% | fő | millió | lefedettség | szakadék? | mobil (múlthét/2)

Óriásit változott a véleményem a digitális esélyegyenlőtlenségről a témahétnek köszönhetően. Ebben a bejegyzésben néhány statisztikai adattal fűszerezem beszámolómat arról, hogy mennyi mindent gondoltam tévesen.

Forrás: http://bit.ly/Hj6f5d

Nem tudtam elhinni, hogy a digitális esélyegyenlőtlenség nem (csak) anyagi természetű probléma. Pedig nem (csak) az. Már amennyiben a hozzáférésre gondolunk esélyegyenlőtlenség alatt. Ma Magyarországon tulajdonképpen nincs olyan ember, aki ha szeretne, ne tudna a világhálóra kapcsolódni - ha nem is otthon, valahol a közvetlen környezetében. 

"Az internet-előfizetések száma 2011 március végén már meghaladta a 3,4 milliót, ez ötödével több, mint 2010 ugyanezen időpontjában." - olvasható a KSH 2011. első negyedévéről készült gyorsjelentésében (KSH: Távközlés, internet 2011. I. negyedév). Tehát az mindenképpen megállapítható, hogy dinamikusan növekedett az előfizetések száma egy év alatt. És egy előfizetés nem feltétlenül egy internethasználót jelent, jelenthet egy családot, azaz 4-5 főt is! "A dinamikus fejlődés a szolgáltatók közötti  éles technológiai és árversenynek is köszönhető." - olvashatjuk a jelentésben. Az egyre inkább megfizethető mobilnetnek köszönhetően egy év alatt 44%-kal nőtt a mobilnetre előfizetők száma, a vezeték nélküli szegmens pedig 39%-kal bővült. Tavaly ilyenkor az összes internet-előfizetés 40%-a tartozott a mobil kategóriába.

Ehhez képest egy fél évvel később, "az internet-előfizetések száma 2011. szeptember végén megközelítette a 4 milliót, amely több mint negyedével meghaladja a 2010 azonos időpontjában mért szintet". (KSH: Távközlés, internet 2011. III. negyedév). Tehát alig fél évvel később az internet előfizetések száma óriásit növekedett. "A vezeték  nélküli szegmens egy év alatt 54%-kal bővült. A nagymértékű változáshoz erőteljesen hozzájárult az egyre inkább megfizethető mobilinternet, amely 59%-kal növekedett. Az összes internet-előfizetés 47%-a a mobilkategóriába tartozott, részaránya egy év alatt közel 10 százalékponttal lett nagyobb." 

A KSH becslései szerint az ország lakossága 2011. júliusában 9967 000 fő volt. Tehát ha azt feltételezzük, hogy egy előfizetés nem egyenlő egy előfizetővel, akkor kis jóindulattal azt is mondhatjuk, hogy az ország lakosságának több mint fele rendelkezik közvetlen hozzáféréssel. 

Forrás: http://bit.ly/H4k2kk

Az már egészen bizonyos számomra, hogy nem a lefedettség a ludas a lakosság másik felének esetében. Ugyanis "a kormány célja az, hogy 100 százalékos legyen az országban a szélessávú internet-lefedettség". (itt olvastam) Egy másik cikkből pedig arról értesültem, hogy a szolgáltatók szerint 5 éven belül elérhető a 100%-os lefedettség (mobilnetet is beleértve!) Tehát a minőségi internet-hozzáférés hamarosan országszerte 100 százalékossá válik, "csak" eszközre van szükségünk hozzá. Ugyanitt olvastam, hogy a számítógép-ellátottság viszont a legoptimistább statisztikák szerint sem közelíti meg a közeljövőben a 90%-ot sem. 

Szóval aki szeretne, az tudna. Nem győzöm hangsúlyozni a megdöbbenésemet. Az a bizonyos digitális szakadék akkor mégsem olyan óriási? Attól függ, mit értünk digitális szakadék alatt. A lefedettséget ezennel ünnepélyesen kiemelem a kalapból, a hozzáféréssel együtt, hiszen az ország minden településén található könyvtár, iskola, teleház vagy polgármesteri hivatal, ahol a lakosság számára eszközt és hozzáférést biztosítanak. (Kicsit utánajártam, és Zalaköveskút bizonyult a legkevesebb lakosú községnek, itt mindössze 23-an laknak, de polgármesteri hivatal itt is van, feltételezem internet-hozzáférés is. Az általam rendszeresen látogatott helyek közül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tákos község a legkisebb, 162 lakosával, saját iskola nélkül, viszont teleház működik a községben és több lakásba be van vezetve az internet!) 
Akkor pusztán attitűd és hozzáállás kérdése a digitális esélyegyenlőtlenség? Azért ezt nem merném kijelenteni. Az eszközhiány még jócskán ott hever a kalapban. Azt be kell látnunk, hogy a hozzáférés nem rendszeres és tudatos használatot jelent. Bár ha mindenkinek lenne megfelelő eszköze és minőségi internet-hozzáférése (ezt az állapotot valószínűleg soha nem fogjuk elérni, ezt többször többen kimondtuk a témahét során, most csak játsszunk el a gondolattal!), a digitális szakadék akkor sem szűnne meg létezni. Lennének olyanok, akik soha nem kapcsolnák be; lennének olyanok, akik nem tudnák, hogyan működik; lennének olyanok, akik nem tudnák mi mindenre használhatnák; és lennének olyanok, akik nem tudnák kihasználni. Tehát az attitűd és a hozzáállás is jó nagy helyet foglal el a kalapban. De kérdem én, akik még soha nem láttak ilyet, azok honnan tudnák, hogy mire való? Akiket nem veszik a fáradságot, hogy megismerjék/megtanulják, azokat miért kellene kényszeríteni? Akik nem érzik hiányát (mert enélkül is életben maradtak eddig), azok most miért éreznék?

Forrás: http://bit.ly/HnN0ue

Úgy gondolom, nem eszközt kell biztosítani mindenki számára, hanem lehetőséget. Lefedettséget, a hozzáférés lehetőségét, és valamiféle támogatást azoknak (főleg gyerkőcöknek és fiataloknak), akiknek szükségük van az eszközre. Ennek érdekében már indult néhány program is, például az eMagyarország Program (eMOP), mely országszerte internet-hozzáférési pontok kialakítását tűzte ki céljául. A program sikere az eMOP-2 indítását eredményezte, melynek célja már arra irányult hogy az elektronikus ügyintézéshez minden állampolgár férjen hozzá felhasználóbarát formában. (Forrás: wiki)
Egy másik hasonló program lehetett volna a digitális közmű projekt (egy jó kis anyag róla itt), de ezt a programot leállították. E program is az informatikai infrastruktúra fejlesztését célozta volna meg, olyan településeken kívánta biztosítani a szélessávú internethez való hozzáférést, amelyeken eddig nem volt erre lehetőség. De "tervben van" az infokommunikáció fejlesztése: "Ma Magyarországon nagy a digitális szakadék és írástudatlanság. Ezen javítani kell tájékoztatással, oktatással, illetve a feltételek megteremtésével. Hiszen nehezebben tud vagy akar internetezni az, akinek a lakóhelyén nem adott a széles sávú internet lehetősége. Ezért az államnak a széles sáv kiterjesztésében szintén fontos feladata van." (Aki kíváncsi, itt olvashatja tovább a Nyitrai Zsolttal készült interjút)


Mobil(net)
A hét során felmerült bennem, hogy vajon okvetlenül szükséges-e mindenkinek számítógéppel/ számítógép hozzáféréssel rendelkeznie? Az egy háztartásra vetített PC- és laptop penetráció 2010 végén csupán 55%-os volt. Ezt az arányt túllépte az internetképes mobiltelefonok aránya. (Forrás: Arany-Horváth Zsuzsa) Ezt olvasva elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyi idejük van még a számítógépeknek és laptopoknak? Mikor veszik át a hatalmat az okostelefonok és tabletek? Vagy mikor jön egy újabb eszköz, ami minden eddigit lepipál? Vagy már létezik is, csak nem tudok róla? Egy idő után ezek is megfizethetőek lesznek, és kiszorítják az általunk jelenleg használt eszközöket. Ez a természet rendje, tudom. Vagyis inkább a technika megállíthatatlan fejlődésének rendje. 

