Ebben a bejegyzésben az oktatás lehetőségeit az információs társadalomban, valamint a tanulás értelmezési megközelítéseit kellene vizsgálnom. Első körben a nagy kulturális változásokról, tanuláselméletekről, paradigmaváltásról és a tanulás dimenzióinak integrált felfogásáról fogok írni.
Az előadás a nagy kulturális változások felelevenítésével kezdődött. Ehhez Komenczi Bertalan táblázatát hívtuk segítségül, amelyben átnézhettük a nagy kulturális változásokat információátadás és tudásszervezés szempontjából. Komenczi öt kultúrát különböztet meg:
- Epizodikus kultúra: Az epizodikus kultúra korszaka ötmillió évvel ezelőttre datálódik, a főemlősök idejére, akik esetében tudásszerveződésről még nem beszélhetünk, a(z epizodikus) kultúra pedig társas viszonyoknak felelt meg. Átadása eseményreprezentációként, epizodikusan történt. És hogy miért epizodikus? Mert az emberszabásúak nem különböztettek meg múltat és jövőt, a jelenüket saját epizódként, különálló eseményként élték meg, és csak bizonyos eseményeket tudtak reprezentálni.
- Mimetikus kultúra: A mimetikus kultúra a homo erectust jellemezte, idestova 1,5 millió évvel ezelőtt. A kultúra az utánzásban rejlett, és átörökítésének is ez volt a módja. Itt már szándékolt a reprezentáció - ez különbözteti meg az epizodikus kultúrától, ergo ez a nagy kulturális változás kulcsa. Így gyakorlatilag (a számtalan tudatos reprodukcióval) összetett társas viselkedés alakulhatott ki. A tanítás modellezéssel, a tanulás utánzással történt.
- Mitikus kultúra: A mitikus kultúra a homo sapiens sajátját képezte, 50-100 ezer évvel ezelőtt. A nyelv kialakulása, a beszéd megjelenése valóban óriási kulturális változást eredményezett. A nyelv létrejöttének köszönhetően a gondolkodásra helyeződött a reprezentáció. A tudásszerveződés az elbeszélésen alapult, mítoszokká formálódott, átadása pedig nyelvi, szemantikus úton történt.
- Modern (teoretikus) kultúra: Modern vagy teoretikus kultúra a modern ember kultúrája ötezer évvel ezelőttől egészen a könyvnyomtatásig. Az írás megjelenésével (harmadik nagy kulturális változás) a szimbólumok korábban nem ismert új osztálya teremtődött meg. Külső grafikus reprezentációk készültek, amelyek rögzítettek és mások által hozzáférhetőek voltak. A tudás külső, rögzített tudássá alakult, átadásához külső eszközök szükségesek. A teoretikus kultúra végső kiteljesedése a könyvnyomtatás.
- Hálózati kultúra(?): A hálózati kultúra napjaink kultúrája, a "homo interneticus" korszaka. A korszakváltás természetesen a számítógépek és az internet megjelenésével kezdődött. A tudásszerveződés elektronikus kommunikáció útján valósul meg, az átadást pedig hálózati adatbázisok segítik.
Egy antropológia jegyzetben azt olvastam, hogy "a mai ember jellegzetesen hibrid, megtalálható az összes korábbi kultúra benne". A legjellemzőbb azonban mégis az aktuális: a hálózati kultúra(?).
Tanulásértelmezések, tanuláselméletek
Három olyan elméletről esett szó, amit korábbi tanulmányainkból már jól ismerünk. Azért nem árt feleleveníteni - ha nem is az eheti témához, a jövőhetihez (konnektivizmus) remélhetőleg jól fog jönni.
