Digitális | kompetencia | szakadék

Nagyon elcsúsztam a témahét zárásával, de valami újat szerettem volna írni. Ezért meglehet, nem szervesen kapcsolódik záró-bejegyzésem a témahéthez, de nagyon foglalkoztatott a dolog, remélem másoknak is érdekes lesz. A digitális kompetenciáktól indulva rögös utam a digitális kompetencia szakadékig vezetett, ahol megtorpantam - nem csak képletesen.

Kezdjük az elején. Mi a digitális kompetencia? Nem kell megijedni, nem írom le mégegyszer :) Aki kíváncsi, innen letöltheti a NAT 2012-es vitaanyagát, ott egy elég átfogó leírás található, illetve az előző blogbejegyzésemben is írtam pár sort erről. Kiegészíteném még Főző Attila nyomán annyival, hogy három dimenziója létezik: A technológiai, az etikai és a kognitív. Az alábbi ábra egyszerre magyaráz és szemléltet:

Forrás: http://www.slideshare.net/h2so4/a-digitlis-kompetencia-fejlesztse

És hogy a gyakorlatban mit kell értenünk digitális kompetencia alatt? A technológiai feladatok végrehajtásának képességét (IKT elemek kezelése, tudatos(!) használata); szimulációs feladatokat (adatok, információk kezelése és értelmezése - probléma-alapú tanítás); kutatási feladatokat (információk gyűjtése, rendszerezése és kritikus(!) válogatása); illetve tartalomfejlesztést (tartalom létrehozása közös együttműködéssel).



Digitális szakadék vagy digitális kompetencia szakadék?

Forrás: http://bit.ly/ACIcT4

Fontosnak tartom, hogy tisztázzuk a két fogalmat és a köztük lévő különbség(?)et! A digitális szakadék "a digitális technológia terjedésének korlátait leíró társadalomtudományi metafora." (Nyitott Kommunikációtudományi Enciklopédia) "Az a távolság, ami azok között van, akiknek hozzáférésük van az infokommunikációs technológiákhoz és hatékonyan használják azt, és azok között, akik nem férnek hozzá vagy nem képesek megfelelő mélységű használatukra." (Főző) 

A kifejezést először "a kilencvenes évek közepén használták az Egyesült Államokban,de gyakorlatilag már a nyolcvanas évektől folyt az info-rich – info-poor diskurzus ugyanerről a dichotómiáról, amely az új technológiák jelentette egyenlőtlenségeket állította a középpontba." (Az internet diffúziója és a digitális szakadék) Kialakulásáért a technika fejlődéséből következően a digitális eszközök megjelenése és elterjedése a felelős, és mindaz, amit ez a folyamat megkövetel: új tudás, új ismeretek, (digitális) kompetenciák, digitális írástudás, a kezdeti ellenállás leküzdése.
A fent idézett anyag szerint a "digitális szakadék" pontatlan fogalom, mert "ahelyett, hogy a digitális egyenlőtlenség összetett viszonyait a maguk teljességében képes volna röviden felvillantani, egy fekete-fehér megkülönböztetésre egyszerűsített probléma-együttest jelenít meg". Kicsit kibontja a fogalmat az IKT eszközök terjedésének fázisai és az idő tükrében, így valójában három különböző "szakadék-fogalom" tárul fel, melyek mindegyikét magában foglalja az az egy fogalom, melynek definiálásához hozzáláttam:

• Hozzáférési szakadék – korai digitális szakadék: a hozzáférő és nem hozzáférő közötti különbséget írja le. A korai adaptáció szakaszára jellemző.
• Használati szakadék – elsődleges digitális szakadék: a használó és nem használó közötti különbséget írja le. A dinamikus növekedés szakaszára jellemző.
• A használat minőségéből fakadó szakadék – másodlagos digitális szakadék: a használó és használó közötti különbséget írja le. A telítődés szakaszára jellemző, amikor a hozzáférés és a használat már betöltötte a „rendelkezésére álló teret”.

Tehát a digitális szakadék a hozzáférés (+ a hozzáférés jellege) és a használat aspektusából is vizsgálandó. Egyrészt ott vannak a pénzügyi korlátok, mint a széleskörű hozzáférés térnyerésének akadálya, másrészt "a vizsgálatok azt mutatják, hogy ezen kívül kognitív, tartalmi és társadalmi-politikai tényezők is fontos szerepet játszanak".

És hogy hogyan lehet leküzdeni? Valószínűleg sehogy. Mert ha sikerül is biztosítani a hozzáférést mindenki számára, a használatot/felhasználást illetően még mindig lesznek különbségek, amelyek újabb szakadékot nyitnak. Erre már utalt néhány komment (a digitális állampolgársággal kapcsolatban), de bennem most kristályosodott ki teljesen, az idézett szöveget olvasva. És nem szabad figyelmen kívül hagyni a digitális kompetenciák okozta különbségeket sem, erre figyelmeztet a hivatkozott szöveg is: "Nem az infrastruktúra kiépítése a leghatékonyabb eszköz a digitális szakadék elleni küzdelemben, legalább ennyire fontosak a megfizethetőség kérdései, illetve az információs írástudás szintje."

Akkor nézzük is meg, mi az a digitális kompetencia szakadék!

