Internet és értékrend II.

Ahogy ígértem, most következzen, ami kimaradt: kapcsolati teljesítőképesség, internethasználat és munkahelyi autonómia összefüggése, internethasználat és tolerancia összefüggése, és néhány szó az e-etikettről.


Kapcsolati teljesítőképesség (kapcsolati performancia)
Csepeli György és Prazsák Gergő Új technológiák- kommunikációs rétegződés- társadalmi státusz című tanulmányában olvastam utána ennek a jelenségnek. Egy 2008-as, ezer fős mintavételű kutatás során vizsgálták a mobiltelefon telefonkönyvében lévő nevek számát; a fogadott és kezdeményezett hívások, sms-ek és e-mailek számát; és azt hogy milyen kommunikációs alkalmazásokat használnak a válaszadók. Átlagban 103 név található egy moibiltelefon névjegyzékében, egy átlagos napon 6-7 hívást fogadunk (7,02) és majdnem ugyanennyit (6,4) indítunk. A fogadott és kezdeményezett hívások között erőteljes összefüggés tapasztalható, akik sok hívást fogadnak, sokat is indítanak. A bejövő hívások száma egy kicsivel több, mint a kimenőké. Az e-maileknél is ez a tendencia figyelhető meg, de ott sokkal nagyobb az eltérés: A válaszadók naponta átlagosan 7 levelet kapnak, 4 levelet küldenek. "Az egy főre eső elektronikus levélforgalom adatai azt mutatják, hogy a legaktívabb levelezők sem kapnak naponta 120 levélnél többet, s nem kapnak 50 levélnél kevesebbet. A legaktívabb beszélgetőket maximum 150 személy hívja fel egy átlagos napon, s ők 150 személyt hívnak." A tanulmány említést tesz arról is, hogy ezek a számok összhangban vannak Dunbar adataival, aki szerint "az ember neokortexének kapacitása alapján körülbelül 150 fős csoportokban kellene élnünk. Dunbar megállapítása szerint a „szociális agy”  korlátozza, hogy egy ember hány másik emberrel képes a puszta ismeretségen túlmutató kapcsolatot fenntartani." Úgy tűnik, ez a korlát az új infokommunikációs technológiák által elvileg végtelenre nyitott hálózatokon belül is érvényes.

Forrás: http://bit.ly/IjnIOk

Kapcsolati kompetencia
A telefon memóriájában és az e-mail fiókok címtárában található nevek száma viszonylag jól mutatja a kapcsolati körök nagyságát. "Ezt a kört nevezzük  kapcsolati kompetenciának, ami persze nem zárja ki, hogy valaki olyanokkal is kommunikáljon, akiknek az elérhetőségei nincsenek benne az általa használt gépek memóriáiban." A minta tagjainak mobiltelefonjaiban átlagosan száz név (103) szerepel, az e-mail forgalmat tekintve pedig átlagosan 53 címet használnak aktívan. Pedig nemrég olvastam, hogy világelsők vagyunk elektronikus levelezésben.
Az említett tanulmány négy csoportot különböztet meg az új kommunikációs technológiák szerint:

1. A kontaktokraták mind a címlistájukban szereplő e-mail címek, mind a mobiltelefonjukon tárolt hívószámok mennyiségét tekintve a minta felső 30%-ába tartoznak. A teljes minta 9 %-a sorolható ebbe a csoportba. Az átlagos napi e-mail-forgalom: 27 üzenet, az átlagos napi mobiltelefon-forgalom: 21 hívás.
2. A levelezőknek sok e-mail címük van, de kevés mobiltelefonszámot tárolnak. A teljes minta 13 %-a tartozik ebbe a csoportba. Az átlagos napi e-mail-forgalom: 16 üzenet, az átlagos napi mobiltelefon-forgalom: 14 hívás.
3. A beszélgetők körében viszonylag kevés e-mail címet, de sok tárolt mobiltelefonszámot találunk. A minta 12 %-a esik ebbe a csoportba. Az átlagos napi e-mail-forgalom: 9 üzenet, az átlagos napi mobiltelefon-forgalom: 19 hívás. 
4. A kontaktproletárok mind az e-mail címek, mind a mobiltelefonszámok mennyisége alapján az alsó 70 %-ba tartoznak. A teljes minta 37 %-a került ebbe a csoportba. Az átlagos napi e-mail-forgalom: 8 üzenet, az átlagos napi mobiltelefon-forgalom: 11 hívás.

