Internet és értékrend I.

Van ami nagyon gyorsan átalakul, változik, formálódik, fejlődik - viszont az értékrend változása, a kulturális változások lassabban végbemenő folyamatok. Ahhoz, hogy egyáltalán változásról beszélhessünk, viszonyítanunk kell - úgyhogy lássuk, hányadán is állunk internet és kultúra viszonyával, internet és értékrend kapcsolatával. A szélsőségeket (internetet szapulók és magasztalók álláspontja) nagyjából ismerjük. De vajon reálisak-e a köztudatban elterjedt gondolatok? Vagy ezek csak "divatos tévképzetek?" Ha csupán légből kapott részinformációkra hagyatkozva alkotunk képet, könnyen melléfoghatunk...

Tévképzet. Forrás: http://bit.ly/HD6wBf

Internet, kommunikáció, kultúra
Az előadás első részében megvizsgáltuk a kommunikáció változását, pontosabban a kommunikációs platformok, technikák változását, fejlődését. Ezeket most felsorolom, és röviden kiegészítem a saját nézőpontommal:
A szóbeli kommunikációtól indultunk, attól a szakasztól, mikor kevesen kevesekkel kommunikáltak a közösségen belül. Vagy egyvalaki kommunikálhatott sok emberrel (szónokok, rétorok), de ez nem jelentett többet egyirányú kommunikációnál, információközlésnél. Kérdés számomra, hogy mennyire volt megbízható az információk "fejben való tárolása", mennyire maradhatott objektív és teljes, az eredetihez hű. Tény, hogy az emlékezet, a memória edzve volt ebben az időszakban, de az ember memória-kapacitása véges, és nem bővíthető külső winchesterrel.
Az írás megjelenésével ez nagyban megváltozott: az emlékezet tehermentesítve lett, az írott anyagok "külső memóriaként" szolgáltak. Az információ így pontosan és objektíven kerülhetett rögzítésre. Gyakran hallhattuk, hogy az írásbeli kommunikáció térhódításával sokan temették a kultúrát - akárcsak az internet megjelenésével - és mára az írott források és emlékek bizonyos értelemben a kultúra alapköveivé váltak. Ugyanez a helyzet a nyomtatás megjelenésével. Ez a paradigmaváltás lehetővé tette, hogy sokakhoz eljusson az információ - pontosabban azokhoz, akik el tudták olvasni. Igen hosszú folyamat volt, mire hatékony kommunikációs eszközzé, bevett információszerző és közlő plattformmá vált a nyomtatott anyag. Gondoljunk csak bele, még ma is probléma az analfabetizmus, pedig több mint tíz évszázada jelent meg az első nyomtatott anyag Kínában. A digitális kultúra és írástudás sokkal nagyobb ütemben terjed, de láthatjuk - egy paradigmaváltás nem egyik percről a másikra történik. A következő lépcsőfok a rádió és film megjelenése, melyekkel folyamatossá és nagyobb terjedelművé válik a tartalommegosztás. Akinek az ehhez szükséges eszköz rendelkezésére áll, ahhoz eljut az információ. Persze ekkor is hangot adtak kétségbeesésüknek azok, akik szerint a film és rádió háttérbe szorítja a könyveket, a filmen látható kész adaptáció korlátozza a fantázia szárnyalását. Szerintem egy filmet fel lehet fogni könyvajánlóként is. Nem egy könyvet olvastam már el azért, mert láttam egy adaptációt belőle (ha jó volt azért, ha rossz volt, azért).

Forrás: http://bit.ly/Iyf0Oy

És végül, de nem utolsó sorban szót ejtettünk az internet megjelenéséről, ami szintén (akárcsak az eddigi kommunikációs paradigmaváltások) aggodalmat és kultúraféltést szült. Rengeteget blogoltunk és kommenteltünk az interneten történő szemetelésről; arról, hogy mennyi felesleges és értéktelen információ szennyezi a világhálót; hogy az internet elnyomja vagy támogatja a kultúrát. Pedig az internet megjelenése valóban kommunikációs forradalomnak tekinthető, ahol sokan sokakkal (nem csak egyirányúan) kommunikálhatnak; legyen szó hálózatról, kapcsolatokról, információ és tartalommegosztásról, azonnali reakcióról, szöveges, audiális és vizuális kommunikáció lehetőségéről egyaránt.

Technikai szükségletek, idő és tér - a személyesség tükrében

Forrás: http://bit.ly/HFvtk4

Újból felmerült a személyesség kérdése. Ígérem többször nem lovaglom meg, de most még piszkálja a csőrömet. Egy másik emberrel azonos térben, azonos időben minden technika nélkül együtt lehet lenni, technika nélkül lehet kommunikálni, és azt hiszem, a személyesség itt nem kérdés. Szóval azonos tér és azonos idő esetén technikai szükséglet = 0. Így van ez akkor is, ha egy ember több emberrel azonos időben és helyen kommunikál (pl: egy eligazítás, vagy offline előadás), vagy ha több ember több emberrel (pl: workshop). Bár abban az esetben, ha egy ember kommunikál nagyon sok emberrel (pl: demonstráción felszólalók), akkor lehet nem árt egy mikrofon, vagy egy kivetítő, ami már javában technika. Személyesség szempontjából pedig vitatható: személyes, mert ott vagyok, részt veszek, átélem, én magam személyesen, de az előadó szempontjából csak a tömeg része vagyok, ismeretlenül, névtelenül. Bár azt hiszem, ez minden ilyen esetben így van, mikor egyén és tömeg viszonylatban beszélünk, szóval a továbbiakban ezt már ecsetelném.

