Kapcsolati teljesítőképesség (kapcsolati performancia)
Csepeli György és Prazsák Gergő Új technológiák- kommunikációs rétegződés- társadalmi státusz című tanulmányában olvastam utána ennek a jelenségnek. Egy 2008-as, ezer fős mintavételű kutatás során vizsgálták a mobiltelefon telefonkönyvében lévő nevek számát; a fogadott és kezdeményezett hívások, sms-ek és e-mailek számát; és azt hogy milyen kommunikációs alkalmazásokat használnak a válaszadók. Átlagban 103 név található egy moibiltelefon névjegyzékében, egy átlagos napon 6-7 hívást fogadunk (7,02) és majdnem ugyanennyit (6,4) indítunk. A fogadott és kezdeményezett hívások között erőteljes összefüggés tapasztalható, akik sok hívást fogadnak, sokat is indítanak. A bejövő hívások száma egy kicsivel több, mint a kimenőké. Az e-maileknél is ez a tendencia figyelhető meg, de ott sokkal nagyobb az eltérés: A válaszadók naponta átlagosan 7 levelet kapnak, 4 levelet küldenek. "Az egy főre eső elektronikus levélforgalom adatai azt mutatják, hogy a legaktívabb levelezők sem kapnak naponta 120 levélnél többet, s nem kapnak 50 levélnél kevesebbet. A legaktívabb beszélgetőket maximum 150 személy hívja fel egy átlagos napon, s ők 150 személyt hívnak." A tanulmány említést tesz arról is, hogy ezek a számok összhangban vannak Dunbar adataival, aki szerint "az ember neokortexének kapacitása alapján körülbelül 150 fős csoportokban kellene élnünk. Dunbar megállapítása szerint a „szociális agy” korlátozza, hogy egy ember hány másik emberrel képes a puszta ismeretségen túlmutató kapcsolatot fenntartani." Úgy tűnik, ez a korlát az új infokommunikációs technológiák által elvileg végtelenre nyitott hálózatokon belül is érvényes.
 |
| Forrás: http://bit.ly/IjnIOk |
A telefon memóriájában és az e-mail fiókok címtárában található nevek száma viszonylag jól mutatja a kapcsolati körök nagyságát. "Ezt a kört nevezzük kapcsolati kompetenciának, ami persze nem zárja ki, hogy valaki olyanokkal is kommunikáljon, akiknek az elérhetőségei nincsenek benne az általa használt gépek memóriáiban." A minta tagjainak mobiltelefonjaiban átlagosan száz név (103) szerepel, az e-mail forgalmat tekintve pedig átlagosan 53 címet használnak aktívan. Pedig nemrég olvastam, hogy világelsők vagyunk elektronikus levelezésben.
Az említett tanulmány négy csoportot különböztet meg az új kommunikációs technológiák szerint:
- A kontaktokraták mind a címlistájukban szereplő e-mail címek, mind a mobiltelefonjukon tárolt hívószámok mennyiségét tekintve a minta felső 30%-ába tartoznak. A teljes minta 9 %-a sorolható ebbe a csoportba. Az átlagos napi e-mail-forgalom: 27 üzenet, az átlagos napi mobiltelefon-forgalom: 21 hívás.
- A levelezőknek sok e-mail címük van, de kevés mobiltelefonszámot tárolnak. A teljes minta 13 %-a tartozik ebbe a csoportba. Az átlagos napi e-mail-forgalom: 16 üzenet, az átlagos napi mobiltelefon-forgalom: 14 hívás.
- A beszélgetők körében viszonylag kevés e-mail címet, de sok tárolt mobiltelefonszámot találunk. A minta 12 %-a esik ebbe a csoportba. Az átlagos napi e-mail-forgalom: 9 üzenet, az átlagos napi mobiltelefon-forgalom: 19 hívás.
- A kontaktproletárok mind az e-mail címek, mind a mobiltelefonszámok mennyisége alapján az alsó 70 %-ba tartoznak. A teljes minta 37 %-a került ebbe a csoportba. Az átlagos napi e-mail-forgalom: 8 üzenet, az átlagos napi mobiltelefon-forgalom: 11 hívás.
