Digitális kompetelgárság :)

A legutóbbi előadáson is szóba került, hogy sokan fenntartással kezelik az oktatás területén alkalmazott technológiai lehetőségeket, újdonságokat. Rendszeresen ezekbe a (kifogásokból épített) falakba ütközünk: az ilyen eszközök használatának elsajátítása elveszi az időt a tanulástól; alkalmazása nehézségeket okoz; inkább veszélyezteti mint támogatja az oktatást, és így tovább. Ezek jó kifogások, felmentenek a tanulási sikertelenség vagy eredménytelenség alól, hiszen bűnbaknak kikiálthatjuk a technológiát, minden egyéni felelősséget az eszközökre hárítva. De valóban ez áll a sikertelenség hátterében? Alighanem szükség lenne ilyen esetekben egy alapos (talán olykor a felületes is megtenné) önvizsgálatra. Rendelkezünk a tanulsához szükséges alapkompetenciákkal (olvasás és szövegértés, szintetizálás, következtetés, ok-okozati kapcsolatok felismerése, logikai műveletek, ismeretek bevésése és előhívása, tudásrendszer-konstrukció - /Kőfalvi Tamás/)? Nem lehet hogy ezek egyikének hiánya okozza a sikertelenséget?
De mi is az a kompetencia?
Több meghatározását ismerjük, tanulmányaink során gyakran találkoztunk vele.
"Kompetencia a tanulás (tapasztalás, gyakorlás) eredményeként kialakuló személyes erőforrás-képződmények strukturált és együttes rendszere, mely az egyén számára – egy konkrét szellemi és/vagy fizikai (szak)területen – lehetővé teszi a megszerzett ismeretek és személyiségbeli komponensek konstruktív és sikeres alkalmazását. (Henczi L.)"

Összetevői (Falus I.)

• Ismeretek, tudás
• Készségek, jártasságok,
• Értékek, szocializáció
• Én-kép, amit az ember elhisz magáról, ahogy az ember önmagát látja
• Személyiségvonások, velünk született hajlamok
• Belső motiváció, az akarat, vagy késztetés.

Azt tanultuk, hogy a kompetenciák felismerhetőek, mérhetőek és fejleszthetőek. Hallhattunk "TKA modellről" (tudás, képesség, attitűd), és biztosan sokan emlékeztek arra a bizonyos jéghegy modellre is.

Az előadáson az ismeret+attitűd+érték attitűd hármasának irányából közelítettük meg a kompetenciát. Fontos, hogy nem csak a jártasság, a tájékozottság, és az ismeretek alkotják, ezek csak egyik elemét - az ismeretet képezik. Nem elég, hogy tudok/ismerek valamit, képes vagyok valamire, ehhez valahogyan - jó esetben pozitívan - tudnom kell viszonyulni (attitűd), és az ezzel kapcsolatos tevékenységeimet értéknek, értékteremtőnek kell tartanom (érték). Az első esetben egy kognitív, mérhető, bővíthető és fejleszthető kategóriáról beszélünk, a másik két esetben azonban nehezebb dolgunk van. Ezek érzelmi típusú kategóriák, ennek fejlesztése, formálása nem mehet direkt módon. De nem hiszem, hogy a kompetenciafejlesztés az ismeretek bővítésével egyenlő. (És még mindig nem -csak- a digitális kompetenciáról beszélünk!!)