A tanulmány ezen kívül vizsgálja a kommunikációs és társadalmi státuszokat is, az érdeklődők itt alaposabban utánanézhetnek!

Kíváncsi voltam, én hová tartozom, és az elmúlt egy hét adatai alapján a kontaktrpoletárok közé - napi átlag 10 e-maillel és napi átlag 4 hívással. Ezt valamelyest kiegészíti az sms-forgalom, ami átlagosan napi 3, de ezzel sem kerültem jobb helyzetbe. Először a saját példám alapján gondoltam arra, hogy a tanulmány nem feltétlenül reális képet mutat. (Nem lehetek kontaktproletár! :] ) Megfigyeltem az elmúlt egy hetemet, és az elektronikus kommunikáció szignifikáns részét facebookon folytatom (akár üzenet, akár chat, akár komment formájában), telefonhívások és sms helyett pedig egy olyan alkalmazáson keresztül beszélgetek, ami lehetővé teszi az ingyenes telefonálást okostelefonokról. Ha ezeket is beleszámolom, akkor levelezőnek számítok. Vagy "facebookernek" :] Ki tudja, milyen kategóriákkal egészülne ki ez a csoportosítás, ha szélesebb körben vizsgálnánk a kommunikációs lehetőségeket és azok gyakoriságát...
És akkor itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy ajánljam Kálmán Teréz bejegyzését, ami internetfilozófiai megközelítésből is vizsgálja az internet és kultúra, internet és értékek problémáját, és megkérdőjelezi az összefüggéseket. Engem teljesen meggyőzött.

Forrás: http://bit.ly/HRnhP7

Internethasználat és munkahelyi autonómia
Sokat gondolkodtam a témahét során, hogy vajon mi(lyen) az internethasználat és munkahelyi autonómia közötti összefüggés? Beszélhetünk-e ok-okozati összefüggésről, vagy pusztán kapcsolat van a két tényező között? Ha így van, milyen irányú ez a kapcsolat vagy összefüggés? Azért nagyobb az autonómia, mert internetezhetnek a munkahelyemen, vagy azért internetezhetnek, mert nagy az autonómia? Megállapítható kölcsönösség? Oda-vissza működik? Vagy (Teréz bejegyzése után felteszem a kérdést) befolyásolja-e egyáltalán az internethasználat a munkahelyi autonómiát? Azt valószínűnek tartom, hogy a munkahelyi autonómia befolyásolja az internethasználatot, méghozzá úgy, hogy minél nagyobb az autonómia, annál nagyobb mértékű/ szabadabb az internethasználat. Bár nem merném kijelenteni, hogy ilyen lineáris kapcsolat van a kettő között, ez csak egy első körös meggondolatlan állítás, ami lehet igaz és hamis is.
Az azonban kétségtelen (ahogyan az előadáson is elhangzott), hogy a tudatosság szerepe nagyon fontos ebben a kérdésben (is). Egyrészt az internet tudatos használata miatt, másrészt a vezetőkre vonatkozó tudatosság miatt - tudatos döntés eredménye kell, hogy legyen: használhatunk vagy nem használhatunk internetet munkaidőben. Kérdés, hogy megéri-e minden csatornát lezárni, majd drága képzéseken tájékoztatni a dolgozókat, mikor az internet kínálta lehetőségeknek köszönhetően sokkal költséghatékonyabban is informálódhatnak? A közösségi oldalakon, hírportálokon vagy egyáltalán a világhálón (legyen szó oktatásról, képzésről, munkáról, magánéletről, politikáról, innovációról, fejlesztésről, bármiről) több megközelítésből is találkozhatunk az adott információkkal, esetleg közösen konstruált tudásanyagokra is bukkanhatunk - vagy megelégedhetünk egy-két tréner által nyújtott információval. Szerintem érdemes vállalni a kockázatot, hogy munkaidőben más, nem szorosan a feladathoz kapcsolódó oldalakat is látogatnak a dolgozók, hiszen az ezeken az oldalakon szerzett információk hasznosak is lehetnek a cég/vállalkozás szempontjából.