Digitális kompetencia szakadék

Forrás: http://bit.ly/yCzpaf

Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy az IKT eszközöket használók közötti távolság/különbség mind ismeretben, mint attitűdben, mind értékben, mind felhasználásban, mind hozzáférésben. Találtam egy blogbejegyzést, ami a 2009-es PISA vizsgálat eredményeit vizsgálja és mutatja be. Azok a gyerekek, akiknek van otthon számítógépük és internet-hozzáférésük sokkal jobban teljesítettek, mint azok, akik csak az iskolában használnak számítógépet. Ez nem meglepő - mondhatnánk jogosan. De akkor azt ne mondjuk, hogy az iskola kompenzálja az otthoni számítógép és internet hiányát, vagy hogy az eszköz hiánya és az anyagiakra való hivatkozás csak kifogás. Vigyázat! Az alábbi adatok a nyugalom megzavarására alkalmasak, csak erős idegzetűeknek ajánlott! "A felmérésben (PISA 2009) résztvevő országok között Magyarország az egyetlen, ahol az iskolában internetet használó tanulók digitális szövegértés teljesítménye szignifikáns mértékben (27 ponttal) gyengébb, mint az iskolában internetet nem használó tanulóké" Tehát jóformán csak az használ internetet az iskolában, akinek otthon nincs erre lehetősége. "A digitális kompetenciák fejlesztése tekintetében érvényesülő esélykülönbségek kompenzálása terén a magyar közoktatás csúfos kudarcot vall." A szociális háttér okozta különbségek kiszűrése után az otthon számítógépet használó és nem használó tanulók közötti teljesítménykülönbség a résztvevő európai országok közül Magyarországon a legkisebb. Mindezek figyelembevételével "nemzetközi összehasonlításra alkalmas módon képet alkothatunk a szociális háttér által magyarázott digitális kompetencia szakadék mértékéről." Az amúgy is rossz nyomtatott szövegértési eredményeket "mélyen alulmúlják" a digitális szövegértési eredmények. Emögött két hatás áll:

• "a relatíve alacsony arányú rendszeres internethasználat, ami azonban javuló tendenciát mutat"
• "az erősen szelektív oktatási rendszerünk gyenge hátránykompenzációs képessége, amely felerősíti az internethasználathoz való hozzáférésben kimutatható egyenlőtlenségeket"

A digitális kompetencia szakadék mértéke a résztvevő európai országokban
Forrás: http://oktpolcafe.hu/a-digitalis-kompetencia-szakadekrol-4553533

Végsősoron ugyanoda lyukadtam ki: a digitális szakadékhoz, a digitális esélyegyenlőtlenséghez. De bizakodó vagyok: hátha javul a helyzet az oktatási informatikai programoknak köszönhetően! Böngészésem során rábukkantam egy oldalra, az Olvasás Portálra, ahol digitális kompetenciafejlesztő foglalkozások mintaprogramjai szabadon letölthetőek és használhatóak. Így tovább, előre a megosztás útján, vegyük át a jó gyakorlatokat, és zárkózzunk fel!

A digitális kompetencia fejlesztésének segítésére/ a fejlesztésre számos ajánlat és lehetőség létezik - gyerekeknek, felnőtteknek pedagógusoknak, oktatóknak egyaránt. Így például a digitális kompetencia oldal, az IKT műhely, az IKT Híradó, az Informatika a Társadalomért Egyesület javaslatai a NAT tervezetéhez és még sorolhatnám. De lehet hogy újfent utópisztikus gondolatok merülnek fel bennem, ezért kijelentésekbe nem is bocsátkozom. Inkább megkérdezem: A digitális kompetencia szakadék felszámolható? Hogyan fejlesszük ezeket a kompetenciákat, ha felmérni se nagyon tudjuk? Kell-e egyáltalán törekednünk a szakadék szűkítésére (esetleg felszámolására), vagy elfogadjuk, hogy ez egy természetes folyamat?

Felhasznált források:

• Az internet diffúziója és a digitális szakadék (2006-11-29, BME Internet, óravázlat) 
• Dr. Bablena Ferenc István: Digitális kompetencia-fejlesztés TÁMOP 5.1.1.-09/3 
• Főző Attila: A digitális kompetencia fejlesztése 
• ikt.sulinet.hu 
• Juhász Gabriella: Digitális kompetencia fejlesztése tanítási órákon
• NAT 2012 vitaanyag 
• Nevelési Tudásdepó mintaprogramok
• Radó Péter: A digitális kompetencia szakadékról (OktpolCafé)
• Sicz-Mesziár János: Digitális szakadék, digitális egyenlőtlenség, digitális megosztottság, jóléti szakadék
• Z. Karvalics László: Gyermekek a digitális szakadék szélén (Eszmélet Folyóirat)

Oktatási környezetek, technológiák, eszközrendszerek (andm128)

A 2012. március 7-i Távoktatás és e-learning előadáson az oktatási környezetekről hallhattunk. Pontosabban az oktatási környezet színtereiről , technológiájáról és eszközrendszeréről. Itt egy nagyon áttekinthető vázlatot találhattok (Teréz, hálánk a sírig üldöz). Nekem rendet rakott a fejemben, hogy tudom, mit mivel kössek össze, és hogy mostmár tudom, mi a különbség az online és a virtuális között :)


Amiből gazdálkodunk:
Az oktatási környezet színterei:

• kontakt oktatási tevékenység
• online eszközökkel támogatott oktatási tevékenység
• blended learning ("kevert" vagy "vegyes" oktatás)
• távoktatás, mint oktatási környezet

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere:

• Kontakt osztálytermi tevékenység technológiája
• Szimuláció és számítógépes játékok az oktatásban
• mLearning, mobil tanulási környezet
• Online eszközrendszerek a tanulás támogatásában
• Online közösségek
• Online tanulási környezetek
• Virtuális oktatási környezetek technológiája