Az első ilyen elmélet a behaviorista elmélet volt. Pavlov klasszikus kondicionálása, Skiller operáns kondicionálása (patkányok, jutalmazás) és Bandura szociális tanuláselmélete (minták követése) juthat eszünkbe. De most ennél általánosabban gondoljunk a behaviorista tanuláselméletekre: a viselkedést előzetes környezeti hatás váltja ki (gyakorlati megvalósulása: viselkedés bemutatása, rávezető utasítás); a változás tartóssága a viselkedés következményeitől függ (megerősítés, meg nem erősítés). Ezek tulajdonképpen inger-válasz kapcsolatok. A közoktatásban gyorsan megtanuljuk, hogy akkor jutalmaznak bennünket, ha azt mondjuk, amit a tanár mondott, vagy azt, amit hallani akar. Kifogásolhatjuk ezt a modellt, persze. Hatékony? Nem minden esetben. De amíg értékelés lesz, addig az jutalmazásnak vagy büntetésnek fog számítani - a közoktatásban legalább is.
A kognitivista tanuláselmélet (Lewin, Pigaet, Brunel) a megismerésre folyamatként, nem eredményként tekint. A diákoknak azt kell megmutatni, hogy hogyan tudnak részt venni aktívan a tudás megszerzésének folyamatában. Az elmélet szerint a tudás a memóriában szerveződik, az új információkat a meglévő tudásunkhoz kapcsoljuk.
Végül pedig a konstruktivista szemlélet, ami a tanulást értelem-teremtő tevékenységként értelmezi. A tudás nem egy megszerezhető tudatállapot, hanem egy belső folyamat (konstrukció) eredménye. A konstruktivista szemlélet szerint a tudás nem átadható, hiszen mindenki megkonstruálja a saját szubjektív ismeretrendszerét. Ezért a frontális oktatási technikák helyett érdemesebb lenne a tanulók motiválására koncentrálni. Ez a szemlélet meglehetősen problémacentrikus. Azt feltételezi, hogy mindennel kapcsolatban van valamilyen előzetes ismeretünk, aminek felhasználásával problémákat oldhatunk meg (különböző módokon, tekintve hogy előzetes ismereteink nem azonosak). Az elmélet szerint a hatékonyság kulcsa a releváns problémák felvetése és a csoportban való tanulás, másokkal való együttműködés. (álláspontok ütköztetése, interakció)
 |
| Forrás: http://bit.ly/J14WbJ |
Paradigmaváltás
Paradigmaváltásról beszélünk, "ha a régi modellel már nem lehet semmit magyarázni" - hangzott el az órán. Én nem vagyok biztos benne, hogy mindent el kell dobni, ami nem alkalmas magyarázatra. Hiszen minden modell hibáiból, hiányosságaiból tanulhatunk, vagy építkezhetünk az alapjaira, továbbfejleszthetjük. Arról is beszéltünk, hogy nincsenek újszerű jelenségek, ezért nem alakulnak ki új elméletek, amikkel az új jelenségeket magyarázhatnánk. Olyan jelenségre lenne szükség, amit a meglévő modellekkel nem tudunk magyarázni. Akkor talán az e-learning is paradigmaváltást jelenthetne. Szóba került az is, hogy az új elméletek a régiek kifejletlensége miatt sem nyernek teret. Például: hogy magyarázza egy konstruktivista a közösségi tudás konstruálást? Hiszen ebben az esetben nem az egyén konstruál az előzetes ismereteit használva, hanem a közösség. Akkor a közzösségben lévő egyének előzetes ismeretei összeadódnak és a csoport közös előzetes ismeretanyagává alakulnak? És a közösen konstruált tudás a közösségé "marad", vagy a benne szereplő minden egyén sajátjává is válik? Ha nem (szerintem nem), akkor miért jó, hogy a csoport tudja, és én nem (mikor én is részt vettem a megalkotásában)? Ez abban az esetben lehet hasznos, ha a közösség érdeke "előbbre való", mint az egyéné. Például egy cég esetében.
És a mi esetünkben? Úgy értem a KONNEKT esetében? Szép és jó, hogy kialakítunk egy közös tudást, felhalmozunk egy közös tudásanyagot, de nem a közösség kap rá jegyet, hanem az egyének külön-külön. Sőt, hasznosítani is egyénenként tudjuk majd. Akkor most hogy is van ez?