Forrás: http://bit.ly/GYmtWX

A másik dolog, amin elgondolkodtam (épp ebből kifolyólag), hogy ha ezek a mobil eszközök kiütik a nyeregből a jó kis asztali gépeket, velük együtt repül a vezetékes internet is. Hogy állunk az internet mobilizálásával? A fent idézett KSH gyorsjelentésekben óriási növekedést láthatunk a mobilnet terjedésében (egy év alatt közel 50%-kal több előfizető!). Az indexen olvastam, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság közlése szerint idén "februárban 2,265 millióra nőtt Magyarországon a mobilinternet-előfizetések száma". Egy korábbi közlés szerint januárban 2,214 millió volt a mobilinternet-előfizetések száma. Ebből is láthatjuk, hogy egy hónap alatt több 50.000 mobilnet-előfizetés köttetett. (Más kérdés, hogy mennyien használják aktívan a mobilnet nyújtotta szolgáltatásokat, a cikk szerint februárban 1,770 millióan). Vajon a mobil és vezetékes internet sorsa ugyanaz, mint a mobil- és vezetékes telefon sorsa? Szép lassan mindenki lemondja a "vezetékesét"?
Ezek a jelenségek vajon növelik vagy csökkentik a digitális esélyegyenlőtlenséget? Csökkentik, mert egy internetes telefon olcsóbb, mint egy számítógép? Vagy mert így jópár lépcsőfokot átugorva zárkózhatnának fel a lemaradók? Növeli, mert akik a napi betevőre spórolnak, a mobil helyett is az ételt fogják választani, míg lemaradásuk egyre csak nő? Vagy mert azok is a szakadék szélére sodródnak, akik nem tudnak/ nem akarnak/ nem áll módjukban "mobilra váltani"?
Mindenesetre most még nem használjuk ki a hordozhatóság kínálta lehetőségeket, annyi szent. Ezt egy tavalyi KutatóCentrumos cikkben talált adatokkal szeretném alátámasztani. Az eszközök elterjedése százalékos arányban a következőképpen alakult:
asztali gépek (PC, Mac) - 75%
laptop/notebook/netbook - 53%
táblagép (tablet) - 1 %

/2214 válaszadó, 18-54 év/

UK

Forrás: http://bit.ly/HkTewS

A végére pedig szeretnék ajánlani egy cikket, melynek címe: A digitális szakadék problémája. Ugyan direkt magyar vonatkozása nincsen, az Egyesült Királyság digitális szakadékáról szól, de mindenképpen tanulságos számunkra is! Egy kis ízelítő: 
"A digitális szakadék nem a technológia ügye [...] Az efféle szakadékokat az ember hozza létre, és olyan társadalmi tényezőkre vezethetők vissza, mint az oktatás hiányosságai."

"A jövedelmek és a képzettség szintjének egyenlőtlensége a digitális szakadék okai."

"Kétségtelen tény: a digitális szakadéknak megvan a hatalma ahhoz, hogy a mai egyenlőtlenségeket szélesebbre és mélyebbre formálja."
"Digitális vagy jóléti szakadék?"

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere - part II. (andm128)

Az elmúlt alkalommal a hét technológiai eszközrendszerből hárommal ismerkedtünk meg részletesebben. Bár én az előző bejegyzésemben mind a hétről írtam egy keveset, most következzen egy kis elmélyítés...

Forrás: http://bit.ly/GQlp1S

Online eszközrendszerek a tanulás támogatásában 
Voltaképp minden, ami webes vagy online, és a tanulás támogatására szolgál. Az osztálytermi oktatási folyamat része is lehet, amennyiben rendelkezünk internetkapcsolattal, és nem zárkózunk el a külső forrásoktól, mások által online eszközökön keresztül megosztott információktól, segédanyagoktól. A kulcsmozzanat: "produktivitás digitális tolltartóval". Alapvetően nem közösségszervezési céllal jöttek létre, de mára ez egy (természetesnek nevezhető folyamat során kialakult) rutinná vált: közösség szerveződik az ilyen eszközök köré. Ennek egyik oka, hogy kiválóan lehet csatlakoztatni közösségi portálokhoz, véleményezni, hozzászólni, megosztani is lehet; ez közösségi jelenlétet, közösségi támogatást feltételez, ami óhatatlanul elindít egyfajta szerveződést. Felvetődött a kérdés, hogy a megosztás tanulási művelet-e? A tartalommegosztás már a tanulás támogatását jelenti? Mivel nem egyenértékű a tanuláshoz szükséges műveletekkel, a válasz könnyen kikövetkeztethető: nem. A megosztás sokkal inkább eszközhasználat. Az online eszközrendszerek nem az elsajátítást segítik, hanem az információhoz jutást, az oktatási folyamatokban szükséges kommunikációt és tartalomcserét (csoporton belül és a környezettel kapcsolatosakat is!). Az információ és a tartalom egyaránt könnyebben megosztható, hozzáférhető, alakítható, formálható, mindenki által szerkeszthető. Azonban nem szabad megfeledkeznünk a veszélyekről sem, az eszközök folytonos változása folytonos alkalmazkodást, megismerést és naprakészséget igényel, valamint tudnunk kell választani a túlkínálatból - meg kell találnunk a számunkra leginkább megfelelő eszközöket. Ez vonatkozik a saját digitális tolltartónkra is: nincs szükségünk minden eszközre, csupán annyira, amennyit valóban tudunk használni. De ez nem azt jelenti, hogy meg kell elégednünk azzal, amink jelenleg van!

Online közösségek:

Ezeket a közösségeket nem az oktatás támogatására fejlesztették ki, nem oktatási környezetkén kerültek be a köztudatba. A KONNEKT csoportban már többször beszédtéma volt például a facebook oktatási környezetként való alkalmazása, és ott arra jutottunk, hogy ugyan nem erre találták ki, de ha alkalmas rá (márpedig az!), akkor miért ne használhatnánk oktatási célok megvalósítására? Ez azonban nem magától értetődő mindenki számára, hogy előtte hever egy ingyenes, kommunikációra és megosztásra alkalmas felület, amire tekinthetünk nevelési, oktatási színtérként is. (Most nem csak a facebookról van szó!) Ez a folyamat tanár-szerep módosulással jár. (Egy üres tanári profillal igen hiteltelenek lennénk.) Az online közösségek legkézenfekvőbb alkalmazása a közösségszervezés. De ennek sajnos még nincs kialakult gyakorlata vagy módszertana, a létrejött közösségek egy idő után "elfáradnak", passzívvá válnak vagy teljesen meg is szűnnek. Az online közösségek menedzselésére, online közösségek felépítésére vonatkozó szakirodalmat például nagyon nehezen találhatunk (magyarul egyáltalán nem), így nem is csoda, hogy nem történt nagy átütés az online közösségek oktatási célokra való tudatos felhasználásában. Ezen kívül más problémákat is meg kell említenünk, ha az oktatási felhasználásáról beszélünk, ezek az alapproblémaként aposztrofált jelenségek az alábbiak:

• Tartalommegosztó aktivitás: A többség eleinte nem szívesen oszt meg semmit,ezzel szemben a facebookon reflexből nagy megosztói aktivitást mutatnak. Amint oktatásról van szó, valamiért por kerül a gépezetbe.
• Egy másik felhasználási probléma a csoportkezelés és a kapcsolatmenedzsment, ami elsősorban a tanár-diák viszonyrendszert érinti. (bejelöljem? visszaigazoljam? illik, nem illik? elvárja, nem várja? akarom hogy lássa a tevékenységeimet?) A kapcsolatmenedzsmentnek sincs kialakult módszere és formája, nem alakult ki egy egységes álláspont, vagy valamilyen e-etikett a kapcsolatmenedzseléssel kapcsolatban.
• Más rendszerek és online tevékenység integrálása is megfigyelhető, sokan kötnek össze rendszereket (facebookot blogokkal, blogokat twitterrel, stb).
• Érdekes dilemma a profilkezelés is: szakmai és magánprofil létrehozására is szükség van? Fontos a kettő különválasztása, ugyanakkor előfordulhat (különösen felső- és felnőttoktatásban), hogy az oktató személyes érdeklődési körébe eső tevékenység vagy dokumentum a hallgatók épülését is szolgálná. Ez esetben véleményem szerint az a teendő, hogy ilyen esetekben a közös platformon is közzé kell tenni – bár ez igen macerás. Akkor nem érdemes két profillal rendelkezni? Ha amellett dönt az oktató, hogy egyetlen profilt használva működik, akkor a profilkezelés komoly menedzselést igényel. Vajon melyik a célravezetőbb?

Online tanulóközösségek:

"Emberek rájöttek arra, hogy tanulni jó, és ezt lehet online eszközökkel segíteni, és erre lehet online közösségeket szervezni" - hangzott el az előadáson. A Khan Akadémiáról volt szó,  melynek célja a "bárki számára elérhető ingyenes, de világszínvonalú oktatás megteremtése" ( itt olvastam). Ez a portál olyan tanulóközösség, ahol indítanak különböző online kurzusokat, és az emberek közösen tanulhatnak - teljesen ingyen, mivel az emberek egymást tanítják.
Hasonló online tanulási közösség a Peer to Peer University, ahol a megosztás egymás között zajlik (akárcsak torrenten). Ez az oldal nyílt tanulóközösségeket támogat, nem intézményesült oktatási formákat, hanem önállóan, szabad akaratukból és tanulási vágyból kovácsolódó csoportokat. Tehát nem az intézményesített oktatás használ nyílt, online formákat, hanem a nyílt, online oktatás intézményesül! Épp azért, amiért az emberek egymástól tanulnak, ezek az online csoportok közösségi, "facebook közeli" élményt nyújthatnak, azonban nem összekeverendő a kettő. Ez sokkal inkább szeparált és fókuszált közösség. Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy van-e valami kézzelfogható eredménye, tudom-e alkalmazni a munkaerőpiacon, ad-e valamilyen papírt? (Némelyik kurzus igen, és a linkedin profilban is igen jól mutat egy ilyen kurzus elvégzése.) De itt nem ez a lényeg. Sokkal hangsúlyosabb, hogy ez a fajta tanulás nem kényszerből, de mégcsak nem is külső motiváció hatására jön létre, hanem a tanulás élménye, a tanulás élvezete, a belső motiváció eredményezi.

Forrás: http://bit.ly/GPhp6g

Online tanulási környezetek:

Az LCMS rendszerek (Learning Content Management System) – tanulást és tartalmat menedzselő keretrendszerek (moodel, e-learning) zárt és szabályozott rendszerek. Sokan szívesebben használják a web2.0 nyújtotta lehetőségeket, a barátságosabb, hozzánk közelebb álló, testreszabható felületeket, ahol nem csupán a tartalommegosztás, hanem a tevékenységek szervezése és lebonyolítása is egyszerűen zajlik. A moodle is biztosít lehetőséget a tevékenységek számára, azt azonban mégsem használjuk, kifelé mutató linkekkel navigáljuk a látogatót más, rugalmasabb oldalakra. Egy kooperatív platform helyett ki szeretne zárt keretrendszerben dolgozni? Talán a mahara alapú tudásbázis fokozott megosztása és a teljes nyíltság esélyt jelenthet az e-learning talpon maradására. Egy másik megoldási irány lehetne a felhasználók és rendszerek hálózatba kötése. Különböző keretrendszerek összekapcsolásával majdnem akkora közösséget lehetne létrehozni, mint a facebook. A közösség kialakítása megoldást jelenthet? Ezt a dilemmát a rendszerek hálózatba kötésével és közösségépítéssel lehetne feloldani, vagy egyénenkénti saját elearning rendszerekkel (tanulástörténeti napló, szakmai dokumentáció), ahol egymás kurzusaira iratkozhatnánk fel?

Virtuális oktatási környezetek

Újfent felmerült a személyesség és személytelenség, valamint a virtuális identitás kérdése. Emellett a virtuális környezet "interakcióra késztetéséről" is szó esett: a virtuális környezetben megjelenő személyek sokkal gyakrabban léptek kapcsolatba, mint a folyosón, vagy aulában tartózkodók. Szó volt a SL sokoldalúságáról és sokszínűségéről, lehetőségeiről. Megállapítottuk, hogy az SL egy kommunikációs platform irányába halad, beszéltünk a valós környezet másolásáról, a térhasználat érdekességéről, izgalmáról, tanári és tanulói szerepről. A levetített podcast 11-12. diáján egy remek összefoglaló táblázat található, amely több szempont alapján (személyek, környezet, térhasználat, multimédia, kommunikáció, és interakció) hasonlítja össze az online, offline és virtuális környezeteket.

Számomra rendkívül izgalmas a virtuális térben zajló oktatás és tanulás, amennyire új és meghökkentő volt az elején, annyira természetesnek tűnt a legutóbbi alkalommal. Én is többször megfigyeltem az offline élet virtuális leképeződését egy-egy SL találkozó alkalmával. Tényleg igyekszünk egymásra nézni, mikor beszélgetünk, és (ez most furán fog hangzani) jól esik leülni, amíg hallgatjuk a többiek beszámolóját. Arról nem is beszélve, hogy az első alkalmak egyikén teljesen zavarba jöttem, mikor valaki véletlenül eltüntette a felső ruházatát :) Kíváncsi vagyok, milyen lehetőségeket lesz még alkalmunk kipróbálni, és érdeklődve várom a holnap estét.

Digitális esélyegyenlőtlenség, kockázatok

Nagyon vártam ezt a témát, hogy végre kidühönghessem magam, de az előadást hallgatva azzal kellett szembesülnöm, hogy eddig nagyon szűk látókörű voltam. Ez a problémakör is - bármilyen közhelyesen hangzik - összetett. Milyen jelenségek, problémák figyelhetőek meg? Melyekre fordítunk (kellő?) figyelmet? Ebben a bejegyzésben beszámolok téveszméimről, és újdonsült nézőpontjaimról.


