árulkodik a színvonalról és a minőségről, és ez hasznunkra válik.)

• Mikrofon, fülhallgató/hangfal, webcamera Ezeknek az eszközöknek mindegyike szükséges a későbbi online tevékenységekhez, konzultációkohoz, ezért kezelésük, használatuk kötelező!

• Skype Itt lehet a hallgatóknak a jelenléti konzultációkon kívül “fogadóórákat”, konzultációkat tartani, igény szerint esetleg a beszéd/beszélgetés gyakorlását biztosítani.

• Hangrögzítés Mint azt nagyon jól tudjuk, egy idegen nyelv tanulásánál elengedhetetlenek a hallásértés gyakorlatok (olyan jellegűek, amik majd egy nyelvvizsgán is előfordulnak). olasztanáraink megtanulhatják, hogy vehetnek fel maguk is hangot. Ez a hallásértés gyakorlatok mellett még arra is használható, hogy az tanár egy-egy tanult témakör szókincsét felmondja a hallgatóknak, szépen, lassan, artikuláltan, hogy a a kiejtésüket jól megtanulhassák.

• Videó Itt elsősorban nem videó rögzítésre, készítésre gondoltunk, hanem annak kezelésére. Így a tanár a hallgatóknak játszhat le különböző filmeket, rövidfilmeket. Ez azért jó, mert sokkal könnyebb egy idegennyelvű szituációt úgy megérteni, ha nem csak a szöveget hallják, hanem látják a hozzá kapcsolódó szituációt. Így a kontextusból még akkor is következtetni tudnak, ha nem értettek minden szót.

• Ustream A Ustream alkalmazása azért előnyös egy nyelvoktatás során, mert egyszerre láthatunk képet vagy videót és hallhatjuk a hangot. Akár a képleírások, akár a szituációk tanulásakor, akár a kiejtés gyakorlásakor, akár a nyelvtani szabályok magyarázatánál jól jön, hogy többször vissza lehet nézni/hallgatni, és hogy nincs szükség arra, hogy mindenki egyszerre üljön le a számítógép elé (mint SL-ben), hanem minenki haladhat a maga tempójában.

• Moodle Mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy az oktatás ne veszítse el a hitelességét az oktató személyes jelenlétének hiányában. Ha van egy olyan keretrendszer, amit tulajdonképpen a tanteremmel vagy az oktatóval azonosíthat az olaszul tanulni vágyó hallgató. Ez a felület alkalmas a tanulási tartalom megosztásra és feladatok leírására, delegálására is. Emellett egy átlátható rendszerben tudja nyomon követni a folyamatot hallgató és oktató egyaránt (pl: heti témabontás). A moodle felület alkalmas az ellenőrzésre és értékelésre is - a tesztek például kiváló lehetőséget nyújtanak a nyelvtani feladatok ellenőrzésére (javítani sem kell!); a testreszabható határidők pedig garantálják, hogy a hallgatók időben megoldják a feladatokat. További előnye, hogy nem csak az oktató, hanem a hallgatók is oszthatnak meg tartalmakat.

Információs társadalom és oktatás, a tanítás és tanulás új koncepcionális keretei

Ebben a bejegyzésben az oktatás lehetőségeit az információs társadalomban, valamint a tanulás értelmezési megközelítéseit kellene vizsgálnom. Első körben a nagy kulturális változásokról, tanuláselméletekről, paradigmaváltásról és a tanulás dimenzióinak integrált felfogásáról fogok írni.