A tanulás dimenzióinak integrált felfogása
E heti sztárunk, Komenczi Bertalan modellje szolgáltatta ehhez (is) az alapot. Egy koordináta rendszerben a születéstől az élethosszig tartó tanulásig juthatunk el az y tengely mentén, az x tengelyen pedig az élet minden területét átfogó tanulástól a lifewide-ig (Lifewide learning = egész életre kiterjedő tanulás. Egész életre kiterjedő tanulás = élethosszig tartó tanulás + az élet minden területét átfogó tanulás). Ennek mentén az alábbi "felhők" különülnek el (????):
1) Az informális tanulás mezejében lévő gyermekkor, amikor a feladatunk a közvetlen környezetünk és a világ megismerése, tapasztalati úton, mindre kiterjedőleg. Ez rendben is van.
2) A formális tanulás "felhője", amit a közoktatásra vonatkoztattunk. Még ez is hagyján, bár valótlant állít, aki azt mondja, hogy az általános iskolás gyerekek kizárólag formális oktatásban vesznek részt (erre hamarosan kitérek).
3) Ez a "felhő" egybemosódik a negyedikkel, de nagyrészt a formális oktatás mezejében található, gondolom ez lenne a felsőoktatás. Az az időszak, mikor nincs olyan élő ember a Földön, aki csak formálisan tanulna.
4) A nem formális képzés, ami az élethosszig tartó tanuláshoz legközelebb van, és az élet minden területére kiterjed. Ez alapján azt gondolhatná az avatatlan ember, hogy aki egyszer kiszállt a formális oktatásból, az soha többé nem térhet oda vissza. Ha mégis így tenne (végülis egyben van az előző felhővel), akkor visszafelé lép. Pedig mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van.
Egyébként lehet én emlékszem rosszul, de a koordináta rendszerben x és y tengelynek negatív tartománya is volt. A pozitív tartományba eső terület a harmadik tartomány, esetünkben a formális oktatás. Kérlek mondjátok, hogy pozitív és negatív oldalnak esetünkben nincs jelentősége! Egyszerűen nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a nem formális képzés az "életvonal" negatív tartományában található (akárcsak az informális tanulás).
Arra a kérdésre, hogy össze lehet-e kötni az 1. és a 4. felhőt egyértelmű a válasz: persze. Sőt! Egyetértek Terézzel és Péterrel, akik azt írták, hogy az informális tanulás az egész életünket végigkíséri. Szóba került az iskolától független tanulási tevékenység is, olyan kontextusban, hogy erre nem figyel a közoktatás, és hogy az információs társadalom (amiről megegyeztünk, hogy még nincs is) az információhoz való hozzáférés lehetőségével nagyban hozzásegíti a gyerekeket az iskolától független nem formális vagy informális tanuláshoz. Ez valóban jó és szép, de eddig információs társadalom nélkül is megvolt ez, és szerintem az sem igaz, hogy a közoktatás nem figyel oda. Én zeneiskolába is jártam, színjátszókörbe is, táncolni is - mindet az iskolától függetlenül, de mégis az iskola segítségével. Gondoljunk arra, hogy mennyien tanulnak hangszeren, járnak kórusba, rajzszakkörre vagy sportolni. És ezekhez nem szükséges információs társadalomban élni. Az előadáson elhangzott, hogy a (szakmai) gyakorlat például iskolán kívüli tanulás, de az nem minden esetben független az iskolától, az információs társadalomtól viszont (a legtöbb esetben) az. Iskola és szakmai gyakorlat akár olyannyira szorosan kapcsolódhat, hogy kurzusokat is kiválthatna - ha lenne erre valamilyen mód. De nincs. Ahogyan általában a nem formálisan megszerzett tudás elismertetésére se nagyon. Egy másik kurzus keretein belül megismerkedtem Ausztria felnőttképzésével, és ott a nemzeti stratégiában is szerepel a képesítések és kompetenciák akkreditációs lehetőségeinek javítása: a nem formális és
informális módon megszerzett tudás, a készségek és kompetenciák formális
képesítéssé válását szorgalmazzák.
