Nyílt oktatás, jó gyakorlatok, konnekt(ivizmus) II.

Őszintén be kell vallanom, hogy ki is ment a fejemből, hogy ezzel a bejegyzéssel még tartozom. De jól is esik kicsit tisztább fejjel visszanézni az előző témahétre. Nyílt oktatás, jó gyakorlatok, no meg persze kicsit a KONNEKT és a konnektivizmus.

I'm late! I'm late! /Forrás: http://bit.ly/JTxPJo/

A nyílt oktatásról mindenki írt a saját blogjában, már a könyökünkön jön ki, ezért csak a rend kedvéért: A nyílt oktatás egy nagy kalap, amiben minden olyan oktatási forma elfér, ahol az adaptivitás és a tudáshoz való szabad hozzáférés hangsúlyos és kiemelt tényező. Ezekre a formákra a tanulóközpontúság, a bemeneti feltételek hiánya (vagy minimálisra csökkentése), az egyénileg ütemezhető tanulás, rugalmas időszervezés, tartalommegosztás, tanulói aktivitás jellemzőek. Aki részletesebben szeretne olvasni a nyílt oktatásról, annak ajánlom figyelmébe Kálmán Teréz bejegyzését, ahol átfogó képet kaphat minden érdeklődő.
Az én figyelmemet leginkább az OER (Open Education Researches), azaz a szabadon hozzáférhető oktatási források (SzOF) ragadta meg, mint jó gyakorlat. Az OER egy univerzális oktatási forrásgyűjtemény, amely szabad és ingyenes hozzáférést biztosít a világ bármely országából. Ez a forrásgyűjtemény 2002-ben, az UNESCO kezdeményezésére jött létre, és egyre népszerűbbé válik világszerte. Természetesen IKT eszközök használatának segítségével juthatunk hozzá a megosztott anyagokhoz, ami feltételezi a magabiztos eszközhasználatot és a szükséges digitális kompetenciákat. (A hozzáférést már ide sem írom, hiszen megbeszéltük: ez ma már nem lehet probléma. Egészen a most aktuális témahétig, de nem akarom keverni a szezont a fazonnal. A lényeg, hogy a hozzáférés megoldható, az akadálymentes hozzáférés kevésbé.) De azt hiszem, a 21. században aki akar, az meg tud tanulni bánni/ boldogulni a számítógépekkel és a különböző programokkal. Ergo ha valaki értesül (hogy? honnan? kitől? én sem tudtam míg nem volt ez a kurzus. ezelőtt nem kerestem. ha kerestem volna, biztosan megtalálom) akkor térítésmentesen oktatási anyagokra tehet szert. Az elearningeuropa.info egyik cikkének kivonatában olvastam, hogy ezek az oktatási anyagok ugyan szabadon hozzáférhetőek, de használatuk még nem éri el a kritikus szintet a felsőoktatásban és a felnőttoktatásban sem. A cikk ezt azzal magyarázza, hogy amellett, hogy a hozzáférést lehetővé teszik, "az innovatív nyílt oktatási jó gyakorlatok" bevonására is összpontosítani kellene, hogy az oktatás lehetőségét valamennyi polgár számára biztosíthassák. (A teljes cikk angol nyelven letölthető pdf formátumban erről az oldalról).
Az OER oldalát látogatóknak lehetőségük nyílik az anyagok közötti korlátlan böngészésre, amit nagyban megsegít az anyagok rendszerezése: témakör, szint és típus szerint is választhatunk. A legtöbb anyag jelenleg a tudomány és technológia témakörében található. Ha típus szerint keresünk, rábukkanhatunk komplett kurzusokra, kutatásokra, tanulmányokra, játékokra, hangfelvételekre (rögzített előadásokra), feladatokra, jegyzetekre, óravázlatokra, videókra, szimulációkra, tanítási és tanulási stratégiákra vagy akár teljes könyvre, tanulmánykötetre is. Még egy "apró" bökkenő: a legtöbb anyag angol nyelven érhető el. Bár számos angol nyelvi kurzus is található a tartalmak között, szóval aki nagyon akar, az tényleg hozzáférhet előbb a nyelvleckékhez, aztán bármihez, amire csak kíváncsi. Az én angol nyelvtudásom például hagy némi kívánnivalót maga után, úgyhogy elhatároztam, hogyha vége ennek a kurzusnak (mindjárt) akkor nekiesek az angolnak :] Bár ezek nem akkreditált képzési programok, a gyakorlati hasznosulásuk azt hiszem jóval több lesz, mint egynéhány egyetemi kurzusomé :] Aki kedvet kapott, bátran keresse fel az említett oldalt!
Összegyűjtöttem az általam ismert nyitott egyetemeket is - illetve azokat, amelyekről már hallottam (az "ismerem" kicsit túlzás) :