És hogy mit is jelentenek ezek? Az alábbiakban kifejtem röviden, mit értünk az egyes színterek és eszközrendszerek alatt. Kezdem az oktatási környezet színtereivel:


Kontakt oktatási tevékenység:
Ez a típusú tevékenység nem zárja ki a technológiai eszközök használatát, viszont nem jelenti a hálózathoz való kapcsolatódást. Egész pontosan hálózati kapcsolatok nélküli oktatási tevékenységeket jelent, amelyek térben és időben azonosak. Az oktatási folyamat és tartalom zárt környezetben zajlik, ami  nem azt jelenti, hogy nem enged be oktatási tartalmakat kívülről, de „ha már egyszer behoztuk, nem kergetjük ki, nem osztjuk meg…„ Az információs és kommunikációs folyamat nem elektronikus, tehát hús-vér emberek kommunikálnak egy térben és egy időben, látva/hallva/érezve egymás reakcióit, mozdulatait. Az oktatási folyamat zárt teremben zajlik.


Online eszközökkel támogatott kontakt oktatási tevékenység:
Ez lényegében megegyezik a kontakt oktatási tevékenység, azzal a különbséggel, hogy az oktatási folyamat során online eszközök is rendelkezésére állnak a folyamat résztvevőinek. Tehát az előző zárt terem nyitott teremmé válik, tehát az információ és kommunikáció kifelé is irányul, illetve kívülről is érkezik. Itt már beszélhetünk online kapcsolatról, (akár a teremben lévők között is lehet online kapcsolat). A tevékenységek  térben és időben itt is azonosak, viszont hálózati kapcsolat is van/lehetséges. Az információs és kommunikációs folyamatok is lehetnek elektronikusak: interaktív kapcsolatot teremtenek a környezeten belül, a külső környezetek között, valamint a külvilág felé.


Belnded learning környezet:
Ennek is része a kontakt tevékenység, viszont itt kiegészül a folyamat olyan feladatokkal, amiket más térben, más időben, online vagy virtuális környezetben kell megoldani (jórészt személyes jelenlétre épít, de a kontakt és online tevékenységek aránya nem különbözik jelentősen). Tehát a sz oktatási folyamatok környezetének egy része térben és időben változó, független. Nincs meghatározva, mikor és hol kell megoldani (házi feladat!) Ez a leggyakoribb és leghatékonyabb forma. Tovább növeli a hatékonyságot, ha egy virtuális közösség tagjai előbb személyesen is találkoznak, megismerik egymást. Az információs és kommunikációs folyamatok nem csak szinkron idejűek.


Távoktatás, mint oktatási környezet:
Egyáltalán nem zárja ki a kontakt tevékenységet, de a tanulás folyamatának döntő többsége virtuális környezetben, online zajlik. Ez a folyamat "visszafelé is működik" (pl.: blogtalálkozók), bár ez Magyarországon annyira nem jellemző. Tértől teljesen független, online környezetben időtől is, viszont virtuális környezetben azonos időben kell együtt lenniük a résztvevőknek. Az oktatási folyamat (csaknem) egésze online, kooperatív térben zajlik (pl online vita). Lehet tevékenység- (és?) vagy tartalomközpontú környezet. A folyamatban közvetett folyamatszabályozási eszközök szerepelnek, ezért különösen fontossá válik a motiváció szerepe. Törekedni kell arra, hogy olyan oktatási környezetet készítsünk/válasszunk, ami "leköti" a hallgatót, ne legyen kedve inkább megnézni egy sorozatot. Alaposan megfontolt környezetre van szükség, tudni kell befolyásolni és figyelembe venni, mi történik/történhet a folyamat során.

Most pedig röviden az oktatási környezet technológiájáról és eszközrendszereiről:


Kontakt osztályterem tevékenység technológiája 
Az alábbi eszközök tartozhatnak ide: projektor, interaktív tábla, egyéb digitális taneszközök és digitális tananyagok. Emellett beszélhetünk saját eszközökről: számítógép, tablet, Ipad.


Szimuláció és számítógépes játékok az oktatásban 
Beszélhetünk adott területet célzottan fejlesztő játékokról (pl. kresz tanfolyamhoz alkalmazott szimulációk), nem direkt/nem célzottan fejlesztő játékokról (pl. a Counter Strike nevü FPS játék, ami fejleszti a térlátást!) és olyan játékok is léteznek, amelyeknek egyáltalán nincsen fejlesztő hatása. Az elsőként említett fejlesztő (komoly) játékok, fejlesztő környezetek célja a képességfejlesztés, és remek eszköz a komplex tartalmak átadásához (előre meghatározott nevelési-oktatási céllal!)


mLearning, mobil oktatási környezet
Bárhonnan hozzáférhető az információ és a tartalom, mindegy milyen eszközt használunk. Itt a térbeli függetlenség áll a középpontban: bárhol képes vagyok/ tudok tanulni. Ez egy helytől/ platformtól és eszköztől független tanulási környezet, ami alapvetően tartalomközpontú, és az egyéni tanulást erősítő szemléletmód, a közösség és annak fejlesztése nem célja. De ha csupán a tartalom vagy információ megszerzésre irányul, akkor pedagógiai szempontból egy elmaradott dolognak számít, fontos, hogy tevékenység is kapcsolódjon hozzá. Tehát bárhol, bármikor, bármit (ez különbözteti meg a könyvtől) tanulhatok.


