Nyílt oktatás, jó gyakorlatok, konnekt(ivizmus) II.

Őszintén be kell vallanom, hogy ki is ment a fejemből, hogy ezzel a bejegyzéssel még tartozom. De jól is esik kicsit tisztább fejjel visszanézni az előző témahétre. Nyílt oktatás, jó gyakorlatok, no meg persze kicsit a KONNEKT és a konnektivizmus.

I'm late! I'm late! /Forrás: http://bit.ly/JTxPJo/

A nyílt oktatásról mindenki írt a saját blogjában, már a könyökünkön jön ki, ezért csak a rend kedvéért: A nyílt oktatás egy nagy kalap, amiben minden olyan oktatási forma elfér, ahol az adaptivitás és a tudáshoz való szabad hozzáférés hangsúlyos és kiemelt tényező. Ezekre a formákra a tanulóközpontúság, a bemeneti feltételek hiánya (vagy minimálisra csökkentése), az egyénileg ütemezhető tanulás, rugalmas időszervezés, tartalommegosztás, tanulói aktivitás jellemzőek. Aki részletesebben szeretne olvasni a nyílt oktatásról, annak ajánlom figyelmébe Kálmán Teréz bejegyzését, ahol átfogó képet kaphat minden érdeklődő.
Az én figyelmemet leginkább az OER (Open Education Researches), azaz a szabadon hozzáférhető oktatási források (SzOF) ragadta meg, mint jó gyakorlat. Az OER egy univerzális oktatási forrásgyűjtemény, amely szabad és ingyenes hozzáférést biztosít a világ bármely országából. Ez a forrásgyűjtemény 2002-ben, az UNESCO kezdeményezésére jött létre, és egyre népszerűbbé válik világszerte. Természetesen IKT eszközök használatának segítségével juthatunk hozzá a megosztott anyagokhoz, ami feltételezi a magabiztos eszközhasználatot és a szükséges digitális kompetenciákat. (A hozzáférést már ide sem írom, hiszen megbeszéltük: ez ma már nem lehet probléma. Egészen a most aktuális témahétig, de nem akarom keverni a szezont a fazonnal. A lényeg, hogy a hozzáférés megoldható, az akadálymentes hozzáférés kevésbé.) De azt hiszem, a 21. században aki akar, az meg tud tanulni bánni/ boldogulni a számítógépekkel és a különböző programokkal. Ergo ha valaki értesül (hogy? honnan? kitől? én sem tudtam míg nem volt ez a kurzus. ezelőtt nem kerestem. ha kerestem volna, biztosan megtalálom) akkor térítésmentesen oktatási anyagokra tehet szert. Az elearningeuropa.info egyik cikkének kivonatában olvastam, hogy ezek az oktatási anyagok ugyan szabadon hozzáférhetőek, de használatuk még nem éri el a kritikus szintet a felsőoktatásban és a felnőttoktatásban sem. A cikk ezt azzal magyarázza, hogy amellett, hogy a hozzáférést lehetővé teszik, "az innovatív nyílt oktatási jó gyakorlatok" bevonására is összpontosítani kellene, hogy az oktatás lehetőségét valamennyi polgár számára biztosíthassák. (A teljes cikk angol nyelven letölthető pdf formátumban erről az oldalról).
Az OER oldalát látogatóknak lehetőségük nyílik az anyagok közötti korlátlan böngészésre, amit nagyban megsegít az anyagok rendszerezése: témakör, szint és típus szerint is választhatunk. A legtöbb anyag jelenleg a tudomány és technológia témakörében található. Ha típus szerint keresünk, rábukkanhatunk komplett kurzusokra, kutatásokra, tanulmányokra, játékokra, hangfelvételekre (rögzített előadásokra), feladatokra, jegyzetekre, óravázlatokra, videókra, szimulációkra, tanítási és tanulási stratégiákra vagy akár teljes könyvre, tanulmánykötetre is. Még egy "apró" bökkenő: a legtöbb anyag angol nyelven érhető el. Bár számos angol nyelvi kurzus is található a tartalmak között, szóval aki nagyon akar, az tényleg hozzáférhet előbb a nyelvleckékhez, aztán bármihez, amire csak kíváncsi. Az én angol nyelvtudásom például hagy némi kívánnivalót maga után, úgyhogy elhatároztam, hogyha vége ennek a kurzusnak (mindjárt) akkor nekiesek az angolnak :] Bár ezek nem akkreditált képzési programok, a gyakorlati hasznosulásuk azt hiszem jóval több lesz, mint egynéhány egyetemi kurzusomé :] Aki kedvet kapott, bátran keresse fel az említett oldalt!
Összegyűjtöttem az általam ismert nyitott egyetemeket is - illetve azokat, amelyekről már hallottam (az "ismerem" kicsit túlzás) :