Forrás: http://bit.ly/HUEfcb

Ha két ember azonos időben, de térben különböző helyen van jelen, és nincs köztük semmilyen kapcsolat vagy interakció, az nem túl személyes, ebben megegyezhetünk. Viszont ha a technológiát mondjuk telefon vagy számítógép (skype, virtuális környezet) formájában segítségül hívjuk, jogosan mondhatjuk, hogy személyesebb, mint a semmi. Ebben az értelemben a technológia valóban a személyességet csempészi vissza a kommunikációba, a kapcsolatokba. (Akkor is ha egy ember - több ember / több ember - több ember viszonylatban nézzük). Vagy a másik példa: az online felületeket általában testreszabhatjuk, ami szintén a személyességet segíti elő. No igen, így is lehet nézni. De úgy is, hogy egy virtuális konzultációnál egy offline konzultáció személyesebb, ha van rá lehetőség. Bár azonos időben különböző helyen technológia nélkül ezt lehetetlen abszolválni.
Ha pedig két (vagy több) ember azonos térben, különböző időben van jelen/jelenik meg (pl: padfirka, geocaching) technológia nélkül szintén tudnak üzenni egymásnak, a technika inkább támogatja, mint megteremti az ilyen helyzeteket. Hogy ez mennyire személyes, azt nehéz eldönteni. Véleményem szerint személyes, ha nekem szól, vagy ha a saját felfedezésem következtében bukkanok rá egy üzenetre a Margitsziget közepén egy geoládában. Sokkal személyesebb, mint egy virtuális környezetben elrejtett üzenet. Bár én egy kézzel írott levelet is személyesebbnek tartok, mint egy emailt, pedig lehet, hogy ugyanaz az ember ugyanabban a stílusban ugyanazzal a szándékkal írja mindkettőt. (Ez értékrend kérdése?)

Internet és kultúra egymáshoz való viszonya (Csepeli-Prazsák, 2010)
Négy csoportot különböztetett meg Csepeli György és Prazsák Gergő. Az egyik ilyen csoport a békés egymás mellett élők, akik szerint az internet nincs/nem lesz radikális hatással a kultúrára, szerintük a két fogalom között nincs ellentmondás, "jó szomszédságban" léteznek egymás mellett. Elismerik, hogy az internet támogatja a kulturális szabadság növekedését, viszont a web2.0 nyújtotta lehetőségeknek nem tulajdonítanak központi szerepet, sőt, valójában jelentőséget sem. A 2010-ben megjelent kutatásban a válaszadók 30%-a ebbe a csoportba tartozott. Ők vannak legtöbben, erre látatlanban is fogadni mertem volna. De 30%-nál kicsit többre tippeltem. Talán azért, mert a környezetemben csupa olyan (idős és fiatal) él, akik ebbe a csoportba tartoznak. A következő a szkeptikusok csoportja, akik a válaszadók 28%-át alkotják. (Elég kiegyenlített, nem?) Ők nem hisznek az internet és a web2.0 kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, egyenesen pusztítónak, rombolónak tartják. Egyetlen pozitívumaként a közösségépítést/ közösségfejlesztést ismerik el. Ez nem azt jelenti, hogy mindannyian elítélik az internethasználatot, vagy hogy ők maguk nem élnek vele - nem feltétlenül a technikával szemben, hanem a felhasználással szemben szkeptikusok. Szóba került az előadáson, hogy az indexen és az origón sem volt a kezdetektől fogva "like" és "megosztás" gomb, itt olvasható egy cikk, amelyben Uj Péter, az index főszerkesztője elmondta, mi a baj a like-okkal. Illetve hogy mi volt. Ugyanis 2011 nyarától az indexen is lehet like-olni, akárcsak az origón. Érdekes véletlen(?), hogy egy napon jelentek meg ezek a "like" gombok mindkét híroldalon.