Online eszközrendszerek a tanulás támogatásában
Minden, ami online elérhető és a tanulást támogatja. Például a prezi.com, a gdocs, a slideshare, a ustream, vagy akár a youtube is! (Többen is youtuberól tanultuk meg egy videó segítségével hogyan kell notecard-ot készíteni SecondLife-ban!) Webes és online elérhető alkalmazások használata - akár  információ és tartalommegosztásra, legyen az kép, hang, szöveg, mozgókép, vagy hely (geolokáció, geocaching). Ezek a közösségi és tartalomszolgáltatásba is integrálható eszközök támogatják az interaktív kommunikációt (nem csak passzívan használni, hanem megosztani, feltölteni, érdemben hozzászólni!)


Online közösségek
A közös cél és értékfelfogás tartja össze ezeket a csoportokat, itt a személyes találkozásnak nincs jelentősége. Viszont a közösségépítés nagy hangsúlyt kap. Előfordulhat, hogy eredeti céljuk szerint nem tanulási környezetnek készültek – de ha alkalmas rá, akkor miért ne használnánk úgy? A mindennapi időfelhasználásban jelentős mértékben megjelennek ezek a közösségek/közösségi oldalak, ezért ha ebbe sikerül belecsempészni a tanulást, akkor - a ráfordított idő ugyan kicsit megnőhet - érdemi és hasznos munkát/tanulást végezhetünk/végeztethetünk. Sokoldalú, praktikus, életvezetésbe beépült információs és kommunikációs környezet (a megszokott környezetben könnyebben kommunikálunk! pl facebook vs e-learning). Viszont tanórai és tanórán kívüli tevékenységekben kockázatokkal járhat.


Online tanulási környezetek
Itt a tanulási cél, nem szempont a közösségépítés. Két csoportját különböztetjük meg: LMS (Learning Management System) – tanulást menedzselő rendszerek és LCMS (Learning Content Management System) – tanulást és tartalmat menedzselő keretrendszer (pl.: Iliász, e-learning).


Virtuális oktatási környezetek technológiája
Nem online környezet (2D=online, 3D=virtuális!), és nem játékalapú környezetek. Sem a környezet, sem a személyek nem valósak, ezek mesterségesen kialakított, formázott 3D-s környezetek. A virtuális oktatási környezetek részben a valós oktatási folyamat technikai másolatai, részben a valós környezet korlátairól mentesített 3D-s terek. Itt is adott a lehetőség az interakcióra, és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a résztvevők, a felhasználók az interakció irányába mozdulnak, nem annyira érdekli őket a környezet. Három fő jellemzője: 
- multimédia:  tetszőlegesen beilleszthető és használható, illetve online eszközökkel használható
- kommunikáció – azonnali és késleltetett üzenet, hang, (már a valós telefont is át lehet irányítani a SecondLifeba!) korlátozott gesztusok, online megoldások támogatása, tanult
- tevékenységinterakció: nehezen induló, metakommunikáció hiánya, online támogatás

Mindezek ismeretében készítettem egy táblázatot, hogy az oktatási környezet színtereihez milyen technológiai és eszközrendszer kapcsolható. Zárásként ezt szeretném megosztani veletek:

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere	Az oktatási környezet színterei
	Kontakt okt.-i tev.	Online eszközökkel támogatott kontakt okt. tev.	Blended learning környezet	Távoktatás, mint okt.-i környezet
Kontakt osztálytermi tevékenység technológiája	X	X	X	(X)
Szimuláció és számítógépes játékok		X	X	X
mLearning			X	X
Online eszközrendszerek a tanulás támogatásában		X	X	X
Online közösségek			X	X
Online tanulási környezetek			X	X
Virtuális oktatási környezetek technológiája			X	X

A táblázat azt mutatja, hogy mely technológia és eszközrendszer mely színtéren jelenhet meg. Remélem olyan világos és átlátható, mint amilyennek én látom :)

Digitális kompetelgárság :)

A legutóbbi előadáson is szóba került, hogy sokan fenntartással kezelik az oktatás területén alkalmazott technológiai lehetőségeket, újdonságokat. Rendszeresen ezekbe a (kifogásokból épített) falakba ütközünk: az ilyen eszközök használatának elsajátítása elveszi az időt a tanulástól; alkalmazása nehézségeket okoz; inkább veszélyezteti mint támogatja az oktatást, és így tovább. Ezek jó kifogások, felmentenek a tanulási sikertelenség vagy eredménytelenség alól, hiszen bűnbaknak kikiálthatjuk a technológiát, minden egyéni felelősséget az eszközökre hárítva. De valóban ez áll a sikertelenség hátterében? Alighanem szükség lenne ilyen esetekben egy alapos (talán olykor a felületes is megtenné) önvizsgálatra. Rendelkezünk a tanulsához szükséges alapkompetenciákkal (olvasás és szövegértés, szintetizálás, következtetés, ok-okozati kapcsolatok felismerése, logikai műveletek, ismeretek bevésése és előhívása, tudásrendszer-konstrukció - /Kőfalvi Tamás/)? Nem lehet hogy ezek egyikének hiánya okozza a sikertelenséget?
De mi is az a kompetencia?
Több meghatározását ismerjük, tanulmányaink során gyakran találkoztunk vele.
"Kompetencia a tanulás (tapasztalás, gyakorlás) eredményeként kialakuló személyes erőforrás-képződmények strukturált és együttes rendszere, mely az egyén számára – egy konkrét szellemi és/vagy fizikai (szak)területen – lehetővé teszi a megszerzett ismeretek és személyiségbeli komponensek konstruktív és sikeres alkalmazását. (Henczi L.)"