Forrás: http://bit.ly/JbHvjG

Szintén Csepeli-Prazsák tanulmányból szeretnék példát hozni, ahol európai országok munkahelyi autonómia indexét, valamint munkahelyi autonómia és internethasználat összefüggését vizsgálták. Bár kérdés, mennyire támaszkodhatunk ezekre az adatokra, hisz mindössze két kérdésre adott válaszok eredményeiből alkották ezt a bizonyos indexet. A kérdések a következőek voltak: „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a munkahelyén a vezetőség, hogy döntsön a napi munkája megszervezésében?” és „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a vezetőség, hogy a szervezet/vállalat tevékenységét érintő döntéseket befolyásolja?” A munkahelyi autonómia mértékét egy 11 fokú skálán értékelhették a válaszadók. A kutatás során a páros megállapította, hogy Magyarország munkahelyi autonómia indexe 3.3, amivel az európai országok közül az utolsó helyre kvalifikálja magát. Az élen Norvégia, Svédország, Dánia és Finnország szerepel, mindannyian 6.1 fölötti indexet kaptak. És hogy milyen szerepe van az internetnek mindebben? Arra nem derült fény. "Az internethasználat Finnország, Norvégia és Svédország kivételével minden ország esetében együtt jár a munkahelyi autonómia magasabb szintjével." - ennyit tudunk. Az említett országokban egyformán magas a munkahelyi autonómia ott is, ahol napi szinten használnak internetet és ott is ahol nem, vagy nem napi szinten használják. "A fejlett kapitalista országokban a magánvállalatokra és a közintézményekre egyaránt jellemző, hogy megbíznak a munkavállalókban, és az elvégzendő munka tekintetében számos kérdésben jelentős autonómiát, beleszólási lehetőségeket biztosítanak számukra." - olvashatjuk a tanulmányban. De hogy az internethasználat bárhogyan befolyásolná az autonómiát, arról szó sincs. Illetve de, ennyi: "a viszonylag magasabb szintű autonómiáról számot adó válaszadók jóval gyakrabban interneteznek, mint azok, akik kevesebb önálló döntést hozhatnak a saját munkájuk körében."  De ezt okozhatja az is, hogy akik önálló döntéseket hozhatnak, magasabb beosztásban dolgoznak és saját számítógéppel vagy kötetlenebb munkaidővel rendelkeznek. Én nem állítanám, hogy ok-okozati összefüggés van a két tényező között.


Internethasználat és tolerancia

"A tolerancia szintjét az egyes társadalmakban a szexuális mássággal és az idegenekkel kapcsolatos attitűdökre vonatkozó kérdésekkel mérték, ezúttal is bizonyos állítások elfogadásán keresztül." (Csepeli-Prazsák) A hivatkozott tanulmányban a szexuális másság elfogadásáról, a betelepülésről való gondolkodásról, a bevándorlásról és annak gazdasági és kulturális indokainak elfogadásáról, és társadalomlélektani hatásainak megítéléséről találunk adatokat, valamint az országok tolerancia-indexét is megtekinthetjük. Magyarország 1.99-es tolerancia-indexével az utolsó, 5.24-es indexel Svédország (ismét) az élen áll. Őt követi Svájc (4.48), Norvégia (4.36) és Hollandia (4.35); közvetlenül kis hazánk előtt Oroszország (2.10) áll, előtte pedig Ciprus (2.51).