• Afrikai Virtuális Egyetem (African Virtual University): http://www.avu.org/

• Katalán Nyitott Egyetem (Open University of Catalonia): http://www.uoc.edu/portal/english/

• Hágai Távegyetem (Fernuniversität in Hagen): http://www.fernuni-hagen.de/

• Khan Academy: http://www.khanacademy.org/

• The Open University: http://www.open.ac.uk/, http://www.open.edu/openlearn/

• Open University of Malaysia: http://www.oum.edu.my/oum/v2/

Forrás: http://bit.ly/JIBfOu

KONNEKT / konnektivizmus


Izgalmas és termékeny témahét volt - a blogok és kommentek szempontjából. Hogy a saját csoportunk boncolgatásából mennyi és milyen új tudás született, azt nem tudom megállapítani. Én úgy gondolom, hogy nem sok. Viszont tapasztalatban és ötletben nem volt hiány. Rövid és gyors reflexió visszamenőleg, mások írásaiból és tapasztalataiból is tanulva, ellesve:
Legelőször azt a megfigyelésemet szeretném leírni, hogy a személyes érintettség iszonyúan sokat számít. Én könnyebben és szívesebben írtam, mint eddig bármikor, tekintve hogy a csoport kapcsán nekem is megvolt a véleményem, és mivel résztvevője vagyok a folyamatnak, ennek a konkrét esetnek éppen annyira vagyok szakértője, mint a többi résztvevő. Ez pedig ad egyfajta egyenlőség-érzetet. Noha ez az egyik legfontosabb, amivel szembesültem a két hét alatt: a skálafüggetlenség nem is az egyenlőségről szól! És a konnektivizmus nem tartalomfüggetlen! Már ha az oktatásban való alkalmazásáról van szó: nem minden területen alkalmazható. Abban is megegyeztünk, hogy a konnektivizmus nem való mindenkinek - én például azok közé az emberek közé sorolom magam, akik számára létezik sokkal hatékonyabb és ideálisabb módszer. Bár az is szóba került, hogy akik "életmódszerűen konnektivisták", azok számára egy ilyen folyamat nagyonis hatékony lehet. A konnektivizmus hatékonyságát már többen, többször megkérdőjeleztük. Teréz vetette fel, hogy ez a módszer inkább a fejlesztésben hatékony, mint mondjuk a fizika törvényeinek megismerésében és elsajátításában. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Ha egy területen jártas vagyok, és olyan emberekkel vagyok egy csoportban, akik szintén jártasak azon a területen, nagyon eredményes eszmecserék és viták folyhatnak, ahol az új és közös tudás kialakulása nem is olyan irreális hozadéka a folyamatnak. De az elmélyülés és a fejlődés mindenképpen garantált. Pont ezért szerintem az sem mindegy, kikkel vagyunk egy csoportban, kikkel "kapcsolódunk". Teréz egy másik felvetése itt motoszkál a fejemben, amióta olvastam: "nem lehetséges, hogy a konnektivizmus előnye, eredményessége, hatékonysága (ha abban megállapodunk, hogy van ilyen) csupán a rendszerességnek köszönhető?" Kíváncsi vagyok a válaszra. Az mindenképpen biztos, hogy soha életemben egy kurzusom sem volt, aminek a keretében egy héten keresztül minden nap foglalkoztam volna az adott témával. (Bár most megint a KONNEKT csoportot veszem alapul, holott nem is "igazi" konnektivista kurzus.)
A személyes érintettségre visszatérve: belső motiváció szempontjából sem utolsó. Ha én vagyok a téma, ha rólam van szó, szeretnék részt venni, szeretném elmondani amit gondolok. Nem azért, mert teljesíteni akarom a követelményeket, hanem azért, mert mert érdekelt vagyok. Ehhez kapcsolódóan újra felmerült a - már szintén többször megvitatott - kérdés: Miért vannak megszabva a komment-számok? Vicze Gabi kérdezte, hogy vajon ezek nélkül is ilyen "bőbeszédűek" lennénk-e. Most mindenki nézzen magába, és mosolyodjon el. Én pedig hadd idézzem Földesi Krisztinát: "Ugyanakkor nem mindig feltétlenül hátrány a „szelíd erőszak”…" Ezzel mélységesen egyetértek. Ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, akkor én már régen kiestem volna a külső "kényszerítőeszközök" nélkül. 