Összetevői (Falus I.)

• Ismeretek, tudás
• Készségek, jártasságok,
• Értékek, szocializáció
• Én-kép, amit az ember elhisz magáról, ahogy az ember önmagát látja
• Személyiségvonások, velünk született hajlamok
• Belső motiváció, az akarat, vagy késztetés.

Azt tanultuk, hogy a kompetenciák felismerhetőek, mérhetőek és fejleszthetőek. Hallhattunk "TKA modellről" (tudás, képesség, attitűd), és biztosan sokan emlékeztek arra a bizonyos jéghegy modellre is.

Az előadáson az ismeret+attitűd+érték attitűd hármasának irányából közelítettük meg a kompetenciát. Fontos, hogy nem csak a jártasság, a tájékozottság, és az ismeretek alkotják, ezek csak egyik elemét - az ismeretet képezik. Nem elég, hogy tudok/ismerek valamit, képes vagyok valamire, ehhez valahogyan - jó esetben pozitívan - tudnom kell viszonyulni (attitűd), és az ezzel kapcsolatos tevékenységeimet értéknek, értékteremtőnek kell tartanom (érték). Az első esetben egy kognitív, mérhető, bővíthető és fejleszthető kategóriáról beszélünk, a másik két esetben azonban nehezebb dolgunk van. Ezek érzelmi típusú kategóriák, ennek fejlesztése, formálása nem mehet direkt módon. De nem hiszem, hogy a kompetenciafejlesztés az ismeretek bővítésével egyenlő. (És még mindig nem -csak- a digitális kompetenciáról beszélünk!!)

Tanulási tapasztalat
Mindenkinek van hagyományos tanulási környezetben szerzett tanulási tapasztalata, ahol elfogadunk bizonyos szabályokat. De ez nem biztos, hogy jót jelent. A berögződések sodrából nehéz kilépni, de nem lehetetlen. Szerintem ez tájékoztatás kérdése: ha nekem felhívják a figyelmemet, hogy ez a tanulási folyamat a megszokottól eltérő lesz, erre és erre figyeljek, ez és ez változik az eddigiekhez képest, ez az előnye, ez a nehézsége, ezért lesz jó nekem (...), máris újdonságként, kíváncsian tekintek a folyamatra, nem pedig zsörtölődve sorolom a szenteket, hogy miért kell már megint alkalmazkodnom valamihez, amit nem is ismerek.
Kicsit csapongok, de valamiért ide kapcsolódónak tartom a tanulási célokat is, illetve azt, hogy a képzés csak támogatja  a hallgató által kitűzött célt, a hatékonyság és eredményesség az egyén felelőssége. Ezt egészen szerdáig nem nagyon voltam hajlandó tudomásul venni, sőt, elvártam, hogy "kényszerítsenek" arra, hogy tanuljak, minél szigorúbb volt egy tanár/oktató, annál hálásabb voltam neki az idő múlásával. (Eleinte persze heves ellenreakciót vált ki belőlem is egy ilyen tanár, de azt tapasztalom, hogy a gimnáziumi rabszolgahajcsáraim által tanítottakra sokkal jobban emlékszem...) Ez a "mazohizmus" egy rossz berögződés. Az elvárás, hogy mások ösztönözzenek vagy kényszerítsenek arra, hogy megtanuljak valamit, ami az én fejlődésemet szolgálja. Az önmagunkért való tanulást kell megtanulnunk. (Nemhiába, már a Beatriche is megénekelte: Nem nekem tanulsz, magadnak tanulsz! :) ) És azt, hogy a saját eredményeinkért, a tanulási folyamatunk hatékonyságáért elsősorban mi vagyunk a felelősek, nem a tananyag, nem az oktató, és végképp nem az IKT. Persze ezek is mind szerepet játszanak a folyamatban, és ezért szükséges a képzésről való tudatos gondolkodás: mi a képzés célja, honnan hová akarunk eljutni és hogy hogyan oszlik meg a felelősség.

Forrás: http://href.hu/x/hcsm

Digitális kompetencia
A közös tudásunkban már szerepel ez a fogalom, sokan írtatok róla, ezért én csak kiegészítem a NAT 2012-es vitaanyagában meghatározottakkal (ahol szintén ismeret-érték-attitűd viszonylatban kerül górcső alá a kompetencia 19-20.o.).

"A digitális kompetencia felöleli az információs társadalom technológiáinak és a technológiák által hozzáférhetővé tett, közvetített tartalmak magabiztos, kritikus és etikus használatát a társas kapcsolatok, a munka, a kommunikáció és a szabadidő terén. Ez a következő készségeken, tevékenységeken alapul: az információ felismerése (azonosítása), visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje; digitális tartalomalkotás és -megosztás, továbbá kommunikációs együttműködés az interneten keresztül."
Nagyon fontos, hogy az eszközhasználat ismerete/képessége önmagában nem jelent digitális kompetenciát, sőt, az is vizsgálandó, hogy a használat mire terjed ki és milyen célból történik.
Felpezsdítette a csoportot a digitális kompetenciák "igazolásának" módja, hogy mikor nevezhetünk valakit digitális állampolgárnak, mit takar a digitális műveltség, milyen elemei vannak? Ezek mindegyike összetett kérdés. Jelen pillanatban én azt gondolom, hogy nyugodt szívvel tekinthetünk digitális állampolgárnak valakit, aki rendelkezik a digitális kompetenciákkal. Az ISTE honlapján megtalálhatjuk azokat a sztenderdeket, kompetenciatérképeket, teljesítménymutatókat és "előírásokat", amelyeket diákoknak, tanároknak, adminisztrátoroknak, coaching típusú támogató képzésekhez és "digitális számítástudomány" területén dolgozóknak külön-külön elkészítettek. Ez egyfajta iránymutatás, amely csokorba szedi a hatékonysághoz és eredményességhez szükséges digitális kompetenciákat. A gyerekeknél azt is meghatározza, hogy a digitális kompetenciák komponenseinek milyen fejlettségi szinten kellene lennie bizonyos életkorokban. Az első gondolatom az volt ezzel kapcsolatban, hogy akkor mi lesz az egyéni tanulási utakkal, ha sztenderdekről beszélünk, és meg van szabva, hogy mikor mit kell tudnom. Lehet, hogy az én tanulási utam egy-egy kompetenciához évekkel később vezet majd, vagy már rendelkezem olyannal, amit az előírtak szerint később kellene megszereznem. Aztán rájöttem, hogy egyrészt az ISTE ajánlása nincs kőbe vésve, ez egy iránymutatás, másrészt pedig a tanulási utak célját igenis meg kell határozni, a célhoz vezető út attól maradhat egyéni.