Az előadás a nagy kulturális változások felelevenítésével kezdődött. Ehhez Komenczi Bertalan táblázatát hívtuk segítségül, amelyben átnézhettük a nagy kulturális változásokat információátadás és tudásszervezés szempontjából. Komenczi öt kultúrát különböztet meg:

1. Epizodikus kultúra: Az epizodikus kultúra korszaka ötmillió évvel ezelőttre datálódik, a főemlősök idejére, akik esetében tudásszerveződésről még nem beszélhetünk, a(z epizodikus) kultúra pedig társas viszonyoknak felelt meg. Átadása eseményreprezentációként, epizodikusan történt. És hogy miért epizodikus? Mert az emberszabásúak nem különböztettek meg múltat és jövőt, a jelenüket saját epizódként, különálló eseményként élték meg, és csak bizonyos eseményeket tudtak reprezentálni.
2. Mimetikus kultúra: A mimetikus kultúra a homo erectust jellemezte, idestova 1,5 millió évvel ezelőtt. A kultúra az utánzásban rejlett, és átörökítésének is ez volt a módja. Itt már szándékolt a reprezentáció - ez különbözteti meg az epizodikus kultúrától, ergo ez a nagy kulturális változás kulcsa. Így gyakorlatilag (a számtalan tudatos reprodukcióval) összetett társas viselkedés alakulhatott ki. A tanítás modellezéssel, a tanulás utánzással történt.
3. Mitikus kultúra: A mitikus kultúra a homo sapiens sajátját képezte, 50-100 ezer évvel ezelőtt. A nyelv kialakulása, a beszéd megjelenése valóban óriási kulturális változást eredményezett. A nyelv létrejöttének köszönhetően a gondolkodásra helyeződött a reprezentáció. A tudásszerveződés az elbeszélésen alapult, mítoszokká formálódott, átadása pedig nyelvi, szemantikus úton történt.
   
4. Modern (teoretikus) kultúra: Modern vagy teoretikus kultúra  a modern ember kultúrája ötezer évvel ezelőttől egészen a könyvnyomtatásig. Az írás megjelenésével (harmadik nagy kulturális változás) a szimbólumok korábban nem ismert új osztálya teremtődött meg. Külső grafikus reprezentációk készültek, amelyek rögzítettek és mások által hozzáférhetőek voltak. A tudás külső, rögzített tudássá alakult, átadásához külső eszközök szükségesek. A teoretikus kultúra végső kiteljesedése a könyvnyomtatás.
5. Hálózati kultúra(?): A hálózati kultúra napjaink kultúrája, a "homo interneticus" korszaka. A korszakváltás természetesen a számítógépek és az internet megjelenésével kezdődött. A tudásszerveződés elektronikus kommunikáció útján valósul meg, az átadást pedig hálózati adatbázisok segítik.

Egy antropológia jegyzetben azt olvastam, hogy "a mai ember jellegzetesen hibrid, megtalálható az összes korábbi kultúra benne". A legjellemzőbb azonban mégis az aktuális: a hálózati kultúra(?).

Forrás: http://bit.ly/If22UT

Tanulásértelmezések, tanuláselméletek

Három olyan elméletről esett szó, amit korábbi tanulmányainkból már jól ismerünk. Azért nem árt feleleveníteni - ha nem is az eheti témához, a jövőhetihez (konnektivizmus) remélhetőleg jól fog jönni.

Az első ilyen elmélet a behaviorista elmélet volt. Pavlov klasszikus kondicionálása, Skiller operáns kondicionálása (patkányok, jutalmazás) és Bandura szociális tanuláselmélete (minták követése) juthat eszünkbe. De most ennél általánosabban gondoljunk a behaviorista tanuláselméletekre: a viselkedést előzetes környezeti hatás váltja ki (gyakorlati megvalósulása: viselkedés bemutatása, rávezető utasítás); a változás tartóssága a viselkedés következményeitől függ (megerősítés, meg nem erősítés). Ezek tulajdonképpen inger-válasz kapcsolatok. A közoktatásban gyorsan megtanuljuk, hogy akkor jutalmaznak bennünket, ha azt mondjuk, amit a tanár mondott, vagy azt, amit hallani akar. Kifogásolhatjuk ezt a modellt, persze. Hatékony? Nem minden esetben. De amíg értékelés lesz, addig az jutalmazásnak vagy büntetésnek fog számítani - a közoktatásban legalább is.

