% | fő | millió | lefedettség | szakadék? | mobil (múlthét/2)

Óriásit változott a véleményem a digitális esélyegyenlőtlenségről a témahétnek köszönhetően. Ebben a bejegyzésben néhány statisztikai adattal fűszerezem beszámolómat arról, hogy mennyi mindent gondoltam tévesen.

Forrás: http://bit.ly/Hj6f5d

Nem tudtam elhinni, hogy a digitális esélyegyenlőtlenség nem (csak) anyagi természetű probléma. Pedig nem (csak) az. Már amennyiben a hozzáférésre gondolunk esélyegyenlőtlenség alatt. Ma Magyarországon tulajdonképpen nincs olyan ember, aki ha szeretne, ne tudna a világhálóra kapcsolódni - ha nem is otthon, valahol a közvetlen környezetében. 

"Az internet-előfizetések száma 2011 március végén már meghaladta a 3,4 milliót, ez ötödével több, mint 2010 ugyanezen időpontjában." - olvasható a KSH 2011. első negyedévéről készült gyorsjelentésében (KSH: Távközlés, internet 2011. I. negyedév). Tehát az mindenképpen megállapítható, hogy dinamikusan növekedett az előfizetések száma egy év alatt. És egy előfizetés nem feltétlenül egy internethasználót jelent, jelenthet egy családot, azaz 4-5 főt is! "A dinamikus fejlődés a szolgáltatók közötti  éles technológiai és árversenynek is köszönhető." - olvashatjuk a jelentésben. Az egyre inkább megfizethető mobilnetnek köszönhetően egy év alatt 44%-kal nőtt a mobilnetre előfizetők száma, a vezeték nélküli szegmens pedig 39%-kal bővült. Tavaly ilyenkor az összes internet-előfizetés 40%-a tartozott a mobil kategóriába.

Ehhez képest egy fél évvel később, "az internet-előfizetések száma 2011. szeptember végén megközelítette a 4 milliót, amely több mint negyedével meghaladja a 2010 azonos időpontjában mért szintet". (KSH: Távközlés, internet 2011. III. negyedév). Tehát alig fél évvel később az internet előfizetések száma óriásit növekedett. "A vezeték  nélküli szegmens egy év alatt 54%-kal bővült. A nagymértékű változáshoz erőteljesen hozzájárult az egyre inkább megfizethető mobilinternet, amely 59%-kal növekedett. Az összes internet-előfizetés 47%-a a mobilkategóriába tartozott, részaránya egy év alatt közel 10 százalékponttal lett nagyobb." 

A KSH becslései szerint az ország lakossága 2011. júliusában 9967 000 fő volt. Tehát ha azt feltételezzük, hogy egy előfizetés nem egyenlő egy előfizetővel, akkor kis jóindulattal azt is mondhatjuk, hogy az ország lakosságának több mint fele rendelkezik közvetlen hozzáféréssel. 

Forrás: http://bit.ly/H4k2kk

Az már egészen bizonyos számomra, hogy nem a lefedettség a ludas a lakosság másik felének esetében. Ugyanis "a kormány célja az, hogy 100 százalékos legyen az országban a szélessávú internet-lefedettség". (itt olvastam) Egy másik cikkből pedig arról értesültem, hogy a szolgáltatók szerint 5 éven belül elérhető a 100%-os lefedettség (mobilnetet is beleértve!) Tehát a minőségi internet-hozzáférés hamarosan országszerte 100 százalékossá válik, "csak" eszközre van szükségünk hozzá. Ugyanitt olvastam, hogy a számítógép-ellátottság viszont a legoptimistább statisztikák szerint sem közelíti meg a közeljövőben a 90%-ot sem. 