Esélyegyenlő(tlen)ség

Rengetegen vannak, akik nem tudnak otthonra számítógépet vásárolni, vagy nem engedhetnek meg maguknak az internet-előfizetést. Ennek következményeképp mind a szülők, mind a gyerekek elveszítik a lehetőséget, hogy digitális kompetenciákat szerezzenek, vagy az iskolában elsajátítottakat fejlesszék, és ez a hátrány folyamatosan újratermelődik - Eddig nagyjából ezt gondoltam a digitális esélyegyenlőtlenségről. De nem csupán az eszközhiányról van szó, hanem a minőségi hozzáférésről (szélessávú net )is. Bár e kettő gazdasági természetű probléma, az esélyegyenlőtlenség mögött egyéb tényezők is állhatnak. Van, aki nem tudja megfizetni. Ez világos. De olyan is van, aki meg tudná fizetni, mégsem teszi - ez hozzáállásbeli probléma. (Bár ez utóbbit nehézen tudom elképzelni.) De elég ha csak magunkba nézünk: számos ingyenes alkalmazást hagyunk parlagon heverni, pedig eszközünk van hozzá - mégsem használjuk (ki). A különbségek mindenesetre beláthatatlanok - és eltúlzottak. Beláthatatlanok, hiszen azoknak, akiknek beépült az életvezetésébe az IKT eszközök használata, észre sem veszik, hogy mennyire az életük részévé vált, míg azok, akiknek egyáltalán nem része az IKT a mindennapjainak, talán nem is érzékelik ezt a különbséget - nem tudják, miről nem tudnak. Akkor senki sem érzékeli a különbséget? Nyilván túlzok, de az tény, hogy minél inkább beépült az életvezetésbe a digitális technológia alkalmazása, annál kevésbé érezzük, hogy mennyire a része. Jó példa volt erre az áramszünet. Akkor érezzük csak, hogy számítógép nélkül bizony meg vagyunk lőve. Pláne ha a munkához vagy tanuláshoz szükségünk van rá! (Szórakozni offline kiváló(bb)an lehet.) 
Ezek a különbségek, és a digitális szakadékról alkotott kép eltúlzottak? Szerda óta ki merem jelenteni, hogy igen. Mikor digitális szakadékról beszélek, én is a két szélsőséget hasonlítom össze (egy tökéletes felszereltséggel rendelkező digitális éllovast és egy tanyán, áram nélkül élő családot). Pedig ez nem reális. Vitathatatlan, hogy a digitális esélyegyenlőség napjaink egyik fontos problémája, de lehet, hogy kicsit vészmadárként állunk hozzá.

Forrás: http://bit.ly/GQkxPX

Kétoldalú veszteség
Ha az egyén kimarad - veszít. Legyen a kimaradás oka akár anyagi természetű, akár döntés kérdése.
De az egyén(ek) kimaradása, a kapcsolódás hiánya a társadalom vesztesége is. A digitális kultúra épülése folyamatos, és az egyének kimaradása ezt nem is rombolja, viszont is nem építi, fejleszti. Mégsem tudom azt mondani, hogy nincs befolyással a digitális kultúrára. Gondoljunk bele: minél többen építenék, annál nagyobb, széleskörűbb, értékesebb lenne. Sőt, reálisabb is. Ha csak a "digitális bolsevikok" jelennek meg, ha csak ők közvetítenek magukról, a társadalmi kép valótlan és csonka lesz. 
Teréz bejegyzését olvasva én is elgondolkodtam: vajon a leszakadó egyének is veszteségként élik ezt meg? Mindenki tapasztalhatta már, hogy amiről nem tud, annak nem érzi hiányát. (ami meg megvan, annak a létét nem becsüljük, micsoda állatfaj az ember...) Szóval ha nem tudok róla, nem tudom, miből maradok ki, mit veszítek. Akkor akaratomon és tudtomon kívül veszteséget okozok a társadalomnak? (ha nem is olyan mértékűt, mint azok, akiknek nincs lehetősége/nem is akarnak az információs társadalom konstruktív tagjaivá válni, de akkor is veszteség. És nem rombolás!) De kinek a feladata a tájékoztatás? Vagy az egyén feladata a tájékozódás? És erről ki tájékoztat? (...)
Felvetődött a kérdés: Karoljuk fel a lemaradókat, vagy fejlesszük az élvonalbelieket? Erre a kérdésre szerintem nincs jó válasz. Egyrészt nem hiszem, hogy ezt vagylagos kérdésnek kell tekintenünk, másrészt pedig - ha választ szeretnénk adni rá - el kell döntenünk, hogy mi a cél. Ha a digitális szakadék csökkentése, akkor nagyobb erőforrást kell a leszakadók felkarolására fordítani, ha viszont a digitális versenyképesség növelése, akkor az éllovasok támogatására kell koncentrálni. De ismétlem: szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Az lehet a kérdés, hogy melyikre fektetünk nagyobb hangsúlyt.


Kockázatok

Forrás: http://bit.ly/GIBlcM

A kockázatokat öt nagyobb csoportba sűrítve ismerhettük meg: technológia; pszichológiai veszélyek; függőség; személyesség; biztonság. Ezek kapcsán is az derült ki, hogy nem a valós problémára fókuszálunk - ahelyett, hogy eloltanánk a lángot, a füst nagyságán szörnyülködünk. Node lássuk szépen sorban. A technológia csoportba tartoznak a fizikai veszélyforrások (sérülékeny információtárolás - fizikai hiba, lopás; sérülékeny hálózat - kapcsolat hiánya).  Az elmúlt három héten minden hétfőn fellépett valami probléma az internetszolgáltatónknál, én meg szívtam a fogam, hiszen tudtam - este jelenésem van a virtuális térben, mi lesz velem, ha nem jön helyre este 7-ig? Külön dühítő, hogy a hét minden napján kifogástalanul működik minden, mindig akkor romlik el, mikor az embernek szüksége van rá. (Egyébként a technikához való hozzáállásom is szemléletváltást igényelne - miért veszem természetesnek, hogy mindig működik? Mert hozzászoktam?) Mindenesetre a kapcsolat hiánya vagy meghibásodása miatt önhibámon kívül kimaradok.
A technológia csoportba tartozik még az informatikai bűnözés. Az illetéktelen behatolásról, fiókok feltöréséről, szoftver elleni támadásról számos városi legendát hallhattunk már. Hát ki vagyok én, hogy bárki is az én számítógépemet akarja feltörni? - gondoltam. De kiderült, hogy én és az adataim senkit nem érdekelnek, itt nem (csak) adathalászásról van szó. A gépidőlopás fogalma eddig számomra teljesen ismeretlen volt. Tulajdonképpen a számítógép jogosulatlan felhasználását jelenti, az erőforrásért törnek be, "belemásznak" az én gépembe, és onnan követnek el bűncselekményeket - így az igazi "bűnözőt" nehezebb megtalálni. Ez még mindig olyan hihetetlennek tűnik. 

Forrás:http://bit.ly/GI4wqS

Nem úgy, mint a humán kockázat (ami szintén ebbe a csoportba tartozik). A felhasználó felelőssége is igen jelentős. Tudnom kell biztonságos jelszót készíteni; tudnom kell, hogy nem szabad minden üzenetet és felugró ablakot megnyitni, tudnom kell, melyek a gyanúsak; tudnom kell, hogy nem szabad bejelentkeznem nyilvános portálon, nyilvános számítógépen (netcafé) - de ha már bejelentkeztem, okvetlenül jelentkezzek ki! A tájékozatlanság, tudatlanság nagyobb kockázatot okoz, mint a fizikai veszélyforrások.
A következő csoport a pszichológiai veszélyek. Az identitás változtathatósága és az "elszabadult online én" ebbe a kategóriába tartoznak. Hátborzongató a gondolat, hogy bárki megadhatja a nevem egy fórumon, és olyan dolgokat írhat vagy küldhet a nevemben, amikből akár károm is származhat. Kockázatkerülésként az a falanszteri gondolat jutott eszembe, hogy akkor soha sehol nem adom meg a nevem, és nem árulok el semmit magamról, hiszen ha nem tudják a nevem, nem tudnak visszaélni vele. Ez persze ostobaság. Az előadáson elhangzott, hogy ha van egy biztos online jelenlétem, azzal nehéz visszaélni. Persze, ha valaki kiírná a nevemben, hogy "le a színházzal" és hogy színházellenes tüntetést szervezek, azt lehet nem hinné el senki, aki ismer. Vagy egy ismeretlen is nyugodtan rákereshet a nevemre, láthatja, hogy igenis mellette vagyok. Ez tiszta sor. De ha valamilyen politikai töltetű dologgal kapcsolatban történik ugyanez? Amiben sohasem vettem részt, amire nem tudnak rákeresni? Valóban kiküszöböli ezt a biztos online jelenlét? Nem vagyok meggyőzve.
A függőséggel folytatom. Egy biztos: A függőség időben nem meghatározható (gondoljunk azokra, akiknek ez a munkájuk). Jól követhető azonban a szociális alkalmazások, az azonnali megerősítésre (is) építő kapcsolattartás platformjainak használata során (facebook!). Ezek az alkalmazások is számos kockázatot rejtenek: az önértékelés problémáját (mind pozitív, mind negatív irányban); az oversharing jelenséget ("túlmegosztás", mint függőségi és életvezetési probléma); illetve a depressziót.