Az iskola "monopolhelyzete" akkor sem szűnne meg, ha a nem formámális úton szerzett tudásunkat elismertethetnénk. Lenne ugyan egy versenytársa, de a monopolhelyzetét nem veszítené el, ez a helyzet csak megkérdőjeleződne. De szerintem még nem tartunk itt, Khan Akadémia ide vagy oda.
A következő bejegyzésben a tanulási környezetek tervezésével, a komplementer tanulás ellentétpárjaival (tradicionális és progresszív tanulási környezet) és a virtuális kampusszal fogok foglalkozni.
Felhasznált források:
„A legjellemzőbb azonban mégis az aktuális: a hálózati kultúra(?).” – gondolom a kérdőjel a Te bizonytalanságodat is tükrözi. Amit már az én bejegyzésem alatt is vitattunk: a kultúrák fejlettségi szintje eltér, és kultúrán belül is vannak szakadékok.
VálaszTörlés„De amíg értékelés lesz, addig az jutalmazásnak vagy büntetésnek fog számítani - a közoktatásban legalább is.” – vajon lesz olyan, amikor nem lesz értékelés a közoktatásban? A Tanár Úr azt említette, hogy az értékelés a bizalmatlanság jele. Vajon lesz olyan, hogy teljes lesz a bizalom? Hogy mindenki magáért talnul?
Konstruktivizmus – közösségi tudás: Ha az egyén előzetes tudása összeadódik, az szerintem a csoport tudása lesz (nem előzetes tudása). De ami a csoport közös tudása, az az egyéné is. Az elmélet, miszerint a csoporttudás több, mint az egyének tudásának összessége helytálló, de gondoljunk bele: éppen a céget említetted – ha az egyénnek nem lenne a sajátja is a közösség tudása, akkor nem féltekén a munkaerő távozásakor a tudás kiszivárgását, nem?
Az az érdekes, hogy a konstruktivizmus a tanulás csoportban történő hatékonyságét hangsúlyozza, és mégis felmerül a közösségi tudás konstruálásának kérdése…
„Szép és jó, hogy kialakítunk egy közös tudást, felhalmozunk egy közös tudásanyagot, de nem a közösség kap rá jegyet, hanem az egyének külön-külön.” – jó kérdés De szerintem a jegyet a konstruálásban való részvételre kapjuk, és nem a tudásra.
Koordináta rendszer +/-. Igazad van, fel sem merült – miért nem az origóból indulunk? Logikus lenne!
Hogy lesz-e olyan, hogy teljes lesz a bizalom és mindenki magáért tanul? Nem. Ezt már megtanultam a kurzus során. Nincs olyan, hogy teljes és nincs olyan, hogy mindenki. De nyilván erre kell törekedni, és ebbe az irányba haladni :]
VálaszTörlésKözösségi tudás: Jogos amit az összeadódott tudással kapcsolatban írsz! Ki is javítottam (a pénteken tanult új illem szerint: áthúztam! :] ) és igazad van a céges példával kapcsolatban is, tényleg féltik az infót, félnek a kiszivárgástól. Az volt a probléma, hogy az egyén fejében lévő tudásra gondoltam, pedig pont előtte írtam le, hogy a tudás már mást jelent. Egy jelszó az adatbázishoz, néhány telefonszám, a gyengepontok ismerete, pár email... ez mind tudás.
Közösségi tudás konstruálása: igen, a KONNEKT csoport példája valóban nem a legjobb. mi valószínűleg a részvételre kapunk jegyet, de nem erre akartam kifuttatni. nem annyira mi vagyunk ebben hangsúlyosak, hanem hogy "élesben" hogy működik? honnan tudjuk, hogy "ki mennyit tett bele"? kell ezt tudnunk egyáltalán? befolyásol ez valamit? vagy keletkezik egy közös tudás, ami a közösségé és ennyi?