Szóval aki szeretne, az tudna. Nem győzöm hangsúlyozni a megdöbbenésemet. Az a bizonyos digitális szakadék akkor mégsem olyan óriási? Attól függ, mit értünk digitális szakadék alatt. A lefedettséget ezennel ünnepélyesen kiemelem a kalapból, a hozzáféréssel együtt, hiszen az ország minden településén található könyvtár, iskola, teleház vagy polgármesteri hivatal, ahol a lakosság számára eszközt és hozzáférést biztosítanak. (Kicsit utánajártam, és Zalaköveskút bizonyult a legkevesebb lakosú községnek, itt mindössze 23-an laknak, de polgármesteri hivatal itt is van, feltételezem internet-hozzáférés is. Az általam rendszeresen látogatott helyek közül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tákos község a legkisebb, 162 lakosával, saját iskola nélkül, viszont teleház működik a községben és több lakásba be van vezetve az internet!) 
Akkor pusztán attitűd és hozzáállás kérdése a digitális esélyegyenlőtlenség? Azért ezt nem merném kijelenteni. Az eszközhiány még jócskán ott hever a kalapban. Azt be kell látnunk, hogy a hozzáférés nem rendszeres és tudatos használatot jelent. Bár ha mindenkinek lenne megfelelő eszköze és minőségi internet-hozzáférése (ezt az állapotot valószínűleg soha nem fogjuk elérni, ezt többször többen kimondtuk a témahét során, most csak játsszunk el a gondolattal!), a digitális szakadék akkor sem szűnne meg létezni. Lennének olyanok, akik soha nem kapcsolnák be; lennének olyanok, akik nem tudnák, hogyan működik; lennének olyanok, akik nem tudnák mi mindenre használhatnák; és lennének olyanok, akik nem tudnák kihasználni. Tehát az attitűd és a hozzáállás is jó nagy helyet foglal el a kalapban. De kérdem én, akik még soha nem láttak ilyet, azok honnan tudnák, hogy mire való? Akiket nem veszik a fáradságot, hogy megismerjék/megtanulják, azokat miért kellene kényszeríteni? Akik nem érzik hiányát (mert enélkül is életben maradtak eddig), azok most miért éreznék?

Forrás: http://bit.ly/HnN0ue

Úgy gondolom, nem eszközt kell biztosítani mindenki számára, hanem lehetőséget. Lefedettséget, a hozzáférés lehetőségét, és valamiféle támogatást azoknak (főleg gyerkőcöknek és fiataloknak), akiknek szükségük van az eszközre. Ennek érdekében már indult néhány program is, például az eMagyarország Program (eMOP), mely országszerte internet-hozzáférési pontok kialakítását tűzte ki céljául. A program sikere az eMOP-2 indítását eredményezte, melynek célja már arra irányult hogy az elektronikus ügyintézéshez minden állampolgár férjen hozzá felhasználóbarát formában. (Forrás: wiki)
Egy másik hasonló program lehetett volna a digitális közmű projekt (egy jó kis anyag róla itt), de ezt a programot leállították. E program is az informatikai infrastruktúra fejlesztését célozta volna meg, olyan településeken kívánta biztosítani a szélessávú internethez való hozzáférést, amelyeken eddig nem volt erre lehetőség. De "tervben van" az infokommunikáció fejlesztése: "Ma Magyarországon nagy a digitális szakadék és írástudatlanság. Ezen javítani kell tájékoztatással, oktatással, illetve a feltételek megteremtésével. Hiszen nehezebben tud vagy akar internetezni az, akinek a lakóhelyén nem adott a széles sávú internet lehetősége. Ezért az államnak a széles sáv kiterjesztésében szintén fontos feladata van." (Aki kíváncsi, itt olvashatja tovább a Nyitrai Zsolttal készült interjút)


Mobil(net)
A hét során felmerült bennem, hogy vajon okvetlenül szükséges-e mindenkinek számítógéppel/ számítógép hozzáféréssel rendelkeznie? Az egy háztartásra vetített PC- és laptop penetráció 2010 végén csupán 55%-os volt. Ezt az arányt túllépte az internetképes mobiltelefonok aránya. (Forrás: Arany-Horváth Zsuzsa) Ezt olvasva elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyi idejük van még a számítógépeknek és laptopoknak? Mikor veszik át a hatalmat az okostelefonok és tabletek? Vagy mikor jön egy újabb eszköz, ami minden eddigit lepipál? Vagy már létezik is, csak nem tudok róla? Egy idő után ezek is megfizethetőek lesznek, és kiszorítják az általunk jelenleg használt eszközöket. Ez a természet rendje, tudom. Vagyis inkább a technika megállíthatatlan fejlődésének rendje. 