Forrás: http://bit.ly/KCLDtJ

De ha mondjuk nem információtudomány lenne a téma, hanem - nomen est omen :] - receptek megosztása, tökéletesítése, fejlesztése vagy újak kitalálása, lehet hogy sokkal motiváltabb lennék, "behajtó táblázat" nélkül is. Szóval jelen esetben nekem nem ártott, hogy volt egy kis külső ráhatás. De miért volt szám szerint megszabva? Nem azért kérdezem, mert sok vagy kevés, de nem minden héten ugyanannyi hozzáfűznivalóm volt. És szörnyű érzés kényszerből írni. Azt érzem, hogy megsértem vele a másikat. Azért kérdezem meg, hogy hogy vagy, mert fegyvert tartanak a fejemhez (még szerencse hogy sosem esek túlzásokba :]). Komolyra fordítva a szót: szerintem mennyiségi kritériumok nélküli kurzus működhetne, kritériumok nélküli (formális keretek között) nem.

Valamelyest ehhez kapcsolódóan szeretném jelezni, hogy Bodó Péter passzolási lehetőség javaslata számomra nagyon szimpatikus volt. Péter ugyanis felvetette, hogy a félév során egy alkalommal mondhassa azt a kurzuson résztvevő, hogy egy bejegyzést kihagy. Tényleg alakulhatnak úgy  adolgok, hogy az embernek egyszerűen nincs lehetősége leülni a gép elé, és mikor eljut odáig, már iszonyú lemaradása van. Péter egy másik felvetése volt, hogy a második blogbejegyzés helyett szerkessze inkább mindenki a közös dokumentumot. Ez a közös dokumentum szempontjából biztosan jó lett volna, viszont a témafeldolgozás szempontjából kevésbé (így végiggondolva, közvetetten kihatott volna a közös dokumentumra is). Fehér Péter úgy fogalmazott a második bejegyzéssel kapcsolatban, hogy addigra artikulálódik, mit tanultunk, mit gondolunk. Nos, ha az nem is tisztult számomra, hogy mit tanultam, az mindenképpen, hogy mit gondolok. Bár kérdések még bőven maradtak bennem:

Forrás: http://bit.ly/Kev1Gw

Miért kell 100 ember egy konnektivista kurzus indításakor, ha végül csak 40 marad? Miért nem elég, ha a kezdetektől 40 elkötelezett ember vesz részt? A hatékonyság a rendszerességnek köszönhető? (Teréz nyomán) Milyen lehet inspirátorral együtt egy ilyen folyamat? Milyen lehet két inspirátorral egy ilyen folyamat? :] A Hype-görbén tényleg felfelé vezet majd a konnektivizmus útja? Vajon fogom tudni hasznosítani az itt tapasztaltakat?

 

Reflexiók és őszinteségi roham

Holovitz Szandra szerda este online prezentálta nekünk szakdolgozati kutatásának eredményeit. Nekünk, rólunk. Ugyanis a kutatás a KONNEKT(ivista??) csoportunkra fókuszált: a félév elején a hallgatók (a KONNEKT csoport tagjai és azok, aki a kurzus hagyományos teljesítési módját választották) egy kérdőív kitöltésével segítették Szandra munkáját, és ennek eredményeit ismerhettük meg.