Kíváncsi voltam, én hová tartozom, és az elmúlt egy hét adatai alapján a kontaktrpoletárok közé - napi átlag 10 e-maillel és napi átlag 4 hívással. Ezt valamelyest kiegészíti az sms-forgalom, ami átlagosan napi 3, de ezzel sem kerültem jobb helyzetbe. Először a saját példám alapján gondoltam arra, hogy a tanulmány nem feltétlenül reális képet mutat. (Nem lehetek kontaktproletár! :] ) Megfigyeltem az elmúlt egy hetemet, és az elektronikus kommunikáció szignifikáns részét facebookon folytatom (akár üzenet, akár chat, akár komment formájában), telefonhívások és sms helyett pedig egy olyan alkalmazáson keresztül beszélgetek, ami lehetővé teszi az ingyenes telefonálást okostelefonokról. Ha ezeket is beleszámolom, akkor levelezőnek számítok. Vagy "facebookernek" :] Ki tudja, milyen kategóriákkal egészülne ki ez a csoportosítás, ha szélesebb körben vizsgálnánk a kommunikációs lehetőségeket és azok gyakoriságát...
És akkor itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy ajánljam Kálmán Teréz bejegyzését, ami internetfilozófiai megközelítésből is vizsgálja az internet és kultúra, internet és értékek problémáját, és megkérdőjelezi az összefüggéseket. Engem teljesen meggyőzött.
Internethasználat és munkahelyi autonómia
Sokat gondolkodtam a témahét során, hogy vajon mi(lyen) az internethasználat és munkahelyi autonómia közötti összefüggés? Beszélhetünk-e ok-okozati összefüggésről, vagy pusztán kapcsolat van a két tényező között? Ha így van, milyen irányú ez a kapcsolat vagy összefüggés? Azért nagyobb az autonómia, mert internetezhetnek a munkahelyemen, vagy azért internetezhetnek, mert nagy az autonómia? Megállapítható kölcsönösség? Oda-vissza működik? Vagy (Teréz bejegyzése után felteszem a kérdést) befolyásolja-e egyáltalán az internethasználat a munkahelyi autonómiát? Azt valószínűnek tartom, hogy a munkahelyi autonómia befolyásolja az internethasználatot, méghozzá úgy, hogy minél nagyobb az autonómia, annál nagyobb mértékű/ szabadabb az internethasználat. Bár nem merném kijelenteni, hogy ilyen lineáris kapcsolat van a kettő között, ez csak egy első körös meggondolatlan állítás, ami lehet igaz és hamis is.
Az azonban kétségtelen (ahogyan az előadáson is elhangzott), hogy a tudatosság szerepe nagyon fontos ebben a kérdésben (is). Egyrészt az internet tudatos használata miatt, másrészt a vezetőkre vonatkozó tudatosság miatt - tudatos döntés eredménye kell, hogy legyen: használhatunk vagy nem használhatunk internetet munkaidőben. Kérdés, hogy megéri-e minden csatornát lezárni, majd drága képzéseken tájékoztatni a dolgozókat, mikor az internet kínálta lehetőségeknek köszönhetően sokkal költséghatékonyabban is informálódhatnak? A közösségi oldalakon, hírportálokon vagy egyáltalán a világhálón (legyen szó oktatásról, képzésről, munkáról, magánéletről, politikáról, innovációról, fejlesztésről, bármiről) több megközelítésből is találkozhatunk az adott információkkal, esetleg közösen konstruált tudásanyagokra is bukkanhatunk - vagy megelégedhetünk egy-két tréner által nyújtott információval. Szerintem érdemes vállalni a kockázatot, hogy munkaidőben más, nem szorosan a feladathoz kapcsolódó oldalakat is látogatnak a dolgozók, hiszen az ezeken az oldalakon szerzett információk hasznosak is lehetnek a cég/vállalkozás szempontjából.