Digitális állampolgárság

Nem találtam átfogó és mindenki által elfogadott meghatározást, a fogalom alighanem még formálódóban van. Előzetes és újonnan szerzett információim alapján a digitális állampolgár szerintem az, aki:

• rendelkezik a szükséges digitális kompetenciákkal (ismeret+attitűd+érték!)
• a digitális állam által biztosított jogokkal és lehetőségekkel bír, és annak előnyeit élvezi
• rendelkezik hitelesített digitális azonosítóval, "aláírással" (utóbbi kettőt innen)
• rendelkezik digitális identitással, felépítette sajátját (különböző fórumok, online közösségek, portfólió - tehát online "ott van" és jelen van, ügyeit is elektronikusan intézi)
• információt elektronikusan is (tehát nem kizárólag) kap/gyűjt
• online és web2.0 eszközök interaktív, produktív használója
• médiaműveltséggel és a digitális írástudás képességével rendelkezik
• a hozzáférhető tartalmak magabiztos, kritikus és etikus használója és alkotója
• online és virtuális jelenléte az etikai és jogi irányelveknek megfelel (e-etikett)
• a Digital Citizenship szerint 9 elemi egysége van a digitális állampolgárságnak: Digitális hozzáférés, digitális kereskedelem, digitális kommunikáció, digitális írástudás, digitális etikett, digitális jog, digitális jogok és kötelességek, digitális egészség és wellness, digitális védelem (önvédelem). (Részletesebben itt, Orovecz Melinda blogján, a forrás és a fordítás az ő érdeme!)

Forrás: http://href.hu/x/hctu

Én is szeretnék digitális állampolgárrá válni, és gyanítom, hogy ez a kurzus nagyban hozzájárul ehhez a törekvésemhez :)

Y és munkerőpiac? (hétzáró)

Sokat láttunk/hallottunk/olvastunk a generációs különbségekről, előnyökről, hátrányokról. Rengeteg olvasmányt és tanulmányt osztottunk meg egymással, tweeteltük vagy épp saját magunk bukkantunk rá. Óriási kérdés, hogy hogyan kezeljük az új generációkat és nemzedékeket, hogyan reagáljon erre a jelenségre az oktatás. De számomra az is kérdés volt, hogy mit szól mindehhez a munkaerőpiac. Ezt a bejegyzést ebből az aspektusból írom.

Forrás: http://href.hu/x/hbrp

Dr. Bokor Attila Környezeti változások című 2008-as diasorában találtam egy remek összefoglalást a megváltozott munkakörnyezetről. A technológia fejlődése a munkaerőpiaci tevékenységeket és folyamatokat is befolyásolja és számos lehetőséget biztosít:

• ATIPIKUS MUNKAVÉGZÉS
  Ügyfélnél, utazás közben, otthon: laptop, mobil, PDA, GPRS, WIFI, Extranet.
• VIRTUÁLIS TEAMEK
  Úgy is elvégezhető egy projekt, hogy egyszer sem találkoznak az emberek személyesen.
•  INNOVATÍV KÉPZÉSEK, E-LEARNING
  Tudás/képzési portálok, képzések tervezése, lebonyolítása, nyomonkövetése.
• WEB ALAPÚ TOBORZÁS
  Pár kört elvégezhetünk a felvételi eljárásból anélkül, hogy személyesen találkoznánk a jelentkezővel, vagy szükség lenne a HR közreműködésére is.
• E-HR, IHRM…HR tevékenységek kiszervezése
  Olyan információs rendszerek, melyek teljes körű tranzakció feldolgozást és adattárolást, valamint (ön)kiszolgálást nyújtanak a HR valamennyi területén.
• INTRANET ALAPÚ BELSŐ KOMMUNIKÁCIÓ
  Hírlevelek, aktualitások, fórumok stb. A HR tudásmenedzsment támogatója.

Toldi Gábor a Tehetségmágnesek, avagy az Y generáció motiválása (motiválásról később) címet viselő prezentációjában kiemel öt, a munkaerőpiacon észlelhető változást: magát a generációváltást; azt, hogy az Y-ok a munka élményének fogyasztói; a közösségi média szerepét; a márkahűséget (munkáltatóhoz való hűséget is) és hogy az állások piacát felváltja a tehetségek piaca.

Ezek mindegyikét jól ismerjük már. Szóval azzal tisztában vagyunk, milyen környezet vár ránk. De vajon milyen lesz a fogadtatásunk? Vannak előítéletek az Y generációval szemben? Milyen sztereotípiákat kell leküzdenünk?