Még mielőtt belevágnék: azt hiszem a mélypontra érkeztem. És úgy látom, nem vagyok ezzel egyedül, a KONNEKT csoport egy része enyhülő aktivitást mutat, késnek a bejegyzések és már nem nagyon tudunk újat mondani egymásnak. Hogy ennek mi az oka? Arra több tippem is van: vagy az, hogy a kezdeti lelkesedés eddig tartott, vagy az, hogy "érezzük a végét", vagy az, hogy nem lehet két hétig ugyanarról (az egyébként is megfoghatatlannak tűnő) témáról írni, beszélni, vitatkozni; vagy az, hogy az offline élete mindenkinek besűrűsödött; vagy az, hogy a napfény és a jó idő kirobbantotta az embereket a gép elől, vagy mindez együttvéve... A lényeg az, hogy fáradtnak és fásultnak érzem magam (magunk) és a legkevésbé sem produktívnak. De minden rosszban van valami jó: így teljesen azonosulni tudtam azzal, amit Kulcsár Zsolt mondott az elmúlt alkalommal: egy konnektivista kurzus rendelkezzen fix keretekkel! Legyen eleje és vége, és ha vége van, le kell zárni, az utóéletre semmi szükség.
Bár a "mindjárt vége" hozzáállás nem igazán passzol a konnektivista személeltmódba, gyanítom, hogy többeknek (köztük nekem is) olykor mégis igen erős motivációt nyújt ez a gondolat. Sajnálom.

Forrás: http://bit.ly/JRg5ke

Szandra előadása a nyílt oktatás bemutatásával kezdődött, melynek alappillére az adaptivitás (megváltozott környezethez/állapothoz való alkalmazkodás). Az oktatásra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a pedagógus egyéni módszereket biztosít a különböző igényű, képességű és különböző előismeretekkel rendelkező tanulók számára. Azonban a nyílt oktatás nem csak a tanárszerep módosulásával jár, hanem a hallgató szerep változásával is (multitasking, részvétel a döntéshozatalban, aktív részvétel, IKT eszközök használata, tartalommegosztás.)
Ezután néhány konkrét példa bemutatása következett, a kurzus során többször emlegetett OpenUniversity és Khan Academy mellett valamennyire a hágai FernUniversitätet is megismerhettük.
Ezek után a KONNEKT-re került a sor. Szandra szerint ez a csoport és módszer azért volt hasznos, mert lehetőséget teremtett arra, hogy "a tanulók saját maguk oszthassák be tanulásra szánt idejüket". Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki eddig is saját maga osztotta be a tanulásra szánt idejét :) De ha Szandra ezzel arra célzott, hogy a hirtelen megjelent idő és energia ráfordítást igénylő tevékenységek, melyeket rendszeresen kell végeznünk, befolyásolták az eddigi félévek megszokott menetét, és erre valahogyan reagálnunk kellett - akkor végülis igen. De számomra hangsúlyosabb az eddig nem használt IKT eszközökkel való megismerkedés. Bár enyhe túlzásnak tartom, hogy megismerkedtem velük, és azt is, hogy ennek a kurzusnak keretein belül, de a digitális tolltartómba passzív eszközként tényleg sok hasznos dolog bekerült. Szandra másik állítása, hogy a KONNEKT csoport egy "magasabb szintű önismeret" lehetőségét kínálja: résztvevőként megtudhatom "mik a korlátaim, mire vagyok képes, feladom-e ha valami nem megy, képes vagyok-e az önszabályozásra?" Nos ezzel kapcsolatban is azt gondolom, hogy ha nem lennénk képesek az önszabályozásra, akkor nem lennénk mesterképzésen végzős hallgatók. Én önmagamról semmit nem tudtam meg - pontosabban semmi újat. A korlátaimat pedig végképp nem ismertem meg. (Illetve de: az ismétlést és a tizedik értelmetlen mondatot már nagyon nehezen bírom.)