Forrás: http://bit.ly/GJDD9k

A személyesség (vagy Teréz után szabadon: személytelenség) egy újabb csoportja a kockázatoknak. Ennek kapcsán beszéltünk a kizárólag online létező identitás fejlesztéséről, a szabályozhatóbb kommunikációról és társas interakcióról, és az anonimitás során könnyebben kialakítható intimitásról. Nálam ez verte ki a biztosítékot. (Pedig azzal sem értek egyet, hogy a társas interakció jobban kontrollálható lenne digitálisan/anonim módon). De az, hogy könnyebben kialakul az intimitás szintje anonim kapcsolat során, az egyenesen rágalom! Igaz, a másokkal történő kapcsolat létesítése során bekövetkező szorongások kisebbek vagy megszűnnek ha az anonimitás köpenyébe burkolózunk. De az intimitás nem a szorongásmentességet jelenti! Az intimitás számomra bizalmat, biztonságot, meghittséget, közelséget jelent, és az utóbbi kettőt sem online, sem virtuálisan nem lehet elérni/reprodukálni.
És végül, de nem utolsó sorban néhány szó a biztonságról és a megfigyelés három legfőbb attribútumáról. Az emberek többsége vakon megbízik az internetben, ezáltal védetlen megfigyeltté válhat. Ugyanis jellemző (1) az információs asszimetria, miszerint a megfigyelt gyanútlan, a megfigyelő pedig az információk birtokában van. Jellemző a (2) rejtettség is, hiszen az adatgyűjtő személye és az adatfelhasználás a megfigyelt számára láthatatlan. A megfigyelő elrejtheti magát és személyazonosságát, kiadhatja magát valaki másnak. Továbbá ott a (3) kontrollálhatatlanság: a megfigyelt nem/alig tudja befolyásolni a folyamatot. Most persze csupa negatív dologra gondoltam. Visszaélésre, kizsákmányolásra, átverésre, bűncselekményre. De nincs az kőbe vésve, hogy a megfigyelés csak sötét oldal eszköze lehet. Az is lehet, hogy egy professzionális szolgáltatás rendszerének kelléke...

Technológiai környezet - hogy HANGzik?

Volt már szó közösségi dokumentumok, képek, prezentáció, podcast és videó, élő hang és élő videó, oktatási segédanyagok, blogok, mikroblogok és aktuális tartózkodási hely megosztásáról a témahét során, viszont amit én leggyakrabban használok, arról szó sem esett: a zene megosztására alkalmas eszközök/oldalak. Ezért ezt a bejegyzést a zenemegosztóknak szentelem - amik éppúgy képesek a közösségépítésre, mint a témahéten hallott eszközök nagyrésze.


Hogy hasznos lesz-e, azt nem tudom. Melinda kommentjének köszönhetően döntöttem úgy, hogy belevágok, aki az előző bejegyzésemhez - amiben feltettem a kérdést, hogy az általam ismert, de nem használt eszközök ott vannak-e a digitális tolltartómban - ezt írta: "Szerintem ott van, hiszen tudod, hogy létezik/léteznek ez(ek) a program(ok). Az, hogy most épp nincsen rá szükséged a tanulásban/ munkában/ magánéletben, az nem baj. Majd "kihegyezed" őket, ha kell!" Teljesen egyetértek a gondolattal - ha szükségem lesz rá, meg fogom tanulni. Ezért szeretném bemutatni nektek az általam ismert zenemegosztókat, hogy ott legyen a digitális tolltartótokban, és ha esetleg szükségetek lesz rá, tudjátok mihez lehet nyúlni!

Forrás: http://bit.ly/GAUKM2

Sokak által ismert, zenehallgatásra és megosztásra alkalmas oldal a Myspace. A 2003 óta működő szolgáltatás nem csak zene megosztására alkalmas, hanem egy olyan interaktív honlap, amely fotó és videó megosztását is lehetővé teszi, de kezelhető blogként, lehet személyes profilunk, és alkothatunk csoportokat. 2008-ban létrejött a Myspace Music névre hallgató oldal, ami számos új funkcióval bővítette az eddig ismert lehetőségek tárházát. Amellett, hogy feltölthetünk, szabadon belehallgathatunk mások zenéibe; láthatjuk, hogy világszerte melyek a legnépszerűbb slágerek; műfajonként rangsorokat találhatunk; összeállíthatunk listákat a saját kedvenceinkből és ezt megoszthatjuk másokkal, és így tovább. Rengeteg előadó tölti fel a zenéit, és teszi térítésmentesen elérhetővé, ezért az oldal használata teljesen legális. A feltöltés ugyan bizonyos kötöttségekkel jár (saját szerzeménynek kell lennie/ engedéllyel kell rendelkeznünk), de aki saját kreálmányait szeretné népszerűsíteni, annak ez egy nagyon kedvező lehetőség. És aki nem a számítógépe előtt szeretne zenét hallgatni, meg is vásárolhatja a hallgatni kívánt nótákat.
(Forrás: wiki)

Forrás: http://bit.ly/GAVTmV

A 2006 óta (nemrég itthon is) működő Deezer egy zenei streamingszolgáltatás, ingyenes zenehallgatást tesz lehetővé. A regisztráció opcionális, bejelentkezés nélkül is megkereshetjük kedvenceinket. A "netrádió" (30.000 rádióállomás!) funkció is ingyenes, "előfizetési díj fejében pedig online zenegépként és a fájlok feltöltésének lehetősége révén privát zenetárként is használható. A fizető ügyfelek le is tölthetik a lejátszási listáikat és kedvenc számaikat" - amit a jelenleg körülbelül 15 millió dal közül választhatnak ki. Az ITcafén olvastam, hogy a "korlátlan és reklámmentes online zenehallgatást lehetővé tévő Deezer Premium előfizetés havi díja 3,49, míg a letöltési lehetőséget és egyéb extrákat biztosító Premium+ csomagé 6,99 euró – ugyanezekért Nyugat-Európa nagy részében 4,99, illetve 9,99 eurót kell fizetni." Tehát havonta kicsit több, mint 1000 Ft-ért legálisan tölthetünk le zenét. A Deezernek ma körülbelül 20 millió felhasználója van, ebből 1,4 millió előfizető. Órán is elhangzott, hogy ódzkodunk azoktól a dolgoktól, amik letöltéséért fizetni kell, pedig havonta 1000 Ft tényleg nem sok. Ennek ellenére én sem vagyok előfizető - bár én szinte mindig a számítógépről hallgatok zenét. A szolgáltatás elérhető okostelefonokon és tableten is.
(Forrás: wiki, kisalföld, ITcafé)