Forrás: http://bit.ly/HUGYm0

De térjünk vissza a válaszadók 22%-át magába foglaló harmadik csoporthoz: párhuzamosok, melyek sosem találkoznak. Szerintük ez a két fogalom nem kapcsolódik össze (még pontokon sem); az internet nincs számottevő negatív hatással a kultúrára, és a pozitív hatásai sem jelentősek. Nem úgy, mint az optimisták (20%) szerint: nő a kulturális szabadság, a web2.0 nagy mértékben támogatja a közösségfejlesztést. Az internet nem nyomja el a kultúrát, viszont formálja, átalakítja. És ez nem biztos, hogy rosszat jelent.
Hogy melyik csoport növekszik dinamikusabban? Ez majd kiderül a következő kutatásból, addig csak találgatni tudunk. Szerintem a békés egymás mellett élőké. (én magamat is ide sorolom)

Értékek és internetezés
Készült egy internetet használók és nem használók közötti felmérés is, ami azt vizsgálja, hogy a két csoport szerint mely értékek mennyire fontosak. A válaszadók tízes skálán jelezhették ez egyes értékek fontosságát. Az első hat érték megegyezett, bár a sorrendben volt némi eltérés, de összességében a család, a szeretet, a jólét, a békesség, a boldogság és a jó jelentik mindkét csoport (internetet használók és nem használók) számára a legfontosabb értékeket. Néhány kiragadott példa: a pénz az internethasználók körében a 18. helyen szerepel, míg az internetet nem használók körében a 10. helyre került. Valójában nem tudom megindokolni, miért lehet ez így, elég rosszindulatú gondolataim vannak. Eszembe jutott, hogy akinek van és mindigis volt, annak a pénz nem olyan fontos, pontosabban nem becsüli/értékeli annyira, mint akinek nincs, vagy kevés van. Az internethasználók nagy valószínűséggel jobb anyagi helyzetben vannak, ha megengedhetik maguknak az előfizetést és a szükséges eszközöket. Persze tudom, hogy nem csak azért nem használnak internetet azok, akik nem használnak, mert nincs rá lehetőségük (hozzáférés szinte mindenütt megoldott vagy megoldható!) és hogy ez nem feltétlenül anyagi természetű probléma, hanem hozzáállásbeli is, de mindezek tudtában sem változik a véleményem. A másik gondolatom pedig az volt, hogy korosztálybeli eltérés is okozhatja ezt az "értékkülönbséget". Amennyiben elfogadjuk, hogy a fiatalabbak az internethasználók csoportját erősítik. Azok, akiknek még nem kellett megállniuk a saját lábukon, akiket támogatnak vagy eltartanak a szülei, annak más értékek persze hogy fontosabbak.

Forrás: http://bit.ly/JdeTmR

Például a szerelem (9.), az önmegvalósítás (14.), és a haza (15.) is előrébb kerültek az internethasználók listáján, mint a pénz. Nem úgy, mint az internetet nem használóknál, ott a bejegyzésemben említett értékek közül a szerelem áll az utolsó helyen (21.) - az önmegvalósítás (20.), a pénz (10.) és a haza (9.) megelőzik. Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy ez mind a korosztályi sajátosságoknak, a két csoport eltérő korösszetételének köszönhető. Remélem a második bejegyzésemben rá tudok világítani valamilyen összefüggésre.

Internettel kapcsolatos attitűdök vizsgálatakor szintén egy tízes skálán kellett értékelni, de négyesnél magasabb pontszámot egyik attitűd sem kapott. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy akik negatívan állnak hozzá, vagy nem használnak internetet, éles kritikát gyakoroltak; az optimisták és a békés egymás mellett élők válaszai pedig nagyobb szórást mutattak. Például az "internet tönkreteszi a kultúrát" állítás nagyon alacsony pontszámot kapott (2,38), ami gyanítom szintén a fent említetteknek tudható be. Internet és változás vizsgálatakor igennel vagy nemmel kellett válaszolni, hogy egyetértenek-e különböző állításokkal. A "kevesebbet sportolok, sétálok" állítással a válaszadók 17,1%-a értett egyet. Ez számomra meglepően kevés volt, aztán egy kicsit belegondoltam, és  rájöttem, hogy ezzel kapcsolatban én is egyetértettem azzal a tévképzettel, hogy az internethasználat káros hatással van a szabadidő sporttal való eltöltésére. Pedig az is lehetséges, hogy a válaszadóknak eleve mindössze 20%-a sportol, és aki ezelőtt sem sportolt, és most sem, az nyilván nem sportol kevesebbet (ugyanannyit: semennyit). Én például az internetnek köszönhetően sportolok :) Így tájékozódom a lehetőségekről, kedvezményekről. "Ritkábban találkozom a barátaimmal" állította 12,6%. Akkor most mégsem beszélhetünk a közösségi oldalak közösségfejlesztő eréről? - kérdezhetnénk jogosan. A kutatás 2010 előtt készült, a facebook magyarországi térhódítása előtt. Talán ezzel tudnám megindokolni ezt a 12,6%-ot. "Kevesebb időt töltök könyvek olvasásával, mint azelőtt" - ezzel az állítással 51,9% értett egyet. Viszont 50,5% elismerte, hogy  tájékozottabb, műveltebb, mint a rendszeres internethasználat előtt, és hogy mindenhez könnyebben hozzáfér (75,5%).

A kapcsolati teljesítőképesség, internethasználat és munkahelyi autonómia összefüggése, internethasználat és tolerancia összefüggése, és néhány szó az eetikettről a következő bejegyzésemben kerül terítékre.