Ami pedig az internethasználat és tolerancia viszonyát illeti, a tanulmányban ezt olvashatjuk: "Az internetet napi rendszerességgel használók átlagos tolerancia-indexe mindegyik vizsgált országban szignifikánsan magasabb, mint az internetet nem használóké." Teréz egy másik bejegyzésében alaposan körüljárta a problémát, és nagyon pontosan megfogalmazta a két tényező közötti kapcsolatot:

"Feltehetően, aki internethasználó, az általában toleránsabb (demográfiai, szociokulturális jellemzői alapján), de nem azért használ netet, mert toleráns és világra nyitott, és nem is a nethasználat miatt lett az." 

Végülis van összefüggés, de nem ok-okozati. 

Forrás: http://bit.ly/HFWwby

e-Etikett
"Az etikett alapkérdése az, hogy mi végre van jelen a kapcsolatokban, és hogy a közös célok érdekében hogyan formálja az együttműködést. A válasz régóta ismert: a cél a másik ember tisztelete." [...]
"A digitális „viselkedés” négy kiemelten fontos területe jelenleg: a social media, a mobiltelefon-használat, az internethasználat és az e-mailezés." - olvasható Szabó M. István cikkében. Fura, számomra az e-mailezés és a social media is az internetezés halmazába tartozik. Azon belül nyilván vannak területek, és azt is értem, miért épp ez a kettő lett kiemelve. Olyan ez mint az általános illemtanon belül az étkezési illemszabályok. A Magyar Netikettben is külön találunk ajánlásokat, javaslatokat egy-egynek kommunikáció (e-mail, talk) esetére, egy-sokaknak kommunikáció (levlisták, UseNet, NetNews) esetére, információs szolgáltatások (www, ftp, telnet) esetére - felhasználóknak, adminisztrátoroknak és moderátoroknak egyaránt. Viszont ez a dokumentum nem tárgyal biztonsági témákat, pedig eetikett és biztonság erősen összekapcsolódik. A másik tisztelete (és a másik idejének tisztelete) mellett a biztonságára, és saját biztonságunkra is ügyelnünk kell. Azt hiszem mindannyian ismerjük az e-Eikett oldalt, épp ezért nem szeretnék kiemelni hasznos ajánlásokat (az elmúlt 3 hétben szerintem mind a 92 ajánlást elolvastuk), csak kettőt: az egyik a mottó, ami szerintem nagyon frappáns: Csak az tarthatja be, aki ismeri is. A másik pedig: Az internet a demokrácia része. A demokrácia pedig felelősséggel jár.A Sulinet Netikett ennek tökéletesen eleget tesz, hiszen az első mondat, amit az oldalon olvashatunk: "Ez a dokumentum a SuliNet valamennyi használójára egységesen érvényes, függetlenül attól, hogy vezető vagy beosztott, tanár vagy diák."  A Sulinet Netikett etikai normákkal és használati tanácsokkal is ellátja olvasóit.

Forrás: http://bit.ly/HQKFsG

Kíváncsi vagyok, hogyan férnek meg mégis az e-etikett mellett a felugró ablakok, a nem kívánt hirdetések és a spamek tömkelege. Valószínűleg azért léteznek még ezek a dolgok, mert valaki mindig rájuk kattint. Ha mindenki figyelmen kívül hagyná őket, lehet, hogy már megszabadulhattunk volna tőlük. De a helyzet sajnos egészen más. A KutatóCentrum Marketing Email Reportjából épp az ellenkezője derül ki: Az e-mailezők 86%-a kattint rá nyereményt ígérő játékokra, akciókra. Ez többnyire a fiatalokra jellemző, de az idősebbek közül is akad óvatlan kattintgató. A felmérésben résztvevők kétharmada azt sem bánja, hogy regisztrációkor meg kell adnia az adatait. A megkérdezettek 83%-a rákattint az ilyen e-mailekben szereplő linkre, ha a tartalom felkelti az érdeklődését. De nem csak a tartalom, hanem a tárgy is továbbkattintásra ösztönözheti az olvasót - izgalmasnak tűnő tárgy alapján a felmérésben résztvevők 89%-a nézett bele a levélbe. Félig-meddig ehhez kapcsolódó, ám korántsem hivatalos, de fiatalos, sajátos e-etikett ajánlással köszönök el:

Forrás: http://bit.ly/IXJzMR

Internet és értékrend I.

Van ami nagyon gyorsan átalakul, változik, formálódik, fejlődik - viszont az értékrend változása, a kulturális változások lassabban végbemenő folyamatok. Ahhoz, hogy egyáltalán változásról beszélhessünk, viszonyítanunk kell - úgyhogy lássuk, hányadán is állunk internet és kultúra viszonyával, internet és értékrend kapcsolatával. A szélsőségeket (internetet szapulók és magasztalók álláspontja) nagyjából ismerjük. De vajon reálisak-e a köztudatban elterjedt gondolatok? Vagy ezek csak "divatos tévképzetek?" Ha csupán légből kapott részinformációkra hagyatkozva alkotunk képet, könnyen melléfoghatunk...

Tévképzet. Forrás: http://bit.ly/HD6wBf

Internet, kommunikáció, kultúra
Az előadás első részében megvizsgáltuk a kommunikáció változását, pontosabban a kommunikációs platformok, technikák változását, fejlődését. Ezeket most felsorolom, és röviden kiegészítem a saját nézőpontommal:
A szóbeli kommunikációtól indultunk, attól a szakasztól, mikor kevesen kevesekkel kommunikáltak a közösségen belül. Vagy egyvalaki kommunikálhatott sok emberrel (szónokok, rétorok), de ez nem jelentett többet egyirányú kommunikációnál, információközlésnél. Kérdés számomra, hogy mennyire volt megbízható az információk "fejben való tárolása", mennyire maradhatott objektív és teljes, az eredetihez hű. Tény, hogy az emlékezet, a memória edzve volt ebben az időszakban, de az ember memória-kapacitása véges, és nem bővíthető külső winchesterrel.
Az írás megjelenésével ez nagyban megváltozott: az emlékezet tehermentesítve lett, az írott anyagok "külső memóriaként" szolgáltak. Az információ így pontosan és objektíven kerülhetett rögzítésre. Gyakran hallhattuk, hogy az írásbeli kommunikáció térhódításával sokan temették a kultúrát - akárcsak az internet megjelenésével - és mára az írott források és emlékek bizonyos értelemben a kultúra alapköveivé váltak. Ugyanez a helyzet a nyomtatás megjelenésével. Ez a paradigmaváltás lehetővé tette, hogy sokakhoz eljusson az információ - pontosabban azokhoz, akik el tudták olvasni. Igen hosszú folyamat volt, mire hatékony kommunikációs eszközzé, bevett információszerző és közlő plattformmá vált a nyomtatott anyag. Gondoljunk csak bele, még ma is probléma az analfabetizmus, pedig több mint tíz évszázada jelent meg az első nyomtatott anyag Kínában. A digitális kultúra és írástudás sokkal nagyobb ütemben terjed, de láthatjuk - egy paradigmaváltás nem egyik percről a másikra történik. A következő lépcsőfok a rádió és film megjelenése, melyekkel folyamatossá és nagyobb terjedelművé válik a tartalommegosztás. Akinek az ehhez szükséges eszköz rendelkezésére áll, ahhoz eljut az információ. Persze ekkor is hangot adtak kétségbeesésüknek azok, akik szerint a film és rádió háttérbe szorítja a könyveket, a filmen látható kész adaptáció korlátozza a fantázia szárnyalását. Szerintem egy filmet fel lehet fogni könyvajánlóként is. Nem egy könyvet olvastam már el azért, mert láttam egy adaptációt belőle (ha jó volt azért, ha rossz volt, azért).