A kognitivista tanuláselmélet (Lewin, Pigaet, Brunel) a megismerésre folyamatként, nem eredményként tekint. A diákoknak azt kell megmutatni, hogy hogyan tudnak részt venni aktívan a tudás megszerzésének folyamatában. Az elmélet szerint a tudás a memóriában szerveződik, az új információkat a meglévő tudásunkhoz kapcsoljuk.

Végül pedig a konstruktivista szemlélet, ami a tanulást értelem-teremtő tevékenységként értelmezi. A tudás nem egy megszerezhető tudatállapot, hanem egy belső folyamat (konstrukció) eredménye. A konstruktivista szemlélet szerint a tudás nem átadható, hiszen mindenki megkonstruálja a saját szubjektív ismeretrendszerét. Ezért a frontális oktatási technikák helyett érdemesebb lenne a tanulók motiválására koncentrálni. Ez a szemlélet meglehetősen problémacentrikus. Azt feltételezi, hogy mindennel kapcsolatban van valamilyen előzetes ismeretünk, aminek felhasználásával problémákat oldhatunk meg (különböző módokon, tekintve hogy előzetes ismereteink nem azonosak). Az elmélet szerint a hatékonyság kulcsa a releváns problémák felvetése és a csoportban való tanulás, másokkal való együttműködés. (álláspontok ütköztetése, interakció) 

Forrás: http://bit.ly/J14WbJ

Paradigmaváltás

Paradigmaváltásról beszélünk, "ha a régi modellel már nem lehet semmit magyarázni" - hangzott el az órán. Én nem vagyok biztos benne, hogy mindent el kell dobni, ami nem alkalmas magyarázatra. Hiszen minden modell hibáiból, hiányosságaiból tanulhatunk, vagy építkezhetünk az alapjaira, továbbfejleszthetjük. Arról is beszéltünk, hogy nincsenek újszerű jelenségek, ezért nem alakulnak ki új elméletek, amikkel az új jelenségeket magyarázhatnánk. Olyan jelenségre lenne szükség, amit a meglévő modellekkel nem tudunk magyarázni. Akkor talán az e-learning is paradigmaváltást jelenthetne. Szóba került az is, hogy az új elméletek a régiek kifejletlensége miatt sem nyernek teret. Például: hogy magyarázza egy konstruktivista a közösségi tudás konstruálást? Hiszen ebben az esetben nem az egyén konstruál az előzetes ismereteit használva, hanem a közösség. Akkor a közzösségben lévő egyének előzetes ismeretei összeadódnak és a csoport közös előzetes ismeretanyagává alakulnak? És a közösen konstruált tudás a közösségé "marad", vagy a benne szereplő minden egyén sajátjává is válik? Ha nem (szerintem nem), akkor miért jó, hogy a csoport tudja, és én nem (mikor én is részt vettem a megalkotásában)? Ez abban az esetben lehet hasznos, ha a közösség érdeke "előbbre való", mint az egyéné. Például egy cég esetében.

És a mi esetünkben? Úgy értem a KONNEKT esetében? Szép és jó, hogy kialakítunk egy közös tudást, felhalmozunk egy közös tudásanyagot, de nem a közösség kap rá jegyet, hanem az egyének külön-külön. Sőt, hasznosítani is egyénenként tudjuk majd. Akkor most hogy is van ez?

A tanulás dimenzióinak integrált felfogása

E heti sztárunk, Komenczi Bertalan modellje szolgáltatta ehhez (is) az alapot. Egy koordináta rendszerben a születéstől az élethosszig tartó tanulásig juthatunk el az y tengely mentén, az x tengelyen pedig az élet minden területét átfogó tanulástól a lifewide-ig (Lifewide learning = egész életre kiterjedő tanulás. Egész életre kiterjedő tanulás = élethosszig tartó tanulás + az élet minden területét átfogó tanulás). Ennek mentén az alábbi "felhők" különülnek el (????): 

1) Az informális tanulás mezejében lévő gyermekkor, amikor a feladatunk a közvetlen környezetünk és a világ megismerése, tapasztalati úton, mindre kiterjedőleg. Ez rendben is van.