Forrás: http://bit.ly/GDyy31

Zenehallgatásra leggyakrabban a mixcloud-ot vagy a soundcloud-ot használom. Ha társasjátékozás közben nem akarok folyton a zenével bíbelődni, csak beteszek egy mixet, és néhány órára megszabadulok a felelősségtől. :) Ezekre az oldalakra is tölthetünk fel zenéket, zenei listákat, mixeket, ezeket megoszthatjuk másokkal, megtalálhatjuk a kedvenc "előadóinkat" - vagy a kedvenc felhasználóinkat, akiknek a zenéjét szívesen hallgatjuk. A soundcloud-on megjegyzéseket szúrhatunk be az egyes mixek hallgatásakor megjelenő sávba, amit mások is látni fognak, amikor hallgatják. Informálódhatunk arról, hogy hányszor játszották már le az adott mixet, hányan tették a kedvenceik közé, hányan töltötték le (mert hogy korlátozott számban letölthetőek!) és hogy hányan szóltak hozzá. Sőt, saját sound-okat is készíthetünk, és feltölthetjük az oldalra, majd figyelhetjük, hogy tetszik a többieknek. A regisztráció itt is opcionális, az alkalmazást összeköthetjük a facebookkal, és elérhetjük mobiltelefonról. Természetesen előfizethetünk extra szolgáltatásokra (reklámmentesség, korlátlan letöltés) is, de mielőtt ezt megtennénk, lehetőségünk van 14 napig ingyenesen kipróbálni az előfizetőknek járó plusz funkciókat. Ez egy igazi közösségi zenemegosztó oldal, mindenki megmutathatja a sajátját. "Everyone has sounds to share." 

Forrás: http://bit.ly/GEJhsk

A mixcloud-on is térítésmentesen hallgathatunk zenét, vagy rádiót, lehetnek kedvenceink, készíthetünk listát, visszakereshetjük az általunk hallgatott zenéket/ műsorokat, kereshetünk barátokat, követhetjük őket, láthatjuk, nekik mi tetszik. Rögtön tweetelhetjük a nekünk tetsző mixeket, üzenetet küldhetünk másoknak, csoportokat hozhatunk létre vagy csatlakozhatunk már meglévőkhöz, népszerűsíthetjük, terjeszthetjük feltöltött zenéinket, kedvenc rádióműsorainkat. De feltölthetünk podcasteket is. Bizony-bizony. A mixcloud alkalmas oktatási célokra is. Ebben a rövid videóban láthatjátok, pontosan hogyan működik az oldal, és hogy mi mindenre használható. (Music, education, documentaries, comedy).
Tulajdonképpen ezek az oldalak "újragondolt rádiók" - nincs felesleges szöveg, nem kell várakoznunk, bármikor kereshetünk, hallgathatunk, hozzászólhatunk és megoszthatunk; közzétehetjük saját szerzeményeinket - mindemellett használatuk egyszerű és teljesen ingyenes.
(Forrás: mixcloud , soundcloud )

Forrás: http://bit.ly/GBW3p9

Biztosan sokak számára ismerős a last.fm is, ami tulajdonképpen egy testreszabható on-line rádió. Ez az alkalmazás követi, hogy milyen zenéket hallgatunk, statisztikákat gyárt, megnézhetjük, melyik számot, melyik albumot, melyik előadót, milyen zenei stílust hallgattuk leggyakrabban.  "A nyilvántartást megtekinthetjük egy testreszabható webfelületen, amelyen van némi social networking szolgáltatás és a kedvenceinkhez hasonló művészek hallgatását is felajánlja." Megjelölhetjük kedvencünket, megismerkedhetünk a hozzánk hasonló zenei ízlésű felhasználókkal, küldhetünk üzenetet, megoszthatunk zenéket, vagy hogy épp most hallgatjuk a 10.000. dalt... "Ingyenesen elérhető mp3-akat tölthetünk le, közösségileg szerkesztett, Wikipédia-stílusú aloldalakon olvashatunk az előadókról, személyre szabott koncertinformációkat kapunk, illetve a Last.fm-től független (third-party) internetes üzleteken, e-kereskedő partnereken keresztül jegyeket, CD-ket, mp3-akat vásárolhatunk." Tartalmakat hozhatunk létre, kommentelhetünk, számokat tölthetünk fel - igazi web2.0-s alkalmazás. Sőt, ha beírunk egy előadót, hallgathatunk a stílusához közel álló dalokat, de kereshetünk rögtön zenei stílusra is. Mindemellett a last.fm a lakhelyünkhöz közeli koncerteket is ajánl, vagy a zenei ízlésünknek megfelelő fesztiválokat. "Közös érdeklődésű vagy egymáshoz közel élő csoportoknak is lehet csatornája, ha elegen összegyűlnek, hasonlóképpen minden címkéhez tartozhat csatorna, ha elég zene gyűlt össze egy címke alatt." Mikor ezt olvastam, arra gondoltam, hogy ezek szerint a last.fm is alkalmas lenne oktatási célokra, például az andragógiát hallgatók létrehozhatnának egy csatornát, ahol csupa olyan előadást vagy hanganyagot sugároznának, ami az andragógiához kapcsolódik. Ha pedig "nem lennénk elegen", előfizetéssel (havi 2,5 euróért) a reklámmentesség mellett a saját csatorna létrehozásának lehetőségét is megkapjuk. 
(Forrás: indieclub, wiki, Izsó Ákos)

Forrás: http://bit.ly/GD4FfF

A Youtube-hoz hasonlóan működik a YouMicro - csak nem videókat, hanem audio fájlokat (zene, hangeffektek) hallgathatunk és tehetünk közzé. "Az oldal a legkülönbözőbb szempontok szerint kategorizálja a zenéket, amelyekre természetesen szavazni is lehet, illetve arra is van mód, hogy a tetszésünknek megfelelő lejátszási listát válogassunk össze." Kedvenceinket itt is megjelölhetjük, megoszthatjuk közösségi oldalakon, hozzászólhatunk mások szerzeményeihez, lehet profilunk és így tovább. Kereshetünk stílus, felhasználó, előadó vagy cím szerint. Tényleg olyan, mint egy zenei youtube. Az oldal még nagyon friss (wikipédia oldala sincs!) de a készítői nagy reményeket fűznek hozzá!
(Forrás: techline)

Forrás: http://bit.ly/GEmMWh

És persze a google sem maradhat le semmiről :) Bár a Google Music még nagyon gyerekcipőben jár, a fejlesztők nagy erőkkel dolgoznak rajta (az alkalmazás itthon még nem elérhető, a linkre kattintva ezt láthatjátok is). A szolgáltatás egyenlőre még csak az USÁ-ban működik, de ott is korlátozással - a meghívós rendszer mellett az is kikötés, hogy egy felhasználó csak egy helyről streamelhet, ezzel próbálják kiszűrni azokat, akik nem legális zenéket töltenek fel. Merthogy az oldal úgy működik, hogy néhány zenei stílus kiválasztása után le kell tölteni egy programot, megadni a zenéink helyét a számítógépen, és a program feltölti a megjelölt albumokat/számokat. Így a zenéink bárhol, bármikor elérhetőek lesznek számunkra. Ehhez persze el kell fogadni a felhasználási feltételeket és nyilatkoznunk kell arról, hogy csak saját felhasználásra töltünk fel, és hogy kizárólag jogtiszta, legális forrásokból származó zenéket. "Egyelőre tehát csupán egy tárhelyszolgáltatás: több ezer számot lehet feltölteni és azokat akárhonnan meghallgatni - persze interneten. A felhasználók csak meghallgatni tudják zenéiket, letölteni például már nem. Zenebolt sincsen egyelőre, ahonnan zenét lehetne vásárolni, de a Google távolabbi tervei között ez szerepel." A meghívóban olvasható egy figyelmeztetés, miszerint a Google Music egyenlőre ingyenesen használható - tehát (a google-től szokatlan módon) várható, hogy előbb-utóbb fizetni is kell majd érte. A szolgáltatás androidos mobilokon és tableten is elérhető.
(Forrás: index, pdafanclub)


Na ezt nevezem én túlkínálatnak! Pedig ez korántsem átfogó gyűjtemény... Említhettem volna még a pandorát, az iTunes Music Store-t, a ZeneCentert, vagy a Hungaroton Records online zeneáruházát is. De további - számomra is ismeretlen - zenehallgatási lehetőségek garmadáját találhatjátok ebben a videóban.