Forrás: http://bit.ly/GYmtWX

A másik dolog, amin elgondolkodtam (épp ebből kifolyólag), hogy ha ezek a mobil eszközök kiütik a nyeregből a jó kis asztali gépeket, velük együtt repül a vezetékes internet is. Hogy állunk az internet mobilizálásával? A fent idézett KSH gyorsjelentésekben óriási növekedést láthatunk a mobilnet terjedésében (egy év alatt közel 50%-kal több előfizető!). Az indexen olvastam, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság közlése szerint idén "februárban 2,265 millióra nőtt Magyarországon a mobilinternet-előfizetések száma". Egy korábbi közlés szerint januárban 2,214 millió volt a mobilinternet-előfizetések száma. Ebből is láthatjuk, hogy egy hónap alatt több 50.000 mobilnet-előfizetés köttetett. (Más kérdés, hogy mennyien használják aktívan a mobilnet nyújtotta szolgáltatásokat, a cikk szerint februárban 1,770 millióan). Vajon a mobil és vezetékes internet sorsa ugyanaz, mint a mobil- és vezetékes telefon sorsa? Szép lassan mindenki lemondja a "vezetékesét"?
Ezek a jelenségek vajon növelik vagy csökkentik a digitális esélyegyenlőtlenséget? Csökkentik, mert egy internetes telefon olcsóbb, mint egy számítógép? Vagy mert így jópár lépcsőfokot átugorva zárkózhatnának fel a lemaradók? Növeli, mert akik a napi betevőre spórolnak, a mobil helyett is az ételt fogják választani, míg lemaradásuk egyre csak nő? Vagy mert azok is a szakadék szélére sodródnak, akik nem tudnak/ nem akarnak/ nem áll módjukban "mobilra váltani"?
Mindenesetre most még nem használjuk ki a hordozhatóság kínálta lehetőségeket, annyi szent. Ezt egy tavalyi KutatóCentrumos cikkben talált adatokkal szeretném alátámasztani. Az eszközök elterjedése százalékos arányban a következőképpen alakult:
asztali gépek (PC, Mac) - 75%
laptop/notebook/netbook - 53%
táblagép (tablet) - 1 %

/2214 válaszadó, 18-54 év/

UK

Forrás: http://bit.ly/HkTewS

A végére pedig szeretnék ajánlani egy cikket, melynek címe: A digitális szakadék problémája. Ugyan direkt magyar vonatkozása nincsen, az Egyesült Királyság digitális szakadékáról szól, de mindenképpen tanulságos számunkra is! Egy kis ízelítő: 
"A digitális szakadék nem a technológia ügye [...] Az efféle szakadékokat az ember hozza létre, és olyan társadalmi tényezőkre vezethetők vissza, mint az oktatás hiányosságai."

"A jövedelmek és a képzettség szintjének egyenlőtlensége a digitális szakadék okai."

"Kétségtelen tény: a digitális szakadéknak megvan a hatalma ahhoz, hogy a mai egyenlőtlenségeket szélesebbre és mélyebbre formálja."
"Digitális vagy jóléti szakadék?"

Digitális esélyegyenlőtlenség, kockázatok

Nagyon vártam ezt a témát, hogy végre kidühönghessem magam, de az előadást hallgatva azzal kellett szembesülnöm, hogy eddig nagyon szűk látókörű voltam. Ez a problémakör is - bármilyen közhelyesen hangzik - összetett. Milyen jelenségek, problémák figyelhetőek meg? Melyekre fordítunk (kellő?) figyelmet? Ebben a bejegyzésben beszámolok téveszméimről, és újdonsült nézőpontjaimról.