• Afrikai Virtuális Egyetem (African Virtual University): http://www.avu.org/

• Katalán Nyitott Egyetem (Open University of Catalonia): http://www.uoc.edu/portal/english/

• Hágai Távegyetem (Fernuniversität in Hagen): http://www.fernuni-hagen.de/

• Khan Academy: http://www.khanacademy.org/

• The Open University: http://www.open.ac.uk/, http://www.open.edu/openlearn/

• Open University of Malaysia: http://www.oum.edu.my/oum/v2/

Forrás: http://bit.ly/JIBfOu

KONNEKT / konnektivizmus


Izgalmas és termékeny témahét volt - a blogok és kommentek szempontjából. Hogy a saját csoportunk boncolgatásából mennyi és milyen új tudás született, azt nem tudom megállapítani. Én úgy gondolom, hogy nem sok. Viszont tapasztalatban és ötletben nem volt hiány. Rövid és gyors reflexió visszamenőleg, mások írásaiból és tapasztalataiból is tanulva, ellesve:
Legelőször azt a megfigyelésemet szeretném leírni, hogy a személyes érintettség iszonyúan sokat számít. Én könnyebben és szívesebben írtam, mint eddig bármikor, tekintve hogy a csoport kapcsán nekem is megvolt a véleményem, és mivel résztvevője vagyok a folyamatnak, ennek a konkrét esetnek éppen annyira vagyok szakértője, mint a többi résztvevő. Ez pedig ad egyfajta egyenlőség-érzetet. Noha ez az egyik legfontosabb, amivel szembesültem a két hét alatt: a skálafüggetlenség nem is az egyenlőségről szól! És a konnektivizmus nem tartalomfüggetlen! Már ha az oktatásban való alkalmazásáról van szó: nem minden területen alkalmazható. Abban is megegyeztünk, hogy a konnektivizmus nem való mindenkinek - én például azok közé az emberek közé sorolom magam, akik számára létezik sokkal hatékonyabb és ideálisabb módszer. Bár az is szóba került, hogy akik "életmódszerűen konnektivisták", azok számára egy ilyen folyamat nagyonis hatékony lehet. A konnektivizmus hatékonyságát már többen, többször megkérdőjeleztük. Teréz vetette fel, hogy ez a módszer inkább a fejlesztésben hatékony, mint mondjuk a fizika törvényeinek megismerésében és elsajátításában. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Ha egy területen jártas vagyok, és olyan emberekkel vagyok egy csoportban, akik szintén jártasak azon a területen, nagyon eredményes eszmecserék és viták folyhatnak, ahol az új és közös tudás kialakulása nem is olyan irreális hozadéka a folyamatnak. De az elmélyülés és a fejlődés mindenképpen garantált. Pont ezért szerintem az sem mindegy, kikkel vagyunk egy csoportban, kikkel "kapcsolódunk". Teréz egy másik felvetése itt motoszkál a fejemben, amióta olvastam: "nem lehetséges, hogy a konnektivizmus előnye, eredményessége, hatékonysága (ha abban megállapodunk, hogy van ilyen) csupán a rendszerességnek köszönhető?" Kíváncsi vagyok a válaszra. Az mindenképpen biztos, hogy soha életemben egy kurzusom sem volt, aminek a keretében egy héten keresztül minden nap foglalkoztam volna az adott témával. (Bár most megint a KONNEKT csoportot veszem alapul, holott nem is "igazi" konnektivista kurzus.)
A személyes érintettségre visszatérve: belső motiváció szempontjából sem utolsó. Ha én vagyok a téma, ha rólam van szó, szeretnék részt venni, szeretném elmondani amit gondolok. Nem azért, mert teljesíteni akarom a követelményeket, hanem azért, mert mert érdekelt vagyok. Ehhez kapcsolódóan újra felmerült a - már szintén többször megvitatott - kérdés: Miért vannak megszabva a komment-számok? Vicze Gabi kérdezte, hogy vajon ezek nélkül is ilyen "bőbeszédűek" lennénk-e. Most mindenki nézzen magába, és mosolyodjon el. Én pedig hadd idézzem Földesi Krisztinát: "Ugyanakkor nem mindig feltétlenül hátrány a „szelíd erőszak”…" Ezzel mélységesen egyetértek. Ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, akkor én már régen kiestem volna a külső "kényszerítőeszközök" nélkül. 