Remélem nem volt teljesen hasztalan számotokra ez a bejegyzés :) Kellemes böngészést kívánok mindenkinek, akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését!

Technológiai környezet - laboratóriumi körülmények között

Ebben a bejegyzésben a szerdai előadáson hallott programok és alkalmazások bemutatására kerül sor - szigorú kikötések mellet, miszerint nem a kommunikáció, nem a használat okozta függőség, nem a társadalmi különbségek és digitális esélyegyenlőség és nem is a biztonság/kockázat aspektusából vizsgálandóak. Tehát lássuk ezeket az eszközöket a különböző hatásoktól légmentesen elzárva, sterilen,  laboratóriumi körülmények között!

Forrás: http://bit.ly/AiQAsU

Mielőtt belevágnék, a "megosztani vagy megélni?" kérdésre hadd reagáljak.  Hogy azok is értsék, akik nem a konnektivista csoport tagjai, elmondom, hogy a kérdés az élményeinkre vonatkozik. Éljük meg őket, vagy azonnal osszuk meg mindenkivel? Példaként elhangzott a turista esete/típusa, aki a fényképezőgépe/kamerája lencséjén keresztül nézi a várost, mindent megörökít, ő maga viszont jóformán semmit sem lát a saját szemével. Szóval megosztani vagy megélni? Nem is értem, hogy lehet ez kérdéses.  Számomra olyan egyértelmű, hogy megélni! Már csak azért is, mert megosztani később is lehet, nem csak azonnal...  Ha először látom a tengert, nem kezdem ész nélkül fotózni, hanem átadom magam az élménynek, és mikor már nem hat az újdonság erejével, lefotózhatom, vagy írhatok blogot az élményeimről. Egy nagyon kedves barátnőm épp így csinálja - immár kilencedik hónapja Dél-Amerikát fedezi fel a kedvesével, és vezetnek blogot, de csak úgy egészségesen. Hetente egy-két bejegyzés. Aki kíváncsi, itt belekukkanthat, jórészt franciául van, de magyar részeket is találhattok bőven! :)


Visszatérve a technológiai környezetben található eszközökre: öt nagyobb csoportba soroltuk őket:

• közösségek, közösségi oldalak (pl. facebook, google+, ning.com, Linkedin, moly.hu, meetup)
• keretrendszerek (pl. moodle, mahara)
• blogok és mikroblogok (pl. twitter, tumblr, p2pu, goldenblog, edublogs)
• geolokáció (pl. foursquare, geocaching, google latitude, panoramio, ), 
• közösségi tartalommegosztók
• közösségi címke (pl. delicious)
• prezentáció (pl. slideshare, googledocs, prezi.com)
• közösségi dokumentumok (pl. googledocs, scribd, issuu, mindmeister)
• képek (pl. picasa, photosynth, flickr, photosynth, 360cities)
• élő hang és élő videó (pl. skype, facebook videóhívás, google talk/hangouts) 
• podcast és videó (pl. youtube, vimeo, ustream, itunes.apple.com, google videók)
• virtuális terek (pl. opensimulator, Second Life)

Közösségek, közösségi oldalak

A facebookot senkinek sem kell bemutatni, mindannyian jól ismerjük. Bár én főleg arra használtam, amiről most nem beszélünk, tény, hogy mióta elindult a kurzus, megváltoztak a szokásaim. Beszéljen helyettem a facebookról a csapat missziója: "To make the world more open and connected." Szerintem szimpatikus küldetés, és lehetőségekben is bővelkedik, szóval én nem törnék pálcát a facebook felett. Hogy mennyire hasznos, vagy hogy profitálunk-e belőle; vagy hogy mit osztunk meg magunkról - ez mind döntés kérdése, egyénenként lehet más és más. Akárcsak az, hogy új kapcsolatok építésére vagy offline kapcsolatok ápolására használjuk, vagy hogy tudatosan keresünk információt, vagy hagyjuk, hogy magábaszippantson az ár, és mérhetetlen időt fecsérlünk haszontalan alkalmazásokra vagy százszor látott képek újranézegetésére.

Forrás: http://1.usa.gov/Ay9Ftd

A LinkedInről már hallottam (de csak pár hete, a kurzus keretein belül) és még nem regisztráltam, pedig az oktatói nyomás igen erős - finoman szólva meggyőzően érvel az oktatónk a regisztráció mellett. Mégsem visz rá a lélek. Hogy miért? Mert nem tudnám tartalommal megtölteni az elektronikus portfóliómat. Elismerem, hogy szakmai kapcsolatok építésére és fenntartására tökéletesen alkalmas felület, de amíg nem érzem magam szakembernek, addig csupán azért, hogy regisztrálva legyek, nem gyártok egy "noname" felhasználót feleslegesen. Pedig Amerikában a LinkedIn nyagyon népszerű, itt találtok egy infografikát a rohamosan növekedő tagszámról. A meetup és a ning.com (ahol saját közösségi oldalt készíthetünk!) számomra teljesen ismeretlenek voltak, de közösségi szempontból kedvező lehetőségekkel kecsegtetnek. A meetup a "közösségszervezés közössége", az offline eseményekről értesít, az offline tevékenységeket serkenti (akárcsak a moly.hu) A ning.com-ról pedig... Ha tudnám, mire használjak egy saját közösségi oldalt, biztosan készítenék egyet. :) De nem tudom mire használni - illetve amire használnám, arra ott a facebook. Épp ezért nem használom (ki) a google+ szolgáltatásait sem, tekintve hogy azok sem használják, akiket el szeretnék érni ezen keresztül, és ahogy órán is elhangzott: "egy jó kocsma sem olyan jó, ha üres" (és most nem csak kommunikációról beszélek). A túlkínálat érzékelhető, pedig nem is tudunk minden lehetőségről! Hideg zuhanyként ért, hogy mennyi eszközt nem ismerek, pedig két hete még teljes magabiztossággal gondoltam, hogy nekem, Y-nak nincs ismeretlen, nincs lehetetlen és miénk a világ digitálisan, online, virtuálisan, offline, mindenhogyan! Ehhez képest csak kamilláztam mennyi mindenről maradtam le eddig (már most!). 