Esélyegyenlő(tlen)ség

Rengetegen vannak, akik nem tudnak otthonra számítógépet vásárolni, vagy nem engedhetnek meg maguknak az internet-előfizetést. Ennek következményeképp mind a szülők, mind a gyerekek elveszítik a lehetőséget, hogy digitális kompetenciákat szerezzenek, vagy az iskolában elsajátítottakat fejlesszék, és ez a hátrány folyamatosan újratermelődik - Eddig nagyjából ezt gondoltam a digitális esélyegyenlőtlenségről. De nem csupán az eszközhiányról van szó, hanem a minőségi hozzáférésről (szélessávú net )is. Bár e kettő gazdasági természetű probléma, az esélyegyenlőtlenség mögött egyéb tényezők is állhatnak. Van, aki nem tudja megfizetni. Ez világos. De olyan is van, aki meg tudná fizetni, mégsem teszi - ez hozzáállásbeli probléma. (Bár ez utóbbit nehézen tudom elképzelni.) De elég ha csak magunkba nézünk: számos ingyenes alkalmazást hagyunk parlagon heverni, pedig eszközünk van hozzá - mégsem használjuk (ki). A különbségek mindenesetre beláthatatlanok - és eltúlzottak. Beláthatatlanok, hiszen azoknak, akiknek beépült az életvezetésébe az IKT eszközök használata, észre sem veszik, hogy mennyire az életük részévé vált, míg azok, akiknek egyáltalán nem része az IKT a mindennapjainak, talán nem is érzékelik ezt a különbséget - nem tudják, miről nem tudnak. Akkor senki sem érzékeli a különbséget? Nyilván túlzok, de az tény, hogy minél inkább beépült az életvezetésbe a digitális technológia alkalmazása, annál kevésbé érezzük, hogy mennyire a része. Jó példa volt erre az áramszünet. Akkor érezzük csak, hogy számítógép nélkül bizony meg vagyunk lőve. Pláne ha a munkához vagy tanuláshoz szükségünk van rá! (Szórakozni offline kiváló(bb)an lehet.) 
Ezek a különbségek, és a digitális szakadékról alkotott kép eltúlzottak? Szerda óta ki merem jelenteni, hogy igen. Mikor digitális szakadékról beszélek, én is a két szélsőséget hasonlítom össze (egy tökéletes felszereltséggel rendelkező digitális éllovast és egy tanyán, áram nélkül élő családot). Pedig ez nem reális. Vitathatatlan, hogy a digitális esélyegyenlőség napjaink egyik fontos problémája, de lehet, hogy kicsit vészmadárként állunk hozzá.

Forrás: http://bit.ly/GQkxPX

Kétoldalú veszteség
Ha az egyén kimarad - veszít. Legyen a kimaradás oka akár anyagi természetű, akár döntés kérdése.
De az egyén(ek) kimaradása, a kapcsolódás hiánya a társadalom vesztesége is. A digitális kultúra épülése folyamatos, és az egyének kimaradása ezt nem is rombolja, viszont is nem építi, fejleszti. Mégsem tudom azt mondani, hogy nincs befolyással a digitális kultúrára. Gondoljunk bele: minél többen építenék, annál nagyobb, széleskörűbb, értékesebb lenne. Sőt, reálisabb is. Ha csak a "digitális bolsevikok" jelennek meg, ha csak ők közvetítenek magukról, a társadalmi kép valótlan és csonka lesz. 
Teréz bejegyzését olvasva én is elgondolkodtam: vajon a leszakadó egyének is veszteségként élik ezt meg? Mindenki tapasztalhatta már, hogy amiről nem tud, annak nem érzi hiányát. (ami meg megvan, annak a létét nem becsüljük, micsoda állatfaj az ember...) Szóval ha nem tudok róla, nem tudom, miből maradok ki, mit veszítek. Akkor akaratomon és tudtomon kívül veszteséget okozok a társadalomnak? (ha nem is olyan mértékűt, mint azok, akiknek nincs lehetősége/nem is akarnak az információs társadalom konstruktív tagjaivá válni, de akkor is veszteség. És nem rombolás!) De kinek a feladata a tájékoztatás? Vagy az egyén feladata a tájékozódás? És erről ki tájékoztat? (...)
Felvetődött a kérdés: Karoljuk fel a lemaradókat, vagy fejlesszük az élvonalbelieket? Erre a kérdésre szerintem nincs jó válasz. Egyrészt nem hiszem, hogy ezt vagylagos kérdésnek kell tekintenünk, másrészt pedig - ha választ szeretnénk adni rá - el kell döntenünk, hogy mi a cél. Ha a digitális szakadék csökkentése, akkor nagyobb erőforrást kell a leszakadók felkarolására fordítani, ha viszont a digitális versenyképesség növelése, akkor az éllovasok támogatására kell koncentrálni. De ismétlem: szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Az lehet a kérdés, hogy melyikre fektetünk nagyobb hangsúlyt.