Forrás: http://bit.ly/KCLDtJ

De ha mondjuk nem információtudomány lenne a téma, hanem - nomen est omen :] - receptek megosztása, tökéletesítése, fejlesztése vagy újak kitalálása, lehet hogy sokkal motiváltabb lennék, "behajtó táblázat" nélkül is. Szóval jelen esetben nekem nem ártott, hogy volt egy kis külső ráhatás. De miért volt szám szerint megszabva? Nem azért kérdezem, mert sok vagy kevés, de nem minden héten ugyanannyi hozzáfűznivalóm volt. És szörnyű érzés kényszerből írni. Azt érzem, hogy megsértem vele a másikat. Azért kérdezem meg, hogy hogy vagy, mert fegyvert tartanak a fejemhez (még szerencse hogy sosem esek túlzásokba :]). Komolyra fordítva a szót: szerintem mennyiségi kritériumok nélküli kurzus működhetne, kritériumok nélküli (formális keretek között) nem.

Valamelyest ehhez kapcsolódóan szeretném jelezni, hogy Bodó Péter passzolási lehetőség javaslata számomra nagyon szimpatikus volt. Péter ugyanis felvetette, hogy a félév során egy alkalommal mondhassa azt a kurzuson résztvevő, hogy egy bejegyzést kihagy. Tényleg alakulhatnak úgy  adolgok, hogy az embernek egyszerűen nincs lehetősége leülni a gép elé, és mikor eljut odáig, már iszonyú lemaradása van. Péter egy másik felvetése volt, hogy a második blogbejegyzés helyett szerkessze inkább mindenki a közös dokumentumot. Ez a közös dokumentum szempontjából biztosan jó lett volna, viszont a témafeldolgozás szempontjából kevésbé (így végiggondolva, közvetetten kihatott volna a közös dokumentumra is). Fehér Péter úgy fogalmazott a második bejegyzéssel kapcsolatban, hogy addigra artikulálódik, mit tanultunk, mit gondolunk. Nos, ha az nem is tisztult számomra, hogy mit tanultam, az mindenképpen, hogy mit gondolok. Bár kérdések még bőven maradtak bennem:

Forrás: http://bit.ly/Kev1Gw

Miért kell 100 ember egy konnektivista kurzus indításakor, ha végül csak 40 marad? Miért nem elég, ha a kezdetektől 40 elkötelezett ember vesz részt? A hatékonyság a rendszerességnek köszönhető? (Teréz nyomán) Milyen lehet inspirátorral együtt egy ilyen folyamat? Milyen lehet két inspirátorral egy ilyen folyamat? :] A Hype-görbén tényleg felfelé vezet majd a konnektivizmus útja? Vajon fogom tudni hasznosítani az itt tapasztaltakat?