Digitális nemzedékek (egy Y vallomása)

A szerdai előadást hallgatva ösztönösen kényszert éreztem arra, hogy magamat is besoroljam valamelyik kategóriába - az Y generációba tartozom, ez kétségtelen, ezt nem választhatom meg, a születési évszámom determinál. Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy digitális bevándorlóból válhat-e valaki "tiszteletbeli" digitális bennszülötté :) Furán hangzik, ez kétségtelen. Mégis eszembe jutott valamiért. Talán azért, mert egy-egy bevándorló gyakrabban és rendeltetésszerűbben használja a digitális technológia vívmányait, mint egy bennszülött. A digitális bennszülöttek alkategóriái között viszont biztos vagyok benne, hogy szabad az átjárás. Valaki "előléphet" leszakadóból csipegetővé, vagy "lecsúszhat" top seederről szemetelővé, vagy szörfölőből játékossá vagy bloggerré válhat.

Forrás: http://href.hu/x/halj

A digitális bennszülöttek sajátosságai közül sok jellemző ránk/rám is. A gyors információszerzés, az ingerfalás, a többcsatornás figyelem - valamilyen módon mindegyiket tapasztalom, mindegyiknek részese vagyok. Ugyanakkor némi ellentmondás is megfigyelhető: én még jártam teleházba, és a városi könyvtárba internetezni (mert otthon még egyáltalán nem volt internet). Általános iskolában délutáni szakkörökön tanultuk a számítógép használatát, a keresés módjait, a jegyzettömb, a paint és a word alkalmazását. Szóval nekem is meg kellett tanulnom, de nem gondolom, hogy emiatt bevándorló lennék. A digitális bennszülöttekre jellemző érzelmi inkontinenciát viszont egyáltalán nem érzem rám vonatkozó sajátosságnak. Az előadáson elhangzott -kis túlzással- hogy aki megoszt és rögtön választ kap, tulajdonképpen a létezéséről nyer visszaigazolást. A "facebookozom, tehát vagyok" mentalitás tőlem kifejezetten távol áll. (Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök a kommenteknek és a like-oknak). Az ingerfalás jelenségét én is érzem, akárcsak az időkezeléssel és a hálózatosodással kapcsolatos változásokat. Az önálló tanulás nem jelent problémát, ahogy a nyelvhasználat és a kommunikáció sem. Vagyis épp ez az! Használok szlengeket, és emotikonokat is, de a word ellenőrzése nélkül is tudok helyesen írni, és A magyar helyesírás szabályai ott pihen a könyvespolcomon. Ami pedig az emotikonokat illeti: így, hogy kicsit utánajártam, rájöttem, hogy nem is vagyok olyan gyakorlott. Többszáz olyan hangulatjel létezik, amit még soha nem láttam. (Egy kis ízelítő itt és itt). Mindenesetre nekem semmi problémám nincs velük, ha megengedi a közeg, ahol szerepel. És ha nincs belőle túl sok. Ugyanis nem hordoz olyan információtöbblet, hogy akár a szöveges tartalmat is helyettesíthesse. Azt pedig, hogy valaki örül, egy smileyból is értem. Egy másik, a digitális bennszülöttek sajátosságának kikiáltott jellemző a sokcsatornás figyelem. Nem hiszem, hogy ez a mi(?) sajátosságunk lenne. Anyukám is vasal tévénézés közben, amíg készül az ebéd, vagy elég, ha szimplán az autóvezetésre gondolok, ott is több párhuzamos feladatot kell végezni egyszerre, és ezek egy része automatizálódik, akárcsak a sokcsatornás figyelem bizonyos elemei. Vagy vegyünk például egy színészt. Egyszerre kell figyelnie a térre, a szövegre (annak helyességére, beszédtempóra, hangerőre, hangsúlyra), a mozgásra (mimikára, gesztusokra, testtartásra), a többi színészre, és arra, hogy ne látsszon rajta, hogy mindezekre figyel :) 
Ami leginkább megmozgatta a fantáziám ezzel kapcsolatban, az a tudás új értelmezése. Korábban már közzétettem egy interjút, amiben éppen erről volt szó. Az előadáson is elhangzott, hogy az digitális nemzedék emléki nem a tartalomra irányulnak, hanem arra a kulcsszóra, ami a tartalom kereséséhez/eléréséhez szükséges. Nem tudunk már egész elbeszélő költeményeket memorizálni, viszont tudjuk, hol keressük őket, ha idézni szeretnénk belőle. A gondolkodásmód az emberiség történelme során több változáson is keresztülment. Engedtessék meg egy idézet a fent említett interjúból, Gyarmathy Éva pszichológustól: "Az írásbeliség kialakulása előtt az emberiségnek holisztikus, átlátó, képszerű élményeket használni képes gondolkodása volt, amit elnyomott az elemző gondolkodás. Most az elemző gondolkodás szorul háttérbe és jön (újra) az egészleges, az élményeket elsősorban vizuálisan megragadó gondolkodás. Nem gondolom, hogy egyik vagy másik gondolkodás butább, csak azt, hogy más. Egy feladatot ugyanúgy meg lehet oldani az elemző, mint az egészleges gondolkodással. Vannak feladatok, amiknél az egyik, másoknál a másik a hasznosabb." Szóval nem jobb, nem rosszabb, csak más.