Konkrét kutatási eredményekről is hallhattunk, többek között arról, hogy a KONNEKThez nem kapcsolódó hallgatók az időtényezőre hivatkozva maradtak a csoporton kívül. A lemorzsolódás legfőbb okának is ez lett kikiáltva: az időhiány. Lehet többen és nagyobb kedvvel vágtunk volna bele, ha tudjuk: egy idő után stabilizálódik a helyzet, kialakul egy blogírási "rutin"... Bár én még nem teljesítettem a saját elvárásaimat: szerettem volna, ha a kurzus végére nem úgy ülök le blogot írni, hogy feladatot végzek, hanem a témával kapcsolatos felismeréseim ellenállhatatlan közlési vágyának csillapítása érdekében. Szóval azért, mert el akarok mondani valamit. De az esetek 90 százalékában nálam sajnos nem erről volt szó. Talán nem voltam elég aktív, vagy hiányzott egy inspirátor, vagy hogy tudjam, mi fán terem a konnektivizmus... Fene se tudja. Ha újrakezdhetném, biztosan másképp csinálnám. Pedig számomra nem is a blogírás volt a legvonzóbb a kurzusban (sőt! eléggé ódzkodtam tőle), de Szandra eredményei azt bizonyítják, hogy ezzel kisebbségben voltam. Számomra a közös tanulás, a közös csoport, a közös tudás, a közös fórum a közösség, a KÖZÖS-ség volt a legvonzóbb. (És persze az, hogy nem kell év végén vizsgázni, de a külső motiváció idő közben elhalványult. Na jó, a mélypontokról azért ez rántott vissza, de őszintén mondom, hogy gyakran megfeledkeztem róla).

Inspirátor
Beleszerettem az inspirátor szóba, és abba a tevékenységbe, amit papírforma szerint végeznie kellene. Szandra feltette a kérdést: miért nem jelentkezett senki a csoportból inspirátornak? Erre nem tudok válaszolni, azt viszont elmondhatom, én miért nem tettem. Egyrészt meg voltam rémülve a teljesíthetetlennek látszó követelményektől, nem akartam még valamit a nyakamba venni, ami ki tudja, mennyi plusz melóval jár. És nem a plusz melón van a hangsúly, hanem azon, hogy milyennel és mennyivel. Magyarul: fogalmam sem volt, mi a feladat. Azok alapján, hogy 2-3 összesítő született "az inspirátorok jegyzetei" cím alatt, abból nekem nem volt egyértelmű a "munkakör". Nem sokkal később ezek is elmaradtak, így végképp nem láttam indokoltnak, hogy jelentkezzek olyan posztra, ami valójában nincs is. És az én "inspirátor-értelmezésem" egész mást jelent, mint heti összefoglalók, vagy az adatösszesítő táblázat kitöltése. De ezt már az előző bejegyzésemben kifejtettem.

Ami a korrekt-konnektet illeti... Ez egy csoporton belüli zárt csoport, aminek tulajdonképpen bárki tagja lehet, aki kéri (az oktatón kívül). Persze én is nagyon kíváncsi voltam, miről folyik ott a diskurzus, de igyekeztem ahhoz tartani magam, hogy nyitott a tanterem, nyitott a gondolkodás, nyitottak a lehetőségek; nem szerettem volna "bezárkózni". Így visszaolvasva nagyon nemes eszméktől vezérelve maradtam ki ebből a dologból. Pedig annyira nem is így van. Nehéz kimondani (mert nem szeretnék senkit megbántani), de nem tartottam fair dolognak. És pont ez az! Olyan nehezemre esik szó szerint leírni, amit gondolok, mert azon aggódom, hogy valaki megsértődik vagy nem fog kommentelni ezután... Pedig mindannyian felnőttek vagyunk, és (1) vállalnunk kell a véleményünket, (2) tudnunk kell meghallgatni és elfogadni a kritikát. Ez nem azt jelenti, hogy minden esetben meg is kell fogadni, csak azt, hogy intelligensen tudomásul venni, hogy valakinek ez a véleménye. Nehéz úgy beszélni erről, hogy nem tudom pontosan, mi folyik a korrekt konnektben, Szandra például érdekképviselethez hasonlította. De elképzelésem sincs, mi az, amit ne lehetne a KONNEKT-ben megbeszélni, ha mindenki érdeke. Ha pedig csak privát érdek, akkor lehet személyes üzenetet küldeni.