Kockázatok

Forrás: http://bit.ly/GIBlcM

A kockázatokat öt nagyobb csoportba sűrítve ismerhettük meg: technológia; pszichológiai veszélyek; függőség; személyesség; biztonság. Ezek kapcsán is az derült ki, hogy nem a valós problémára fókuszálunk - ahelyett, hogy eloltanánk a lángot, a füst nagyságán szörnyülködünk. Node lássuk szépen sorban. A technológia csoportba tartoznak a fizikai veszélyforrások (sérülékeny információtárolás - fizikai hiba, lopás; sérülékeny hálózat - kapcsolat hiánya).  Az elmúlt három héten minden hétfőn fellépett valami probléma az internetszolgáltatónknál, én meg szívtam a fogam, hiszen tudtam - este jelenésem van a virtuális térben, mi lesz velem, ha nem jön helyre este 7-ig? Külön dühítő, hogy a hét minden napján kifogástalanul működik minden, mindig akkor romlik el, mikor az embernek szüksége van rá. (Egyébként a technikához való hozzáállásom is szemléletváltást igényelne - miért veszem természetesnek, hogy mindig működik? Mert hozzászoktam?) Mindenesetre a kapcsolat hiánya vagy meghibásodása miatt önhibámon kívül kimaradok.
A technológia csoportba tartozik még az informatikai bűnözés. Az illetéktelen behatolásról, fiókok feltöréséről, szoftver elleni támadásról számos városi legendát hallhattunk már. Hát ki vagyok én, hogy bárki is az én számítógépemet akarja feltörni? - gondoltam. De kiderült, hogy én és az adataim senkit nem érdekelnek, itt nem (csak) adathalászásról van szó. A gépidőlopás fogalma eddig számomra teljesen ismeretlen volt. Tulajdonképpen a számítógép jogosulatlan felhasználását jelenti, az erőforrásért törnek be, "belemásznak" az én gépembe, és onnan követnek el bűncselekményeket - így az igazi "bűnözőt" nehezebb megtalálni. Ez még mindig olyan hihetetlennek tűnik. 

Forrás:http://bit.ly/GI4wqS

Nem úgy, mint a humán kockázat (ami szintén ebbe a csoportba tartozik). A felhasználó felelőssége is igen jelentős. Tudnom kell biztonságos jelszót készíteni; tudnom kell, hogy nem szabad minden üzenetet és felugró ablakot megnyitni, tudnom kell, melyek a gyanúsak; tudnom kell, hogy nem szabad bejelentkeznem nyilvános portálon, nyilvános számítógépen (netcafé) - de ha már bejelentkeztem, okvetlenül jelentkezzek ki! A tájékozatlanság, tudatlanság nagyobb kockázatot okoz, mint a fizikai veszélyforrások.
A következő csoport a pszichológiai veszélyek. Az identitás változtathatósága és az "elszabadult online én" ebbe a kategóriába tartoznak. Hátborzongató a gondolat, hogy bárki megadhatja a nevem egy fórumon, és olyan dolgokat írhat vagy küldhet a nevemben, amikből akár károm is származhat. Kockázatkerülésként az a falanszteri gondolat jutott eszembe, hogy akkor soha sehol nem adom meg a nevem, és nem árulok el semmit magamról, hiszen ha nem tudják a nevem, nem tudnak visszaélni vele. Ez persze ostobaság. Az előadáson elhangzott, hogy ha van egy biztos online jelenlétem, azzal nehéz visszaélni. Persze, ha valaki kiírná a nevemben, hogy "le a színházzal" és hogy színházellenes tüntetést szervezek, azt lehet nem hinné el senki, aki ismer. Vagy egy ismeretlen is nyugodtan rákereshet a nevemre, láthatja, hogy igenis mellette vagyok. Ez tiszta sor. De ha valamilyen politikai töltetű dologgal kapcsolatban történik ugyanez? Amiben sohasem vettem részt, amire nem tudnak rákeresni? Valóban kiküszöböli ezt a biztos online jelenlét? Nem vagyok meggyőzve.
A függőséggel folytatom. Egy biztos: A függőség időben nem meghatározható (gondoljunk azokra, akiknek ez a munkájuk). Jól követhető azonban a szociális alkalmazások, az azonnali megerősítésre (is) építő kapcsolattartás platformjainak használata során (facebook!). Ezek az alkalmazások is számos kockázatot rejtenek: az önértékelés problémáját (mind pozitív, mind negatív irányban); az oversharing jelenséget ("túlmegosztás", mint függőségi és életvezetési probléma); illetve a depressziót.

