Technológiai környezet - laboratóriumi körülmények között

Ebben a bejegyzésben a szerdai előadáson hallott programok és alkalmazások bemutatására kerül sor - szigorú kikötések mellet, miszerint nem a kommunikáció, nem a használat okozta függőség, nem a társadalmi különbségek és digitális esélyegyenlőség és nem is a biztonság/kockázat aspektusából vizsgálandóak. Tehát lássuk ezeket az eszközöket a különböző hatásoktól légmentesen elzárva, sterilen,  laboratóriumi körülmények között!

Forrás: http://bit.ly/AiQAsU

Mielőtt belevágnék, a "megosztani vagy megélni?" kérdésre hadd reagáljak.  Hogy azok is értsék, akik nem a konnektivista csoport tagjai, elmondom, hogy a kérdés az élményeinkre vonatkozik. Éljük meg őket, vagy azonnal osszuk meg mindenkivel? Példaként elhangzott a turista esete/típusa, aki a fényképezőgépe/kamerája lencséjén keresztül nézi a várost, mindent megörökít, ő maga viszont jóformán semmit sem lát a saját szemével. Szóval megosztani vagy megélni? Nem is értem, hogy lehet ez kérdéses.  Számomra olyan egyértelmű, hogy megélni! Már csak azért is, mert megosztani később is lehet, nem csak azonnal...  Ha először látom a tengert, nem kezdem ész nélkül fotózni, hanem átadom magam az élménynek, és mikor már nem hat az újdonság erejével, lefotózhatom, vagy írhatok blogot az élményeimről. Egy nagyon kedves barátnőm épp így csinálja - immár kilencedik hónapja Dél-Amerikát fedezi fel a kedvesével, és vezetnek blogot, de csak úgy egészségesen. Hetente egy-két bejegyzés. Aki kíváncsi, itt belekukkanthat, jórészt franciául van, de magyar részeket is találhattok bőven! :)


Visszatérve a technológiai környezetben található eszközökre: öt nagyobb csoportba soroltuk őket:

• közösségek, közösségi oldalak (pl. facebook, google+, ning.com, Linkedin, moly.hu, meetup)
• keretrendszerek (pl. moodle, mahara)
• blogok és mikroblogok (pl. twitter, tumblr, p2pu, goldenblog, edublogs)
• geolokáció (pl. foursquare, geocaching, google latitude, panoramio, ), 
• közösségi tartalommegosztók
• közösségi címke (pl. delicious)
• prezentáció (pl. slideshare, googledocs, prezi.com)
• közösségi dokumentumok (pl. googledocs, scribd, issuu, mindmeister)
• képek (pl. picasa, photosynth, flickr, photosynth, 360cities)
• élő hang és élő videó (pl. skype, facebook videóhívás, google talk/hangouts) 
• podcast és videó (pl. youtube, vimeo, ustream, itunes.apple.com, google videók)
• virtuális terek (pl. opensimulator, Second Life)

Közösségek, közösségi oldalak

A facebookot senkinek sem kell bemutatni, mindannyian jól ismerjük. Bár én főleg arra használtam, amiről most nem beszélünk, tény, hogy mióta elindult a kurzus, megváltoztak a szokásaim. Beszéljen helyettem a facebookról a csapat missziója: "To make the world more open and connected." Szerintem szimpatikus küldetés, és lehetőségekben is bővelkedik, szóval én nem törnék pálcát a facebook felett. Hogy mennyire hasznos, vagy hogy profitálunk-e belőle; vagy hogy mit osztunk meg magunkról - ez mind döntés kérdése, egyénenként lehet más és más. Akárcsak az, hogy új kapcsolatok építésére vagy offline kapcsolatok ápolására használjuk, vagy hogy tudatosan keresünk információt, vagy hagyjuk, hogy magábaszippantson az ár, és mérhetetlen időt fecsérlünk haszontalan alkalmazásokra vagy százszor látott képek újranézegetésére.