Forrás: http://bit.ly/Iyf0Oy

És végül, de nem utolsó sorban szót ejtettünk az internet megjelenéséről, ami szintén (akárcsak az eddigi kommunikációs paradigmaváltások) aggodalmat és kultúraféltést szült. Rengeteget blogoltunk és kommenteltünk az interneten történő szemetelésről; arról, hogy mennyi felesleges és értéktelen információ szennyezi a világhálót; hogy az internet elnyomja vagy támogatja a kultúrát. Pedig az internet megjelenése valóban kommunikációs forradalomnak tekinthető, ahol sokan sokakkal (nem csak egyirányúan) kommunikálhatnak; legyen szó hálózatról, kapcsolatokról, információ és tartalommegosztásról, azonnali reakcióról, szöveges, audiális és vizuális kommunikáció lehetőségéről egyaránt.

Technikai szükségletek, idő és tér - a személyesség tükrében

Forrás: http://bit.ly/HFvtk4

Újból felmerült a személyesség kérdése. Ígérem többször nem lovaglom meg, de most még piszkálja a csőrömet. Egy másik emberrel azonos térben, azonos időben minden technika nélkül együtt lehet lenni, technika nélkül lehet kommunikálni, és azt hiszem, a személyesség itt nem kérdés. Szóval azonos tér és azonos idő esetén technikai szükséglet = 0. Így van ez akkor is, ha egy ember több emberrel azonos időben és helyen kommunikál (pl: egy eligazítás, vagy offline előadás), vagy ha több ember több emberrel (pl: workshop). Bár abban az esetben, ha egy ember kommunikál nagyon sok emberrel (pl: demonstráción felszólalók), akkor lehet nem árt egy mikrofon, vagy egy kivetítő, ami már javában technika. Személyesség szempontjából pedig vitatható: személyes, mert ott vagyok, részt veszek, átélem, én magam személyesen, de az előadó szempontjából csak a tömeg része vagyok, ismeretlenül, névtelenül. Bár azt hiszem, ez minden ilyen esetben így van, mikor egyén és tömeg viszonylatban beszélünk, szóval a továbbiakban ezt már ecsetelném.

Forrás: http://bit.ly/HUEfcb

Ha két ember azonos időben, de térben különböző helyen van jelen, és nincs köztük semmilyen kapcsolat vagy interakció, az nem túl személyes, ebben megegyezhetünk. Viszont ha a technológiát mondjuk telefon vagy számítógép (skype, virtuális környezet) formájában segítségül hívjuk, jogosan mondhatjuk, hogy személyesebb, mint a semmi. Ebben az értelemben a technológia valóban a személyességet csempészi vissza a kommunikációba, a kapcsolatokba. (Akkor is ha egy ember - több ember / több ember - több ember viszonylatban nézzük). Vagy a másik példa: az online felületeket általában testreszabhatjuk, ami szintén a személyességet segíti elő. No igen, így is lehet nézni. De úgy is, hogy egy virtuális konzultációnál egy offline konzultáció személyesebb, ha van rá lehetőség. Bár azonos időben különböző helyen technológia nélkül ezt lehetetlen abszolválni.
Ha pedig két (vagy több) ember azonos térben, különböző időben van jelen/jelenik meg (pl: padfirka, geocaching) technológia nélkül szintén tudnak üzenni egymásnak, a technika inkább támogatja, mint megteremti az ilyen helyzeteket. Hogy ez mennyire személyes, azt nehéz eldönteni. Véleményem szerint személyes, ha nekem szól, vagy ha a saját felfedezésem következtében bukkanok rá egy üzenetre a Margitsziget közepén egy geoládában. Sokkal személyesebb, mint egy virtuális környezetben elrejtett üzenet. Bár én egy kézzel írott levelet is személyesebbnek tartok, mint egy emailt, pedig lehet, hogy ugyanaz az ember ugyanabban a stílusban ugyanazzal a szándékkal írja mindkettőt. (Ez értékrend kérdése?)