Forrás: http://bit.ly/GJDD9k

A személyesség (vagy Teréz után szabadon: személytelenség) egy újabb csoportja a kockázatoknak. Ennek kapcsán beszéltünk a kizárólag online létező identitás fejlesztéséről, a szabályozhatóbb kommunikációról és társas interakcióról, és az anonimitás során könnyebben kialakítható intimitásról. Nálam ez verte ki a biztosítékot. (Pedig azzal sem értek egyet, hogy a társas interakció jobban kontrollálható lenne digitálisan/anonim módon). De az, hogy könnyebben kialakul az intimitás szintje anonim kapcsolat során, az egyenesen rágalom! Igaz, a másokkal történő kapcsolat létesítése során bekövetkező szorongások kisebbek vagy megszűnnek ha az anonimitás köpenyébe burkolózunk. De az intimitás nem a szorongásmentességet jelenti! Az intimitás számomra bizalmat, biztonságot, meghittséget, közelséget jelent, és az utóbbi kettőt sem online, sem virtuálisan nem lehet elérni/reprodukálni.
És végül, de nem utolsó sorban néhány szó a biztonságról és a megfigyelés három legfőbb attribútumáról. Az emberek többsége vakon megbízik az internetben, ezáltal védetlen megfigyeltté válhat. Ugyanis jellemző (1) az információs asszimetria, miszerint a megfigyelt gyanútlan, a megfigyelő pedig az információk birtokában van. Jellemző a (2) rejtettség is, hiszen az adatgyűjtő személye és az adatfelhasználás a megfigyelt számára láthatatlan. A megfigyelő elrejtheti magát és személyazonosságát, kiadhatja magát valaki másnak. Továbbá ott a (3) kontrollálhatatlanság: a megfigyelt nem/alig tudja befolyásolni a folyamatot. Most persze csupa negatív dologra gondoltam. Visszaélésre, kizsákmányolásra, átverésre, bűncselekményre. De nincs az kőbe vésve, hogy a megfigyelés csak sötét oldal eszköze lehet. Az is lehet, hogy egy professzionális szolgáltatás rendszerének kelléke...

Digitális | kompetencia | szakadék

Nagyon elcsúsztam a témahét zárásával, de valami újat szerettem volna írni. Ezért meglehet, nem szervesen kapcsolódik záró-bejegyzésem a témahéthez, de nagyon foglalkoztatott a dolog, remélem másoknak is érdekes lesz. A digitális kompetenciáktól indulva rögös utam a digitális kompetencia szakadékig vezetett, ahol megtorpantam - nem csak képletesen.

Kezdjük az elején. Mi a digitális kompetencia? Nem kell megijedni, nem írom le mégegyszer :) Aki kíváncsi, innen letöltheti a NAT 2012-es vitaanyagát, ott egy elég átfogó leírás található, illetve az előző blogbejegyzésemben is írtam pár sort erről. Kiegészíteném még Főző Attila nyomán annyival, hogy három dimenziója létezik: A technológiai, az etikai és a kognitív. Az alábbi ábra egyszerre magyaráz és szemléltet:

Forrás: http://www.slideshare.net/h2so4/a-digitlis-kompetencia-fejlesztse

És hogy a gyakorlatban mit kell értenünk digitális kompetencia alatt? A technológiai feladatok végrehajtásának képességét (IKT elemek kezelése, tudatos(!) használata); szimulációs feladatokat (adatok, információk kezelése és értelmezése - probléma-alapú tanítás); kutatási feladatokat (információk gyűjtése, rendszerezése és kritikus(!) válogatása); illetve tartalomfejlesztést (tartalom létrehozása közös együttműködéssel).



Digitális szakadék vagy digitális kompetencia szakadék?