Egy interjúban olvastam, hogy az Y-ok egyik fő célja a tapasztalatszerzés, ezért azzal a tudattal lépnek be a munka világába, hogy pár évente munkahelyet "kell" váltaniuk pályájuk kezdetén, hogy a lehető legtöbb tapasztalatot szerezhessék, és megtalálják a számukra érdekes lehetőségeket (szemben az X generációval, vagy a baby boomerekkel, akik csak akkor váltanának, ha az elkerülhetetlenné válik). Az Y-ok számszerint hat munkáltatóra számítanak (itt olvastam). De ez nem pusztán lehetőség, szórakozás vagy szórakozottság, hiszen a változás iránti nyitottság ma már követelmény: napjaink munkavállalói csak folyamatos fejlődéssel és élethosszig tartó tanulással képesek alkalmazkodni a munkaerő-piac állandó, ciklikus változásaihoz. Ez nekünk, Y-oknak valahogy természetes. Megtanultuk, hogy folyamatosan tanulnunk és fejlődnünk kell. Illetve ezt én nem is érzem kényszernek, egyszerűen én is erre vágyom. Fejlődésre. És mindig lesz feljebb, mindig lesz mit megtanulni. Egy pont az Y generációnak.


Tari Annamária Y generáció című könyve alapján készült cikk máshogyan, kényszerként állítja be ezt a tenni akarást, a folyamatos fejlődés utáni vágyakozást:

 "Az Y generáció tagjai jó részénél szinte mindennaposak az egzisztenciális szorongások, már-már rabszolgamunkát végeznek, gyakori a munkahelyi lelki terror és sokan munkaalkoholizmusban szenvednek. A feszített tempó, az olykor napi 12 órás munkarend már önmagában is nagy stresszt, időhiányt, létbizonytalanságot feltételez. A pénz utáni hajsza korában nem tehetik meg, hogy ne legyenek mindig on-line, folyamatos kapcsolatban állnak a külső világgal, egyre nehezebben tudnak – a szó minden értelmében – kikapcsolni, önmagukra figyelni, lassítani." 

Meglehet hogy sok Y kényszeresen szeretne megfelelni az elvárásoknak, de ennyire talán nem vészes a helyzet. Tény, hogy eszeveszett a tempó, de az engem körülvevő Y-ok könnyen (olykor kínkeservvel, de) veszik az akadályokat. Persze kell valaki, aki a veszélyekre figyelmeztet és az ördögöt a falra festi, ám legyen: -1 pont az Y generációnak.

Egy 2006-os kutatás (Karriermenedzsment Magyarországon - Y-generáció alprojekt), szakirodalmi összefoglalója is kiemeli, hogy a függetlenség és a tanulás/fejlődés értékei hangsúlyosak az Y generáció számára. Ezért ennek megfelelően választanak munkahelyet. És azt hiszem, jön mégegy mínusz pont:

Munkaadói szempontból olvasva a szakirodalmat azonban mindenképpen problémásnak tekinthetjük ezt a korosztályt: a hagyományos üzenetekkel és toborzási eszközökkel nehezen elérhetők és csábíthatók, majd felvételük után magas igényszinttel – rögtön felelősségteljes munka, támogató/fejlesztő vezetői stílus, laza hangulatú és rugalmas munka körülmények –, és egyfajta türelmetlenséggel is jellemezhetők. Ráadásul alacsony az áldozathozatali hajlandóságuk a munkahely és a karrier érdekében, és szigorú határokat kívánnak tartani a munkaidőt tekintve.

A szakirodalomból tehát úgy tűnik, mintha az Y-ok lusták, mindent azonnal akaró, a legkevesebb befektetéssel a legtöbb hasznot hajtó mihasznák lennének. De jön a felmentés: 

"a generációs elméletek jól eladhatóak, leegyszerűsítik a döntéshozók helyzetét. A markáns generációs különbségeket a munkahelyen nem erősíti meg egyetlen átfogó longitudinális kutatás sem. (...) a különböző generációk sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint a populáris cikkek sugallják."

Akkor -1 pont a szakirodalomnak.


A kutatás összefoglalója két dilemmáról tesz említést, amit a kérdőívet kitöltő 154 fiatal (55,8% hallgató 44,2% fiatal pályakezdő), válaszaiból kihámoztak: 1.) kisebb vagy nagyobb méretű cégnél érdemes elhelyezkedni? 2.) jó húzás-e pályakezdőként multikhoz szerződni vagy nem? Az első dilemmánál mindkét esetben pozitívumokat sorakoztattak fel:
A nagyobb cégek kiszámíthatóbb, biztosabb munkavégzést jelentenek, könnyebben betanul az ember és a karrier is kiszámíthatóbb. A kisebb cégek viszont rugalmasabbak; inkább emberorientáltak, barátibb, közvetlenebb a hangulat; nagyobb felelősséget is kaphatnak. Viszont bizonytalanabb a környezet, és feltehetően kevesebb előrelépési lehetőség is van. A második dilemmára kicsit összetettebb a válasz, mindent összevetve úgy tűnik, hogy manapság illik multi-ellenesnek, illetve velük szemben bizalmatlannak lenni. Ennek ellenére a fiatalok többsége vonzónak ítéli a multik által kínált lehetőségeket. A kutatás néhány megállapítását pontokba szedem:

• a munkahelyi hangulat, légkör jelentősen befolyásolja a fiatalok választását
• fontos leépíteni a sztereotípiákat. Realisztikus kép legyen a hallgatók fejében (jelenleg ugyanis nincs!)
• a személyes felelősségvállalás lehetőségének kihangsúlyozása egy cégnél nagyon vonzó a fiatalok számára
• a munka és magánélet kapcsán hosszú távon pozitív üzenetek megfogalmazása kulcskérdés! (a nőket nagy mértékben befolyásolja, hogy gyermekvállalás után támogatják-e visszatérését

Forrás: http://href.hu/x/hbud

A HR-portál-on az olvasható, hogy egyre több Y kerül vezető pozícióba kitartásának, bátorságának, versenyszellemének, rugalmasságának és mobilitásának köszönhetően. Ám mégsem válnak a szó szoros értelmében, ugyanis a digitális skilleken kívül egy vezetőnek szüksége van az ún. "soft skill"-ekre is, úgy, mint asszertivitás, tolerancia, empátia, csapatmunka. Az Y generációs vezetők fő kihívása annak tudatosítása, hogy a vezetés sikere nem a virtuális térben dől el, hanem a munkatársak szívében, lelkében és elkötelezettségében, amely elválaszthatatlan a teljesítményüktől. Ezért a legtöbb fiatal vezetőnek vezetői coachingra van szüksége, aki segít abban, hogy inspiráló és sikeres vezetők lehessenek.

Az Y generációról alkotott, egész héten formálódó képem a következő: vannak azok az Y-ok, akik tudatosak, tisztában vannak a helyzetükkel és a helyzeti előnyükkel, rendelkeznek pontos öndefinícióval, kritikusak és megközelítőleg reális a munkaerő-piacról alkotott képük, ahhoz fűzött elvárásaik. Ők:

• élvezni  akarják a munkát, a munkahelyet; fontos a munkahelyi légkör, befolyásolja a választást
• fontos számukra a munka és magánélet egyensúlya
• "Otthon érzik magukat a világban - hiszen sokat tudnak róla, az internetnek köszönhetően tájékozottak. Nagyra értékelik a szabadságot, a demokratikus, formalitásoktól mentes munkakörülményeket, szabályokat" (innen idéztem)
• a tanulás és a fejlődés szerves része az életüknek és kardinális szempont a munkahely megválasztásakor
• rugalmasak, tapasztalatra vágynak, találékonyak, ugyanakkor öntörvényűek
• rendelkeznek a csoporthoz való tartozás igényével - ennek pozitív és negatív következményeivel
• értékelik a csoportban való munkát, az összefogást, a közös erőfeszítéseket
• környezettudatosak
• a függetlenség, személyi szabadság hívei
• "a sikerre ítélt nemzedék"
• elismerésre vágynak és ezért mindent meg is tesznek
• türelmetlenek, "gyorsan nagy sikereket!"
• óriási munkabírás - ha motiváltak és érdekeltek

"Ez a generáció úgy keres állást, mint ahogy más terméket vásárol. Az Y generáció a munka fogyasztója, tudatos, információt gyűjt, világos preferenciákkal rendelkezik, összehasonlít és ítélkezik, még mielőtt a munkaadó egyáltalán találkozna vele" (Toldi Gábor mondta itt)

A másik csoport pedig egyfajta traumaként éli meg mindazt, ami őt körülveszi. Ezért jellemző rájuk:

• a kapunyitási pánik (diplomahalmozás, késői leválás)
• az étkezési és önkép-problémák (anorexia, bulimia, obesitas, ortorexia, exorexia
• a virtuális és/vagy valós csoporthoz való tartozás igénye, olykor kényszere - ennek pozitív és negatív következményei!
• a szorongással és a bizonytalanságból fakadó félelemmel teli élet
• a megfelelési kényszer
• környezettudatosság
• a "nem vagyok elég jó" attitűd
• a késői "leválás" a szülőkről
• úgy érzik, a munka bekebelezi, felemészti őket, "elnyeli az életüket"

Néhány nemzetközi statisztika

Két diasort is figyelmetekbe ajánlanék. Az első a PwC Millennails at Work kutatási eredményeit prezentáló diasor.

A HRportál egyik cikkében olvastam, hogy ebben a felmérésben "4000 válaszadó vett részt a világ 75 országából, akik a millenniumi generáció képviselői. A válaszadók elvárásaik sorában munkáltatójukkal szemben első helyen jelölték meg (összesen 22 százalék) a munkáltatójuktól kapott legfontosabb előnyként a tréninglehetőségek és a fejlődés biztosítását. A fontossági sorrend dobogójának második fokán ezt követi a rugalmas munkaidő 19 százalékos aránnyal, majd harmadik helyen a készpénz jutalmak fontossága a válaszadók 14 százaléka szerint."

Zárásként pedig egy másik, nagyon jópofa diasor az Y generációról - igaz nem csak a munka vonatkozásában - statisztikai adatokkal, grafikonokkal (hogy ne mindet csak szövegesen osszak meg), és iszonyú mennyiségű információval Belgiumról, Hollandiáról, az Egyesült Királyságról, az USÁ-ról. Tényleg érdemes belenézni!

Végül felhagytam a pontozással, hiszen az Y generáció sem annyira homogén, mint azt első blikkre gondoltam. Nyilvánvalóan nem is csupán ez a két típus létezik, bőven lenne mit árnyalni ezen a felosztáson. Így legalább érthető, hogy kap(unk) hideget is, meleget is. Abban azért továbbra is biztos vagyok, hogy ha kell, megálljuk a helyünket, és ide nekünk az oroszlánt is! :)