Szintén Csepeli-Prazsák tanulmányból szeretnék példát hozni, ahol európai országok munkahelyi autonómia indexét, valamint munkahelyi autonómia és internethasználat összefüggését vizsgálták. Bár kérdés, mennyire támaszkodhatunk ezekre az adatokra, hisz mindössze két kérdésre adott válaszok eredményeiből alkották ezt a bizonyos indexet. A kérdések a következőek voltak: „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a munkahelyén a vezetőség, hogy döntsön a napi munkája megszervezésében?” és „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a vezetőség, hogy a szervezet/vállalat tevékenységét érintő döntéseket befolyásolja?” A munkahelyi autonómia mértékét egy 11 fokú skálán értékelhették a válaszadók. A kutatás során a páros megállapította, hogy Magyarország munkahelyi autonómia indexe 3.3, amivel az európai országok közül az utolsó helyre kvalifikálja magát. Az élen Norvégia, Svédország, Dánia és Finnország szerepel, mindannyian 6.1 fölötti indexet kaptak. És hogy milyen szerepe van az internetnek mindebben? Arra nem derült fény. "Az internethasználat Finnország, Norvégia és Svédország kivételével minden ország esetében együtt jár a munkahelyi autonómia magasabb szintjével." - ennyit tudunk. Az említett országokban egyformán magas a munkahelyi autonómia ott is, ahol napi szinten használnak internetet és ott is ahol nem, vagy nem napi szinten használják. "A fejlett kapitalista országokban a magánvállalatokra és a közintézményekre egyaránt jellemző, hogy megbíznak a munkavállalókban, és az elvégzendő munka tekintetében számos kérdésben jelentős autonómiát, beleszólási lehetőségeket biztosítanak számukra." - olvashatjuk a tanulmányban. De hogy az internethasználat bárhogyan befolyásolná az autonómiát, arról szó sincs. Illetve de, ennyi: "a viszonylag magasabb szintű autonómiáról számot adó válaszadók jóval gyakrabban interneteznek, mint azok, akik kevesebb önálló döntést hozhatnak a saját munkájuk körében." De ezt okozhatja az is, hogy akik önálló döntéseket hozhatnak, magasabb beosztásban dolgoznak és saját számítógéppel vagy kötetlenebb munkaidővel rendelkeznek. Én nem állítanám, hogy ok-okozati összefüggés van a két tényező között.
Internethasználat és tolerancia
e-Etikett
"Az etikett alapkérdése az, hogy mi végre van jelen a kapcsolatokban, és hogy a közös célok érdekében hogyan formálja az együttműködést. A válasz régóta ismert: a cél a másik ember tisztelete." [...]
"A digitális „viselkedés” négy kiemelten fontos területe jelenleg: a social media, a mobiltelefon-használat, az internethasználat és az e-mailezés." - olvasható Szabó M. István cikkében. Fura, számomra az e-mailezés és a social media is az internetezés halmazába tartozik. Azon belül nyilván vannak területek, és azt is értem, miért épp ez a kettő lett kiemelve. Olyan ez mint az általános illemtanon belül az étkezési illemszabályok. A Magyar Netikettben is külön találunk ajánlásokat, javaslatokat egy-egynek kommunikáció (e-mail, talk) esetére, egy-sokaknak kommunikáció (levlisták, UseNet, NetNews) esetére, információs szolgáltatások (www, ftp, telnet) esetére - felhasználóknak, adminisztrátoroknak és moderátoroknak egyaránt. Viszont ez a dokumentum nem tárgyal biztonsági témákat, pedig eetikett és biztonság erősen összekapcsolódik. A másik tisztelete (és a másik idejének tisztelete) mellett a biztonságára, és saját biztonságunkra is ügyelnünk kell. Azt hiszem mindannyian ismerjük az e-Eikett oldalt, épp ezért nem szeretnék kiemelni hasznos ajánlásokat (az elmúlt 3 hétben szerintem mind a 92 ajánlást elolvastuk), csak kettőt: az egyik a mottó, ami szerintem nagyon frappáns: Csak az tarthatja be, aki ismeri is. A másik pedig: Az internet a demokrácia része. A demokrácia pedig felelősséggel jár.A Sulinet Netikett ennek tökéletesen eleget tesz, hiszen az első mondat, amit az oldalon olvashatunk: "Ez a dokumentum a SuliNet valamennyi használójára egységesen érvényes, függetlenül attól, hogy vezető vagy beosztott, tanár vagy diák." A Sulinet Netikett etikai normákkal és használati tanácsokkal is ellátja olvasóit.