Forrás: http://bit.ly/ynSFkr

Keretrendszerek
Ide tartozik a moodle alapú elearning is, amit szintén mindannyian ismerünk, de használni én például csak akkor használom, ha muszáj. (És akkor is jóformán csak tartalommegosztásra/tananyag letöltésére). Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem ismerem eléggé a felületet, hogy kényelmesebb egy megszokott eszközzel dolgozni, amit a saját ízlésem szerint alakíthatok, testre szabhatom a megjelenést, otthonosan mozgok a funkciói között. Az moodle alapú rendszerek instruktívak, zárt rendszerek és erősen szabályoznak. A mahara e-portfólió rendszerről még sohasem hallottam ezelőtt, pedig az ELTE honlapján is ott a "zöld nyolcas". (https://eportfolio.elte.hu/) Azt hiszem ideje tüzetesebben megvizsgálni azt a honlapot... :)

Blogok és mikroblogok

Annak ellenére, hogy több blogot is követtem már a kurzus előtt, soha sem használtam google readert. Pedig hasznos dolog, ha már a blogokról beszélünk. Az meg pláne eszembe se jutott, hogy én is írhatnék saját blogot, el sem tudtam képzelni, mi az, amit én írok és más számára érdekes lesz. Pedig - tekintve hogy ez a blog nyilvános - olyanoktól kaptam visszajelzést, akik nem tagjai a konnektivista csoportnak, és érdekesnek találták a kurzust és a módszert éppúgy, mint a bejegyzéseket. Mikroblog - twitter. Értem én, hogy nem a közösségépítés a célja, hanem az impulzív gondolatok megosztása, de akkor sem látom sok értelmét. Eddig tulajdonképpen arra használtam, hogy visszanéztem a saját tweet-jeimet, mert tudtam, hogy ezt és ezt a szakirodalmat vagy videót megosztottam, nem keresgélem, ott sokkal hamarabb megtalálom. Valahogy nem hoz lázba az asszimetrikussága sem (hogy anélkül követhetek valakit, hogy ő ismerne/követne engem) és az sem, hogy lehet listákat létrehozni, a lényegen nem változtat: miért? mi célból? mi értelme? mi a haszna? (van egyáltalán?)

A tumblr „a klasszikus blog és a facebook között helyezkedik el. Olyan, mint egy közösség nélküli facebook.” A blogok kapcsán került szóba a hazai „blogkultúra” és annak elmaradottsága. (De a politikai blogok véleményformáló erejéről is esett szó!) Hogyan tudnánk ezen a tendencián javítani? A digitális írástudók és a digitális állampolgárok körének szélesítésével? Visszakanyarodtunk az előző témához?

Forrás: http://bit.ly/wDkWfJ

Geolokáció

Nagyon izgalmas, és nagyon szimpatikus, hogy offline tevékenységet támogat! A foursquare például a padfirkához volt hasonlítva, ami roppant kellemes emlékekkel árasztott el. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy mi haszna annak, ha én mindig tudatom, hol járok éppen, és hogy miért kell ebből versenyt csinálni, hát mindenki ott van a leggyakrabban, ahol a legtöbb dolga van, nem? Az üzleti és marketing része a dolognak szintén világos, jó reklám, én is szívesen megyek azokra a helyekre, amit a barátaim ajánlanak. De nem értem (és kicsit nyomaszt is a gondolat) hogy miért jó, ha tudatom, éppen hol vagyok? Bár kommunikációról elvileg nem beszélünk, de ez mégiscsak az, nem? Csak nem két- vagy többirányú, hanem egyirányú. Én kommunikálom, hogy itt vagyok, itt voltam. A geocaching egy online eszközökkel támogatott offline közösségszervező szabadidős tevékenység. Nagyon izgalmasan hangzik, remélem a rekreáció szakon is ismerik a hallgatók! :) Az biztos, hogy a szabadidő eltöltésére jó móka. Hogy az oktatásban hogyan használhatjuk? Ez jó kérdés. Bizonyára egyre inkább teret hódít majd, és hamarosan talán olyan hétköznapi része lesz az életünknek, mint a facebook. A panoramio pedig egy fotós szolgáltatás, a fényképmegosztás és geocaching közös gyermeke. 

Közösségi tartalommegosztók

A közösségi dokumentumok megosztására is több eszközt ismerünk és (lassan) rendszeresen használjuk is őket. Ilyen a GoogleDocs (amivel kapcsolatban kicsit még mindig szkeptikus vagyok, de ez csak a fóbiáimnak köszönhető, még mindig attól tartok, hogy valaki visszaélhet a szerkesztés lehetőségével, és tönkreteheti a közös munkát, de nem győzöm hangsúlyozni, ez az én üldözési mániám!), vagy a mindmeister. Viszont a scribd (ahol indíthatunk online újságot is!) és az issuu (ami szintén egy dokumentummegosztó platform) számomra teljesen új eszközként került a digitális tolltartómban pótolandó elemk listájára.

Forrás: http://bit.ly/zRe0xJ

Közösségi címke alatt nem is tudtam, mit értsek, de hamar kiderült, hogy a delicious például egy közösségi "könyvjelző oldal". Az általunk érdekesnek vagy értékesnek ítélt oldalakat megcímkézhetjük, és ezt megoszthatjuk másokkal is, így be lehet szállni a közösségi tartalomszűrésbe, és referenciát biztosítani/nyerni egy-egy honlapról.

Prezentáció megosztására szintén alkalmas a GoogleDocs, ahol többen is dolgozhatunk egy prezentáció elkészítésén, de ismerjük a slideshare-t és a "színes-szagos" prezi.com-ot is. Felhasználónak viszont nem nevezném magam – olyan értelemben, hogy nem osztok meg az említett oldalakon, de az ott fellelhető prezentációkat gyakran használom.
A képek közösségivé tétele sem új dolog. A picasa, a flickr, és a 360 cities általam is ismert, vizuális tartalom megosztására alkalmas felületek. Ezekkel is az a gond, hogy látom, tudom mire való, ismerem a működését, de én nem töltök fel. Ezek hegy nélküli körzők a tolltartómban? A photosynth például egy vadiúj ceruza, amivel még nem foglalkoztam, még nem hegyeztem ki, így nem is tudom használni. De attól ott van?
A virtuális terekről (3D!) nem nagyon tudok mit mondani laboratóriumi körülmények között, most le vannak tiltva azok a szegmensei, amikről érdemes lenne írni. Így csak semmitmondóan annyit tudok megjegyezni: érdekes, izgalmas, új, praktikus, költségkímélő(?), van benne potenciál, lehet eredményes, de a személyestől azért távol áll.
Élő hang és élő videó megosztására alkalmas platformok szintén nem voltak ismeretlenek (skype, facebook videóhívás, google talk/hangouts), de rendszeresen csak az általam legjobbnak ítélt eszközt veszem igénybe. Mi a legjobb eszköz? Ha élő hang és élő videó kettőséről van szó, én a skype-ra szavazok. Volt már szerencsém skypeolás közben látni a sidney-i operaházat! :) Ez persze mit sem változtat azon, hogy még soha nem jártam Ausztráliában. A webkamerán keresztül látott kép azért egészen más. Visszatérve a skype-ra: egy adott funkció ellátására tökéletesen alkalmas. Egy adott funkció ellátására. Eddig nem éreztem igényét, de most hogy így belegondoltam, lehet tényleg kényelmesebb lenne egy olyan felület, ahol minden megtalálható, amire szükségünk van. És amit aktívan, produktívan, rendszeresen, digitális állampolgárhoz méltóan használunk. Úgy gondolom, hogy a túlkínálat okozta versenyhelyzetet is könnyűszerrel venné egy ilyen mindent az egyben platform/eszköz.
Végül, de nem utolsó sorban a podcast és videómegosztók: a youtube,  a vimeo, a ustream (amit az utóbbi időben majdnem minden nap megnyitok) és a google videók. Nem kell őket bemutatni. Viszont alkalmazásuk – már ami engem illet – megváltozott. A youtubon nem csak vicces videókat vagy a kedvenc számaimat keresem meg, hanem az adott témahéthez kapcsolódó információkat is gyűjtök, ustream-en más előadók előadását is meghallgatom, szóval mindenképpen szélesedett a látókör, bár szemléletváltás – még mindig – nem történt.

Vannak még kétségeim és kérdéseim, alig várom, hogy a fent kizárt négy tényezőt is figyelembe vehessük! Addig igyekszem beszerezni a digitális tolltartóm hiányzó elemeit, és naprakésznek lenni! :)

Forrás: http://bit.ly/wHCM6V