Forrás: http://1.usa.gov/Ay9Ftd

A LinkedInről már hallottam (de csak pár hete, a kurzus keretein belül) és még nem regisztráltam, pedig az oktatói nyomás igen erős - finoman szólva meggyőzően érvel az oktatónk a regisztráció mellett. Mégsem visz rá a lélek. Hogy miért? Mert nem tudnám tartalommal megtölteni az elektronikus portfóliómat. Elismerem, hogy szakmai kapcsolatok építésére és fenntartására tökéletesen alkalmas felület, de amíg nem érzem magam szakembernek, addig csupán azért, hogy regisztrálva legyek, nem gyártok egy "noname" felhasználót feleslegesen. Pedig Amerikában a LinkedIn nyagyon népszerű, itt találtok egy infografikát a rohamosan növekedő tagszámról. A meetup és a ning.com (ahol saját közösségi oldalt készíthetünk!) számomra teljesen ismeretlenek voltak, de közösségi szempontból kedvező lehetőségekkel kecsegtetnek. A meetup a "közösségszervezés közössége", az offline eseményekről értesít, az offline tevékenységeket serkenti (akárcsak a moly.hu) A ning.com-ról pedig... Ha tudnám, mire használjak egy saját közösségi oldalt, biztosan készítenék egyet. :) De nem tudom mire használni - illetve amire használnám, arra ott a facebook. Épp ezért nem használom (ki) a google+ szolgáltatásait sem, tekintve hogy azok sem használják, akiket el szeretnék érni ezen keresztül, és ahogy órán is elhangzott: "egy jó kocsma sem olyan jó, ha üres" (és most nem csak kommunikációról beszélek). A túlkínálat érzékelhető, pedig nem is tudunk minden lehetőségről! Hideg zuhanyként ért, hogy mennyi eszközt nem ismerek, pedig két hete még teljes magabiztossággal gondoltam, hogy nekem, Y-nak nincs ismeretlen, nincs lehetetlen és miénk a világ digitálisan, online, virtuálisan, offline, mindenhogyan! Ehhez képest csak kamilláztam mennyi mindenről maradtam le eddig (már most!). 

Forrás: http://bit.ly/ynSFkr

Keretrendszerek
Ide tartozik a moodle alapú elearning is, amit szintén mindannyian ismerünk, de használni én például csak akkor használom, ha muszáj. (És akkor is jóformán csak tartalommegosztásra/tananyag letöltésére). Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem ismerem eléggé a felületet, hogy kényelmesebb egy megszokott eszközzel dolgozni, amit a saját ízlésem szerint alakíthatok, testre szabhatom a megjelenést, otthonosan mozgok a funkciói között. Az moodle alapú rendszerek instruktívak, zárt rendszerek és erősen szabályoznak. A mahara e-portfólió rendszerről még sohasem hallottam ezelőtt, pedig az ELTE honlapján is ott a "zöld nyolcas". (https://eportfolio.elte.hu/) Azt hiszem ideje tüzetesebben megvizsgálni azt a honlapot... :)

Blogok és mikroblogok

Annak ellenére, hogy több blogot is követtem már a kurzus előtt, soha sem használtam google readert. Pedig hasznos dolog, ha már a blogokról beszélünk. Az meg pláne eszembe se jutott, hogy én is írhatnék saját blogot, el sem tudtam képzelni, mi az, amit én írok és más számára érdekes lesz. Pedig - tekintve hogy ez a blog nyilvános - olyanoktól kaptam visszajelzést, akik nem tagjai a konnektivista csoportnak, és érdekesnek találták a kurzust és a módszert éppúgy, mint a bejegyzéseket. Mikroblog - twitter. Értem én, hogy nem a közösségépítés a célja, hanem az impulzív gondolatok megosztása, de akkor sem látom sok értelmét. Eddig tulajdonképpen arra használtam, hogy visszanéztem a saját tweet-jeimet, mert tudtam, hogy ezt és ezt a szakirodalmat vagy videót megosztottam, nem keresgélem, ott sokkal hamarabb megtalálom. Valahogy nem hoz lázba az asszimetrikussága sem (hogy anélkül követhetek valakit, hogy ő ismerne/követne engem) és az sem, hogy lehet listákat létrehozni, a lényegen nem változtat: miért? mi célból? mi értelme? mi a haszna? (van egyáltalán?)

A tumblr „a klasszikus blog és a facebook között helyezkedik el. Olyan, mint egy közösség nélküli facebook.” A blogok kapcsán került szóba a hazai „blogkultúra” és annak elmaradottsága. (De a politikai blogok véleményformáló erejéről is esett szó!) Hogyan tudnánk ezen a tendencián javítani? A digitális írástudók és a digitális állampolgárok körének szélesítésével? Visszakanyarodtunk az előző témához?

Forrás: http://bit.ly/wDkWfJ

Geolokáció

Nagyon izgalmas, és nagyon szimpatikus, hogy offline tevékenységet támogat! A foursquare például a padfirkához volt hasonlítva, ami roppant kellemes emlékekkel árasztott el. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy mi haszna annak, ha én mindig tudatom, hol járok éppen, és hogy miért kell ebből versenyt csinálni, hát mindenki ott van a leggyakrabban, ahol a legtöbb dolga van, nem? Az üzleti és marketing része a dolognak szintén világos, jó reklám, én is szívesen megyek azokra a helyekre, amit a barátaim ajánlanak. De nem értem (és kicsit nyomaszt is a gondolat) hogy miért jó, ha tudatom, éppen hol vagyok? Bár kommunikációról elvileg nem beszélünk, de ez mégiscsak az, nem? Csak nem két- vagy többirányú, hanem egyirányú. Én kommunikálom, hogy itt vagyok, itt voltam. A geocaching egy online eszközökkel támogatott offline közösségszervező szabadidős tevékenység. Nagyon izgalmasan hangzik, remélem a rekreáció szakon is ismerik a hallgatók! :) Az biztos, hogy a szabadidő eltöltésére jó móka. Hogy az oktatásban hogyan használhatjuk? Ez jó kérdés. Bizonyára egyre inkább teret hódít majd, és hamarosan talán olyan hétköznapi része lesz az életünknek, mint a facebook. A panoramio pedig egy fotós szolgáltatás, a fényképmegosztás és geocaching közös gyermeke. 