Forrás: http://bit.ly/ACIcT4

Fontosnak tartom, hogy tisztázzuk a két fogalmat és a köztük lévő különbség(?)et! A digitális szakadék "a digitális technológia terjedésének korlátait leíró társadalomtudományi metafora." (Nyitott Kommunikációtudományi Enciklopédia) "Az a távolság, ami azok között van, akiknek hozzáférésük van az infokommunikációs technológiákhoz és hatékonyan használják azt, és azok között, akik nem férnek hozzá vagy nem képesek megfelelő mélységű használatukra." (Főző) 

A kifejezést először "a kilencvenes évek közepén használták az Egyesült Államokban,de gyakorlatilag már a nyolcvanas évektől folyt az info-rich – info-poor diskurzus ugyanerről a dichotómiáról, amely az új technológiák jelentette egyenlőtlenségeket állította a középpontba." (Az internet diffúziója és a digitális szakadék) Kialakulásáért a technika fejlődéséből következően a digitális eszközök megjelenése és elterjedése a felelős, és mindaz, amit ez a folyamat megkövetel: új tudás, új ismeretek, (digitális) kompetenciák, digitális írástudás, a kezdeti ellenállás leküzdése.
A fent idézett anyag szerint a "digitális szakadék" pontatlan fogalom, mert "ahelyett, hogy a digitális egyenlőtlenség összetett viszonyait a maguk teljességében képes volna röviden felvillantani, egy fekete-fehér megkülönböztetésre egyszerűsített probléma-együttest jelenít meg". Kicsit kibontja a fogalmat az IKT eszközök terjedésének fázisai és az idő tükrében, így valójában három különböző "szakadék-fogalom" tárul fel, melyek mindegyikét magában foglalja az az egy fogalom, melynek definiálásához hozzáláttam:

• Hozzáférési szakadék – korai digitális szakadék: a hozzáférő és nem hozzáférő közötti különbséget írja le. A korai adaptáció szakaszára jellemző.
• Használati szakadék – elsődleges digitális szakadék: a használó és nem használó közötti különbséget írja le. A dinamikus növekedés szakaszára jellemző.
• A használat minőségéből fakadó szakadék – másodlagos digitális szakadék: a használó és használó közötti különbséget írja le. A telítődés szakaszára jellemző, amikor a hozzáférés és a használat már betöltötte a „rendelkezésére álló teret”.

Tehát a digitális szakadék a hozzáférés (+ a hozzáférés jellege) és a használat aspektusából is vizsgálandó. Egyrészt ott vannak a pénzügyi korlátok, mint a széleskörű hozzáférés térnyerésének akadálya, másrészt "a vizsgálatok azt mutatják, hogy ezen kívül kognitív, tartalmi és társadalmi-politikai tényezők is fontos szerepet játszanak".

És hogy hogyan lehet leküzdeni? Valószínűleg sehogy. Mert ha sikerül is biztosítani a hozzáférést mindenki számára, a használatot/felhasználást illetően még mindig lesznek különbségek, amelyek újabb szakadékot nyitnak. Erre már utalt néhány komment (a digitális állampolgársággal kapcsolatban), de bennem most kristályosodott ki teljesen, az idézett szöveget olvasva. És nem szabad figyelmen kívül hagyni a digitális kompetenciák okozta különbségeket sem, erre figyelmeztet a hivatkozott szöveg is: "Nem az infrastruktúra kiépítése a leghatékonyabb eszköz a digitális szakadék elleni küzdelemben, legalább ennyire fontosak a megfizethetőség kérdései, illetve az információs írástudás szintje."

Akkor nézzük is meg, mi az a digitális kompetencia szakadék!