2) A formális tanulás "felhője", amit a közoktatásra vonatkoztattunk. Még ez is hagyján, bár valótlant állít, aki azt mondja, hogy az általános iskolás gyerekek kizárólag formális oktatásban vesznek részt (erre hamarosan kitérek).

3) Ez a "felhő" egybemosódik a negyedikkel, de nagyrészt a formális oktatás mezejében található, gondolom ez lenne a felsőoktatás. Az az időszak, mikor nincs olyan élő ember a Földön, aki csak formálisan tanulna.

4) A nem formális képzés, ami az élethosszig tartó tanuláshoz legközelebb van, és az élet minden területére kiterjed. Ez alapján azt gondolhatná az avatatlan ember, hogy aki egyszer kiszállt a formális oktatásból, az soha többé nem térhet oda vissza. Ha mégis így tenne (végülis egyben van az előző felhővel), akkor visszafelé lép. Pedig mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van.

Egyébként lehet én emlékszem rosszul, de a koordináta rendszerben x és y tengelynek negatív tartománya is volt. A pozitív tartományba eső terület a harmadik tartomány, esetünkben a formális oktatás. Kérlek mondjátok, hogy pozitív és negatív oldalnak esetünkben nincs jelentősége! Egyszerűen nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a nem formális képzés az "életvonal" negatív tartományában található (akárcsak az informális tanulás).

Arra a kérdésre, hogy össze lehet-e kötni az 1. és a 4. felhőt egyértelmű a válasz: persze. Sőt! Egyetértek Terézzel és Péterrel, akik azt írták, hogy az informális tanulás az egész életünket végigkíséri. Szóba került az iskolától független tanulási tevékenység is, olyan kontextusban, hogy erre nem figyel a közoktatás, és hogy az információs társadalom (amiről megegyeztünk, hogy még nincs is) az információhoz való hozzáférés lehetőségével nagyban hozzásegíti a gyerekeket az iskolától független nem formális vagy informális tanuláshoz. Ez valóban jó és szép, de eddig információs társadalom nélkül is megvolt ez, és szerintem az sem igaz, hogy a közoktatás nem figyel oda. Én zeneiskolába is jártam, színjátszókörbe is, táncolni is - mindet az iskolától függetlenül, de mégis az iskola segítségével.  Gondoljunk arra, hogy mennyien tanulnak hangszeren, járnak kórusba, rajzszakkörre vagy sportolni. És ezekhez nem szükséges információs társadalomban élni. Az előadáson elhangzott, hogy a (szakmai) gyakorlat például iskolán kívüli tanulás, de az nem minden esetben független az iskolától, az információs társadalomtól viszont (a legtöbb esetben) az. Iskola és szakmai gyakorlat akár olyannyira szorosan kapcsolódhat, hogy kurzusokat is kiválthatna - ha lenne erre valamilyen mód. De nincs. Ahogyan általában a nem formálisan megszerzett tudás elismertetésére se nagyon. Egy másik kurzus keretein belül megismerkedtem Ausztria felnőttképzésével, és ott a nemzeti stratégiában is szerepel a képesítések és kompetenciák akkreditációs lehetőségeinek javítása: a nem formális és informális módon megszerzett tudás, a készségek és kompetenciák formális képesítéssé válását szorgalmazzák.

Az iskola "monopolhelyzete" akkor sem szűnne meg, ha a nem formámális úton szerzett tudásunkat elismertethetnénk. Lenne ugyan egy versenytársa, de a monopolhelyzetét nem veszítené el, ez a helyzet csak megkérdőjeleződne. De szerintem még nem tartunk itt, Khan Akadémia ide vagy oda.

A következő bejegyzésben a tanulási környezetek tervezésével, a komplementer tanulás ellentétpárjaival (tradicionális és progresszív tanulási környezet) és a virtuális kampusszal fogok foglalkozni.

Felhasznált források:

http://issuu.com/elteppkoktinf/docs/okt_inf_folyoirat_2010_1_2szam

http://bit.ly/HZKNIG