Közösségi tartalommegosztók

A közösségi dokumentumok megosztására is több eszközt ismerünk és (lassan) rendszeresen használjuk is őket. Ilyen a GoogleDocs (amivel kapcsolatban kicsit még mindig szkeptikus vagyok, de ez csak a fóbiáimnak köszönhető, még mindig attól tartok, hogy valaki visszaélhet a szerkesztés lehetőségével, és tönkreteheti a közös munkát, de nem győzöm hangsúlyozni, ez az én üldözési mániám!), vagy a mindmeister. Viszont a scribd (ahol indíthatunk online újságot is!) és az issuu (ami szintén egy dokumentummegosztó platform) számomra teljesen új eszközként került a digitális tolltartómban pótolandó elemk listájára.

Forrás: http://bit.ly/zRe0xJ

Közösségi címke alatt nem is tudtam, mit értsek, de hamar kiderült, hogy a delicious például egy közösségi "könyvjelző oldal". Az általunk érdekesnek vagy értékesnek ítélt oldalakat megcímkézhetjük, és ezt megoszthatjuk másokkal is, így be lehet szállni a közösségi tartalomszűrésbe, és referenciát biztosítani/nyerni egy-egy honlapról.

Prezentáció megosztására szintén alkalmas a GoogleDocs, ahol többen is dolgozhatunk egy prezentáció elkészítésén, de ismerjük a slideshare-t és a "színes-szagos" prezi.com-ot is. Felhasználónak viszont nem nevezném magam – olyan értelemben, hogy nem osztok meg az említett oldalakon, de az ott fellelhető prezentációkat gyakran használom.
A képek közösségivé tétele sem új dolog. A picasa, a flickr, és a 360 cities általam is ismert, vizuális tartalom megosztására alkalmas felületek. Ezekkel is az a gond, hogy látom, tudom mire való, ismerem a működését, de én nem töltök fel. Ezek hegy nélküli körzők a tolltartómban? A photosynth például egy vadiúj ceruza, amivel még nem foglalkoztam, még nem hegyeztem ki, így nem is tudom használni. De attól ott van?
A virtuális terekről (3D!) nem nagyon tudok mit mondani laboratóriumi körülmények között, most le vannak tiltva azok a szegmensei, amikről érdemes lenne írni. Így csak semmitmondóan annyit tudok megjegyezni: érdekes, izgalmas, új, praktikus, költségkímélő(?), van benne potenciál, lehet eredményes, de a személyestől azért távol áll.
Élő hang és élő videó megosztására alkalmas platformok szintén nem voltak ismeretlenek (skype, facebook videóhívás, google talk/hangouts), de rendszeresen csak az általam legjobbnak ítélt eszközt veszem igénybe. Mi a legjobb eszköz? Ha élő hang és élő videó kettőséről van szó, én a skype-ra szavazok. Volt már szerencsém skypeolás közben látni a sidney-i operaházat! :) Ez persze mit sem változtat azon, hogy még soha nem jártam Ausztráliában. A webkamerán keresztül látott kép azért egészen más. Visszatérve a skype-ra: egy adott funkció ellátására tökéletesen alkalmas. Egy adott funkció ellátására. Eddig nem éreztem igényét, de most hogy így belegondoltam, lehet tényleg kényelmesebb lenne egy olyan felület, ahol minden megtalálható, amire szükségünk van. És amit aktívan, produktívan, rendszeresen, digitális állampolgárhoz méltóan használunk. Úgy gondolom, hogy a túlkínálat okozta versenyhelyzetet is könnyűszerrel venné egy ilyen mindent az egyben platform/eszköz.
Végül, de nem utolsó sorban a podcast és videómegosztók: a youtube,  a vimeo, a ustream (amit az utóbbi időben majdnem minden nap megnyitok) és a google videók. Nem kell őket bemutatni. Viszont alkalmazásuk – már ami engem illet – megváltozott. A youtubon nem csak vicces videókat vagy a kedvenc számaimat keresem meg, hanem az adott témahéthez kapcsolódó információkat is gyűjtök, ustream-en más előadók előadását is meghallgatom, szóval mindenképpen szélesedett a látókör, bár szemléletváltás – még mindig – nem történt.

Vannak még kétségeim és kérdéseim, alig várom, hogy a fent kizárt négy tényezőt is figyelembe vehessük! Addig igyekszem beszerezni a digitális tolltartóm hiányzó elemeit, és naprakésznek lenni! :)

Forrás: http://bit.ly/wHCM6V