Kíváncsi vagyok, hogyan férnek meg mégis az e-etikett mellett a felugró ablakok, a nem kívánt hirdetések és a spamek tömkelege. Valószínűleg azért léteznek még ezek a dolgok, mert valaki mindig rájuk kattint. Ha mindenki figyelmen kívül hagyná őket, lehet, hogy már megszabadulhattunk volna tőlük. De a helyzet sajnos egészen más. A KutatóCentrum Marketing Email Reportjából épp az ellenkezője derül ki: Az e-mailezők 86%-a kattint rá nyereményt ígérő játékokra, akciókra. Ez többnyire a fiatalokra jellemző, de az idősebbek közül is akad óvatlan kattintgató. A felmérésben résztvevők kétharmada azt sem bánja, hogy regisztrációkor meg kell adnia az adatait. A megkérdezettek 83%-a rákattint az ilyen e-mailekben szereplő linkre, ha a tartalom felkelti az érdeklődését. De nem csak a tartalom, hanem a tárgy is továbbkattintásra ösztönözheti az olvasót - izgalmasnak tűnő tárgy alapján a felmérésben résztvevők 89%-a nézett bele a levélbe. Félig-meddig ehhez kapcsolódó, ám korántsem hivatalos, de fiatalos, sajátos e-etikett ajánlással köszönök el:
És akkor itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy ajánljam Kálmán Teréz bejegyzését, ami internetfilozófiai megközelítésből is vizsgálja az internet és kultúra, internet és értékek problémáját, és megkérdőjelezi az összefüggéseket. Engem teljesen meggyőzött.
 |
| Forrás: http://bit.ly/HRnhP7 |
Sokat gondolkodtam a témahét során, hogy vajon mi(lyen) az internethasználat és munkahelyi autonómia közötti összefüggés? Beszélhetünk-e ok-okozati összefüggésről, vagy pusztán kapcsolat van a két tényező között? Ha így van, milyen irányú ez a kapcsolat vagy összefüggés? Azért nagyobb az autonómia, mert internetezhetnek a munkahelyemen, vagy azért internetezhetnek, mert nagy az autonómia? Megállapítható kölcsönösség? Oda-vissza működik? Vagy (Teréz bejegyzése után felteszem a kérdést) befolyásolja-e egyáltalán az internethasználat a munkahelyi autonómiát? Azt valószínűnek tartom, hogy a munkahelyi autonómia befolyásolja az internethasználatot, méghozzá úgy, hogy minél nagyobb az autonómia, annál nagyobb mértékű/ szabadabb az internethasználat. Bár nem merném kijelenteni, hogy ilyen lineáris kapcsolat van a kettő között, ez csak egy első körös meggondolatlan állítás, ami lehet igaz és hamis is.
Az azonban kétségtelen (ahogyan az előadáson is elhangzott), hogy a tudatosság szerepe nagyon fontos ebben a kérdésben (is). Egyrészt az internet tudatos használata miatt, másrészt a vezetőkre vonatkozó tudatosság miatt - tudatos döntés eredménye kell, hogy legyen: használhatunk vagy nem használhatunk internetet munkaidőben. Kérdés, hogy megéri-e minden csatornát lezárni, majd drága képzéseken tájékoztatni a dolgozókat, mikor az internet kínálta lehetőségeknek köszönhetően sokkal költséghatékonyabban is informálódhatnak? A közösségi oldalakon, hírportálokon vagy egyáltalán a világhálón (legyen szó oktatásról, képzésről, munkáról, magánéletről, politikáról, innovációról, fejlesztésről, bármiről) több megközelítésből is találkozhatunk az adott információkkal, esetleg közösen konstruált tudásanyagokra is bukkanhatunk - vagy megelégedhetünk egy-két tréner által nyújtott információval. Szerintem érdemes vállalni a kockázatot, hogy munkaidőben más, nem szorosan a feladathoz kapcsolódó oldalakat is látogatnak a dolgozók, hiszen az ezeken az oldalakon szerzett információk hasznosak is lehetnek a cég/vállalkozás szempontjából.