Internet és kultúra egymáshoz való viszonya (Csepeli-Prazsák, 2010)
Négy csoportot különböztetett meg Csepeli György és Prazsák Gergő. Az egyik ilyen csoport a békés egymás mellett élők, akik szerint az internet nincs/nem lesz radikális hatással a kultúrára, szerintük a két fogalom között nincs ellentmondás, "jó szomszédságban" léteznek egymás mellett. Elismerik, hogy az internet támogatja a kulturális szabadság növekedését, viszont a web2.0 nyújtotta lehetőségeknek nem tulajdonítanak központi szerepet, sőt, valójában jelentőséget sem. A 2010-ben megjelent kutatásban a válaszadók 30%-a ebbe a csoportba tartozott. Ők vannak legtöbben, erre látatlanban is fogadni mertem volna. De 30%-nál kicsit többre tippeltem. Talán azért, mert a környezetemben csupa olyan (idős és fiatal) él, akik ebbe a csoportba tartoznak. A következő a szkeptikusok csoportja, akik a válaszadók 28%-át alkotják. (Elég kiegyenlített, nem?) Ők nem hisznek az internet és a web2.0 kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, egyenesen pusztítónak, rombolónak tartják. Egyetlen pozitívumaként a közösségépítést/ közösségfejlesztést ismerik el. Ez nem azt jelenti, hogy mindannyian elítélik az internethasználatot, vagy hogy ők maguk nem élnek vele - nem feltétlenül a technikával szemben, hanem a felhasználással szemben szkeptikusok. Szóba került az előadáson, hogy az indexen és az origón sem volt a kezdetektől fogva "like" és "megosztás" gomb, itt olvasható egy cikk, amelyben Uj Péter, az index főszerkesztője elmondta, mi a baj a like-okkal. Illetve hogy mi volt. Ugyanis 2011 nyarától az indexen is lehet like-olni, akárcsak az origón. Érdekes véletlen(?), hogy egy napon jelentek meg ezek a "like" gombok mindkét híroldalon.

Forrás: http://bit.ly/HUGYm0

De térjünk vissza a válaszadók 22%-át magába foglaló harmadik csoporthoz: párhuzamosok, melyek sosem találkoznak. Szerintük ez a két fogalom nem kapcsolódik össze (még pontokon sem); az internet nincs számottevő negatív hatással a kultúrára, és a pozitív hatásai sem jelentősek. Nem úgy, mint az optimisták (20%) szerint: nő a kulturális szabadság, a web2.0 nagy mértékben támogatja a közösségfejlesztést. Az internet nem nyomja el a kultúrát, viszont formálja, átalakítja. És ez nem biztos, hogy rosszat jelent.
Hogy melyik csoport növekszik dinamikusabban? Ez majd kiderül a következő kutatásból, addig csak találgatni tudunk. Szerintem a békés egymás mellett élőké. (én magamat is ide sorolom)