Ezért is verte ki nálam a biztosítékot, mikor a digitális nemzedék optimista és pesszimista megítélésének bemutatásakor szó esett arról, hogy az optimisták szerint a digitális generáció tagjai okosabbak, intelligensebbek az előző generációnál. Tessék? Okosabbak? Mit jelent az, hogy okos? A wikiszótár (online magyar értelmező szótár) szerint az alábbiakat: 

Forrás: http://href.hu/x/halh 

1. aki gyorsan megtanulja és megérti a dolgokat; eszes.
2. akinek jelentős tárgyi tudása van valamilyen ismeretanyagban, vagy általában széleskörű ismeretekkel rendelkezik.
3. helyesen gondolkozó; eszes, tehetséges.
4. okszerűen, eszesen cselekvő, a körülményekhez alkalmazkodni tudó, éppen azért boldoguló.
5. az ésszerűség elveinek megfelelő.

Ezek alapján kíváncsi vagyok, ki mire jutott. Tényleg okosabbak? A 2. pont alapján nem. A másik négy pont alapján ugyanannyira lehetnek okosak, mint azok, aki még soha nem láttak számítógépet. (Aki pedig a meghatározásokat szeretné vitatni, csak bátran, félig-meddig szándékosan támadási felületként iktattam be, viszont aki vállalkozik rá, arra kérem, írjon egy szerinte érvényesebb definíciót!)
Egyébként az optimista és pesszimista szemléletmód közül szerintem -ha mindenképpen választani kell - a pesszimista áll közelebb a valósághoz (gondoljunk csak a hallgatók önjellemzésére!). De nem hiszem, hogy egy egész generációt egyféle nézőpont alapján kellene megítélnünk. Biztosan vannak, akikre a pozitív jelzők illenek, olyanok is, akikre a negatívak, és olyanok, akikre mindkét oszlopból vonatkozik valami.

A moha (Mindent az Oktatásról HAllgatóknak) magazin februári számában olvastam egy érdekes cikket a Z generációról. Mikor szerettem volna online is megkeresni, hogy közzétehessem, nem találtam. Viszont rábukkantam egy másik, szintén érdekes interjúra, ami az Y generációval foglalkozik. Rengeteg az átfedés az órán hallottakkal, viszont Somlai Péter, az ELTE Szociológiai Intézetének tanára számos új aspektust is említ. Beszél szendvicsgenerációról, szülőkről, értékekről, lázadásról, közösségről (és annak hiányáról).

Forrás: http://www.dontwasteyourtime.co.uk/generation-y-gen-y/generation-y-2/

A másik cikk, (amit megosztok, amint elérhető lesz online) a Z generációval foglalkozik: a Z-k gondolkodásmódjának vizualizálódásával; hogy nincs szükségük "emlékezeti mankókra"; új típusú tudással és régi értékekkel; toleranciával és zöldszemlélettel, hogy a "legjobbat a legjobb áron" elvet valló fiatal felnőtteknél is tudatosabb fogyasztókká válnak majd. Múlt héten még azon agonizáltam, hogy miért bántjuk a szövegalapúságot, mikor olyannyira természetes már mindannyiunk számára, gyorsabb, visszakereshetőbb és egyébként is elvárás. Eszembe sem jutott, hogy a szövegalapúság problémát is okozhat - annak, aki képekben gondolkodik. Márpedig a Z generáció -a cikk szerint- képszerűen emlékszik a tanultakra, és nehezebben tudják megfogalmazni a gondolataikat, szavakba önteni tudásukat, pedig a tanárok szövegszerűen kérik számon a tananyagot. (Ugye hogy elvárás!!) Ezt a folyamatot a mohában a fordításhoz hasonlítják: mikor pontosan értjük, mit jelent egy mondat angolul, mégsem tudjuk helyesen/pontosan megfogalmazni a magyarul. A Z-k tehát "állandóan fordítanak, csak nem angolról magyarra, hanem képről szövegre".

Végül pedig egy összefoglaló táblázat Marc McCrindle és Emily Wolfinger Az XYZ ábécéje. A nemzedékek meghatározása című tanulmányából (Korunk 2010 november 13-18.)