Digitális kompetencia szakadék

Forrás: http://bit.ly/yCzpaf

Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy az IKT eszközöket használók közötti távolság/különbség mind ismeretben, mint attitűdben, mind értékben, mind felhasználásban, mind hozzáférésben. Találtam egy blogbejegyzést, ami a 2009-es PISA vizsgálat eredményeit vizsgálja és mutatja be. Azok a gyerekek, akiknek van otthon számítógépük és internet-hozzáférésük sokkal jobban teljesítettek, mint azok, akik csak az iskolában használnak számítógépet. Ez nem meglepő - mondhatnánk jogosan. De akkor azt ne mondjuk, hogy az iskola kompenzálja az otthoni számítógép és internet hiányát, vagy hogy az eszköz hiánya és az anyagiakra való hivatkozás csak kifogás. Vigyázat! Az alábbi adatok a nyugalom megzavarására alkalmasak, csak erős idegzetűeknek ajánlott! "A felmérésben (PISA 2009) résztvevő országok között Magyarország az egyetlen, ahol az iskolában internetet használó tanulók digitális szövegértés teljesítménye szignifikáns mértékben (27 ponttal) gyengébb, mint az iskolában internetet nem használó tanulóké" Tehát jóformán csak az használ internetet az iskolában, akinek otthon nincs erre lehetősége. "A digitális kompetenciák fejlesztése tekintetében érvényesülő esélykülönbségek kompenzálása terén a magyar közoktatás csúfos kudarcot vall." A szociális háttér okozta különbségek kiszűrése után az otthon számítógépet használó és nem használó tanulók közötti teljesítménykülönbség a résztvevő európai országok közül Magyarországon a legkisebb. Mindezek figyelembevételével "nemzetközi összehasonlításra alkalmas módon képet alkothatunk a szociális háttér által magyarázott digitális kompetencia szakadék mértékéről." Az amúgy is rossz nyomtatott szövegértési eredményeket "mélyen alulmúlják" a digitális szövegértési eredmények. Emögött két hatás áll:

• "a relatíve alacsony arányú rendszeres internethasználat, ami azonban javuló tendenciát mutat"
• "az erősen szelektív oktatási rendszerünk gyenge hátránykompenzációs képessége, amely felerősíti az internethasználathoz való hozzáférésben kimutatható egyenlőtlenségeket"

A digitális kompetencia szakadék mértéke a résztvevő európai országokban
Forrás: http://oktpolcafe.hu/a-digitalis-kompetencia-szakadekrol-4553533

Végsősoron ugyanoda lyukadtam ki: a digitális szakadékhoz, a digitális esélyegyenlőtlenséghez. De bizakodó vagyok: hátha javul a helyzet az oktatási informatikai programoknak köszönhetően! Böngészésem során rábukkantam egy oldalra, az Olvasás Portálra, ahol digitális kompetenciafejlesztő foglalkozások mintaprogramjai szabadon letölthetőek és használhatóak. Így tovább, előre a megosztás útján, vegyük át a jó gyakorlatokat, és zárkózzunk fel!

A digitális kompetencia fejlesztésének segítésére/ a fejlesztésre számos ajánlat és lehetőség létezik - gyerekeknek, felnőtteknek pedagógusoknak, oktatóknak egyaránt. Így például a digitális kompetencia oldal, az IKT műhely, az IKT Híradó, az Informatika a Társadalomért Egyesület javaslatai a NAT tervezetéhez és még sorolhatnám. De lehet hogy újfent utópisztikus gondolatok merülnek fel bennem, ezért kijelentésekbe nem is bocsátkozom. Inkább megkérdezem: A digitális kompetencia szakadék felszámolható? Hogyan fejlesszük ezeket a kompetenciákat, ha felmérni se nagyon tudjuk? Kell-e egyáltalán törekednünk a szakadék szűkítésére (esetleg felszámolására), vagy elfogadjuk, hogy ez egy természetes folyamat?

Felhasznált források:

• Az internet diffúziója és a digitális szakadék (2006-11-29, BME Internet, óravázlat) 
• Dr. Bablena Ferenc István: Digitális kompetencia-fejlesztés TÁMOP 5.1.1.-09/3 
• Főző Attila: A digitális kompetencia fejlesztése 
• ikt.sulinet.hu 
• Juhász Gabriella: Digitális kompetencia fejlesztése tanítási órákon
• NAT 2012 vitaanyag 
• Nevelési Tudásdepó mintaprogramok
• Radó Péter: A digitális kompetencia szakadékról (OktpolCafé)
• Sicz-Mesziár János: Digitális szakadék, digitális egyenlőtlenség, digitális megosztottság, jóléti szakadék
• Z. Karvalics László: Gyermekek a digitális szakadék szélén (Eszmélet Folyóirat)