 |
| Forrás: http://bit.ly/JbHvjG |
Internethasználat és tolerancia
"A tolerancia szintjét az egyes társadalmakban a szexuális mássággal és az idegenekkel kapcsolatos attitűdökre vonatkozó kérdésekkel mérték, ezúttal is bizonyos állítások elfogadásán keresztül." (Csepeli-Prazsák) A hivatkozott tanulmányban a szexuális másság elfogadásáról, a betelepülésről való gondolkodásról, a bevándorlásról és annak gazdasági és kulturális indokainak elfogadásáról, és társadalomlélektani hatásainak megítéléséről találunk adatokat, valamint az országok tolerancia-indexét is megtekinthetjük. Magyarország 1.99-es tolerancia-indexével az utolsó, 5.24-es indexel Svédország (ismét) az élen áll. Őt követi Svájc (4.48), Norvégia (4.36) és Hollandia (4.35); közvetlenül kis hazánk előtt Oroszország (2.10) áll, előtte pedig Ciprus (2.51).
Ami pedig az internethasználat és tolerancia viszonyát illeti, a tanulmányban ezt olvashatjuk: "Az internetet napi rendszerességgel használók átlagos tolerancia-indexe mindegyik vizsgált országban szignifikánsan magasabb, mint az internetet nem használóké." Teréz egy másik bejegyzésében alaposan körüljárta a problémát, és nagyon pontosan megfogalmazta a két tényező közötti kapcsolatot:
"Feltehetően, aki internethasználó, az általában toleránsabb (demográfiai, szociokulturális jellemzői alapján), de nem azért használ netet, mert toleráns és világra nyitott, és nem is a nethasználat miatt lett az."
Végülis van összefüggés, de nem ok-okozati.
 |
| Forrás: http://bit.ly/HFWwby |
"Az etikett alapkérdése az, hogy mi végre van jelen a kapcsolatokban, és hogy a közös célok érdekében hogyan formálja az együttműködést. A válasz régóta ismert: a cél a másik ember tisztelete." [...]
"A digitális „viselkedés” négy kiemelten fontos területe jelenleg: a social media, a mobiltelefon-használat, az internethasználat és az e-mailezés." - olvasható Szabó M. István cikkében. Fura, számomra az e-mailezés és a social media is az internetezés halmazába tartozik. Azon belül nyilván vannak területek, és azt is értem, miért épp ez a kettő lett kiemelve. Olyan ez mint az általános illemtanon belül az étkezési illemszabályok. A Magyar Netikettben is külön találunk ajánlásokat, javaslatokat egy-egynek kommunikáció (e-mail, talk) esetére, egy-sokaknak kommunikáció (levlisták, UseNet, NetNews) esetére, információs szolgáltatások (www, ftp, telnet) esetére - felhasználóknak, adminisztrátoroknak és moderátoroknak egyaránt. Viszont ez a dokumentum nem tárgyal biztonsági témákat, pedig eetikett és biztonság erősen összekapcsolódik. A másik tisztelete (és a másik idejének tisztelete) mellett a biztonságára, és saját biztonságunkra is ügyelnünk kell. Azt hiszem mindannyian ismerjük az e-Eikett oldalt, épp ezért nem szeretnék kiemelni hasznos ajánlásokat (az elmúlt 3 hétben szerintem mind a 92 ajánlást elolvastuk), csak kettőt: az egyik a mottó, ami szerintem nagyon frappáns: Csak az tarthatja be, aki ismeri is. A másik pedig: Az internet a demokrácia része. A demokrácia pedig felelősséggel jár.A Sulinet Netikett ennek tökéletesen eleget tesz, hiszen az első mondat, amit az oldalon olvashatunk: "Ez a dokumentum a SuliNet valamennyi használójára egységesen érvényes, függetlenül attól, hogy vezető vagy beosztott, tanár vagy diák." A Sulinet Netikett etikai normákkal és használati tanácsokkal is ellátja olvasóit.
 |
| Forrás: http://bit.ly/HQKFsG |
 |
| Forrás: http://bit.ly/IXJzMR |