Értékek és internetezés
Készült egy internetet használók és nem használók közötti felmérés is, ami azt vizsgálja, hogy a két csoport szerint mely értékek mennyire fontosak. A válaszadók tízes skálán jelezhették ez egyes értékek fontosságát. Az első hat érték megegyezett, bár a sorrendben volt némi eltérés, de összességében a család, a szeretet, a jólét, a békesség, a boldogság és a jó jelentik mindkét csoport (internetet használók és nem használók) számára a legfontosabb értékeket. Néhány kiragadott példa: a pénz az internethasználók körében a 18. helyen szerepel, míg az internetet nem használók körében a 10. helyre került. Valójában nem tudom megindokolni, miért lehet ez így, elég rosszindulatú gondolataim vannak. Eszembe jutott, hogy akinek van és mindigis volt, annak a pénz nem olyan fontos, pontosabban nem becsüli/értékeli annyira, mint akinek nincs, vagy kevés van. Az internethasználók nagy valószínűséggel jobb anyagi helyzetben vannak, ha megengedhetik maguknak az előfizetést és a szükséges eszközöket. Persze tudom, hogy nem csak azért nem használnak internetet azok, akik nem használnak, mert nincs rá lehetőségük (hozzáférés szinte mindenütt megoldott vagy megoldható!) és hogy ez nem feltétlenül anyagi természetű probléma, hanem hozzáállásbeli is, de mindezek tudtában sem változik a véleményem. A másik gondolatom pedig az volt, hogy korosztálybeli eltérés is okozhatja ezt az "értékkülönbséget". Amennyiben elfogadjuk, hogy a fiatalabbak az internethasználók csoportját erősítik. Azok, akiknek még nem kellett megállniuk a saját lábukon, akiket támogatnak vagy eltartanak a szülei, annak más értékek persze hogy fontosabbak.

Forrás: http://bit.ly/JdeTmR

Például a szerelem (9.), az önmegvalósítás (14.), és a haza (15.) is előrébb kerültek az internethasználók listáján, mint a pénz. Nem úgy, mint az internetet nem használóknál, ott a bejegyzésemben említett értékek közül a szerelem áll az utolsó helyen (21.) - az önmegvalósítás (20.), a pénz (10.) és a haza (9.) megelőzik. Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy ez mind a korosztályi sajátosságoknak, a két csoport eltérő korösszetételének köszönhető. Remélem a második bejegyzésemben rá tudok világítani valamilyen összefüggésre.

Internettel kapcsolatos attitűdök vizsgálatakor szintén egy tízes skálán kellett értékelni, de négyesnél magasabb pontszámot egyik attitűd sem kapott. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy akik negatívan állnak hozzá, vagy nem használnak internetet, éles kritikát gyakoroltak; az optimisták és a békés egymás mellett élők válaszai pedig nagyobb szórást mutattak. Például az "internet tönkreteszi a kultúrát" állítás nagyon alacsony pontszámot kapott (2,38), ami gyanítom szintén a fent említetteknek tudható be. Internet és változás vizsgálatakor igennel vagy nemmel kellett válaszolni, hogy egyetértenek-e különböző állításokkal. A "kevesebbet sportolok, sétálok" állítással a válaszadók 17,1%-a értett egyet. Ez számomra meglepően kevés volt, aztán egy kicsit belegondoltam, és  rájöttem, hogy ezzel kapcsolatban én is egyetértettem azzal a tévképzettel, hogy az internethasználat káros hatással van a szabadidő sporttal való eltöltésére. Pedig az is lehetséges, hogy a válaszadóknak eleve mindössze 20%-a sportol, és aki ezelőtt sem sportolt, és most sem, az nyilván nem sportol kevesebbet (ugyanannyit: semennyit). Én például az internetnek köszönhetően sportolok :) Így tájékozódom a lehetőségekről, kedvezményekről. "Ritkábban találkozom a barátaimmal" állította 12,6%. Akkor most mégsem beszélhetünk a közösségi oldalak közösségfejlesztő eréről? - kérdezhetnénk jogosan. A kutatás 2010 előtt készült, a facebook magyarországi térhódítása előtt. Talán ezzel tudnám megindokolni ezt a 12,6%-ot. "Kevesebb időt töltök könyvek olvasásával, mint azelőtt" - ezzel az állítással 51,9% értett egyet. Viszont 50,5% elismerte, hogy  tájékozottabb, műveltebb, mint a rendszeres internethasználat előtt, és hogy mindenhez könnyebben hozzáfér (75,5%).

A kapcsolati teljesítőképesség, internethasználat és munkahelyi autonómia összefüggése, internethasználat és tolerancia összefüggése, és néhány szó az eetikettről a következő bejegyzésemben kerül terítékre.