Adatösszesítő táblázat. Mikor először megláttam, nagyon hasznosnak véltem. Azóta pedig egyre nagyobb és nagyobb erőt tulajdonítok neki. Szerintem ez a legerősebb külső motiváció! Vagyis a félév során nem is gondoltam arra, hogy majd a legvégén milyen jegyet fogok kapni, viszont arra minden este, hogy még hiányzik az az "ok". A táblázat egyrészt informál: hogy állnak a többiek, és hogy állok én a többiekhez képest, a heti követelményhez képest. És az hétszentség, hogy ösztönzően hat az emberre, ha látja, hogy valami nem olyan, mint amilyennek látni szeretné. Ezen felül a lemorzsolódók neve mintegy fenyegetésként ott maradt a táblázatban, ami szintén nem a nyugodt naplopáshoz segít hozzá leginkább. Illetve így lenne ideális estben. Felmerült már, hogy nem mindig naprakész a táblázat, és hogy nem biztos, hogy mindenkinek megvolt kilóra a 28 komment és tweet, mégis megkapta a felszabadító két betűt. Ezzel kapcsolatban két dolog: Nem gondolom, hogy pontosan 28 komment/tweet szükséges ahhoz, hogy az ember a csoport aktív tagja maradhasson, és ha csak 26-ot ír, akkor is kapja meg az okét. Másrészt nem tartom igazságosnak, hogy valaki kétszer annyit dolgozik, ír, olvas vagy kommentel, és ugyanazt a két betűt kapja meg. (Mi a fene van velem? Teljesen magam ellen beszélek!!)
Ehhez szervesen kapcsolódik az utólagos pótlási lehetőség. Az előadáson is elhangzott, hogy az Y generáció sajátja a halogatás. Én ezt vállalom, tényleg mindent halogatok. De most, hogy napok óta őszinteségi rohamom van, elárulom: mindaddig, amíg nem azért írok, hogy a mások véleményét továbbgondolva vagy a másokkal folytatott vita eredményeként felépíthessek egy másik bejegyzést, addig nem látom sok értelmét. Mert ha nem tudok újat mondani, akkor kényszerből írok valamit, és ha kényszerből kell, akkor halogatni fogom. Nem vagyok egy rétor, és nem is szeretnék senkit meggyőzni a saját álláspontomról (ezért inkább nem is hangoztatom), inkább felteszek egy kérdést: ha valaki szombat este hallja először (mert hála neked IKT, meghallgathatjuk bármikor!) a szerdai előadást, akkor neki nem lehetnek impulzív gondolatai szombat este? Nyilván ez azt eredményezi, hogy a második bejegyzését is később írja, és nagy valószínűséggel kevesebb komment segítségével. Már ha egyáltalán a kommentekre építve ír... Én személy szerint teljesen eltértem ettől a formától, de remélem az utolsó héten még lesz lehetőségem arra, hogy kipróbáljam: hogy kellett volna.

Forrás: http://bit.ly/KBljD0

Konnektivizmus
Még mindig nem tudok mihez kezdeni ezzel az egésszel. Kicsit sajnálom, hogy nem egy lehetőségként volt beállítva... Egy képlékeny anyagként... Tessék. Itt egy ötlet. Egy módszer. Még kísérleti fázisban van, ismerjük meg közösen! Találjuk meg a működő részeit, találjuk meg a gyengepontjait, tapasztaljuk meg hogy hogyan működik -együtt, közösen, velem az inspirátorral! Aztán ötleteljünk: mire jó? Te mire használnád? Mindenki gondol erről valamit! Mondjuk el egymásnak, reflektáljunk, aztán amiben megegyezünk, azt tegyük be a közösbe! (jé, én konnektivista módszerrel szeretnék a konnektivizmusról tanulni? ez elég beteg.) Ehhez képest azt látom, hogy a konnektivizmus az egekig van magasztalva és azt érzem, hogy én vagyok a hülye, és csak a kiváltságosoknak adatik meg az, amit mindenki áhít: érteni a konnektivizmust.