Tanulási tapasztalat
Mindenkinek van hagyományos tanulási környezetben szerzett tanulási tapasztalata, ahol elfogadunk bizonyos szabályokat. De ez nem biztos, hogy jót jelent. A berögződések sodrából nehéz kilépni, de nem lehetetlen. Szerintem ez tájékoztatás kérdése: ha nekem felhívják a figyelmemet, hogy ez a tanulási folyamat a megszokottól eltérő lesz, erre és erre figyeljek, ez és ez változik az eddigiekhez képest, ez az előnye, ez a nehézsége, ezért lesz jó nekem (...), máris újdonságként, kíváncsian tekintek a folyamatra, nem pedig zsörtölődve sorolom a szenteket, hogy miért kell már megint alkalmazkodnom valamihez, amit nem is ismerek.
Kicsit csapongok, de valamiért ide kapcsolódónak tartom a tanulási célokat is, illetve azt, hogy a képzés csak támogatja  a hallgató által kitűzött célt, a hatékonyság és eredményesség az egyén felelőssége. Ezt egészen szerdáig nem nagyon voltam hajlandó tudomásul venni, sőt, elvártam, hogy "kényszerítsenek" arra, hogy tanuljak, minél szigorúbb volt egy tanár/oktató, annál hálásabb voltam neki az idő múlásával. (Eleinte persze heves ellenreakciót vált ki belőlem is egy ilyen tanár, de azt tapasztalom, hogy a gimnáziumi rabszolgahajcsáraim által tanítottakra sokkal jobban emlékszem...) Ez a "mazohizmus" egy rossz berögződés. Az elvárás, hogy mások ösztönözzenek vagy kényszerítsenek arra, hogy megtanuljak valamit, ami az én fejlődésemet szolgálja. Az önmagunkért való tanulást kell megtanulnunk. (Nemhiába, már a Beatriche is megénekelte: Nem nekem tanulsz, magadnak tanulsz! :) ) És azt, hogy a saját eredményeinkért, a tanulási folyamatunk hatékonyságáért elsősorban mi vagyunk a felelősek, nem a tananyag, nem az oktató, és végképp nem az IKT. Persze ezek is mind szerepet játszanak a folyamatban, és ezért szükséges a képzésről való tudatos gondolkodás: mi a képzés célja, honnan hová akarunk eljutni és hogy hogyan oszlik meg a felelősség.

Forrás: http://href.hu/x/hcsm

Digitális kompetencia
A közös tudásunkban már szerepel ez a fogalom, sokan írtatok róla, ezért én csak kiegészítem a NAT 2012-es vitaanyagában meghatározottakkal (ahol szintén ismeret-érték-attitűd viszonylatban kerül górcső alá a kompetencia 19-20.o.).

"A digitális kompetencia felöleli az információs társadalom technológiáinak és a technológiák által hozzáférhetővé tett, közvetített tartalmak magabiztos, kritikus és etikus használatát a társas kapcsolatok, a munka, a kommunikáció és a szabadidő terén. Ez a következő készségeken, tevékenységeken alapul: az információ felismerése (azonosítása), visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje; digitális tartalomalkotás és -megosztás, továbbá kommunikációs együttműködés az interneten keresztül."
Nagyon fontos, hogy az eszközhasználat ismerete/képessége önmagában nem jelent digitális kompetenciát, sőt, az is vizsgálandó, hogy a használat mire terjed ki és milyen célból történik.
Felpezsdítette a csoportot a digitális kompetenciák "igazolásának" módja, hogy mikor nevezhetünk valakit digitális állampolgárnak, mit takar a digitális műveltség, milyen elemei vannak? Ezek mindegyike összetett kérdés. Jelen pillanatban én azt gondolom, hogy nyugodt szívvel tekinthetünk digitális állampolgárnak valakit, aki rendelkezik a digitális kompetenciákkal. Az ISTE honlapján megtalálhatjuk azokat a sztenderdeket, kompetenciatérképeket, teljesítménymutatókat és "előírásokat", amelyeket diákoknak, tanároknak, adminisztrátoroknak, coaching típusú támogató képzésekhez és "digitális számítástudomány" területén dolgozóknak külön-külön elkészítettek. Ez egyfajta iránymutatás, amely csokorba szedi a hatékonysághoz és eredményességhez szükséges digitális kompetenciákat. A gyerekeknél azt is meghatározza, hogy a digitális kompetenciák komponenseinek milyen fejlettségi szinten kellene lennie bizonyos életkorokban. Az első gondolatom az volt ezzel kapcsolatban, hogy akkor mi lesz az egyéni tanulási utakkal, ha sztenderdekről beszélünk, és meg van szabva, hogy mikor mit kell tudnom. Lehet, hogy az én tanulási utam egy-egy kompetenciához évekkel később vezet majd, vagy már rendelkezem olyannal, amit az előírtak szerint később kellene megszereznem. Aztán rájöttem, hogy egyrészt az ISTE ajánlása nincs kőbe vésve, ez egy iránymutatás, másrészt pedig a tanulási utak célját igenis meg kell határozni, a célhoz vezető út attól maradhat egyéni.

Digitális állampolgárság

Nem találtam átfogó és mindenki által elfogadott meghatározást, a fogalom alighanem még formálódóban van. Előzetes és újonnan szerzett információim alapján a digitális állampolgár szerintem az, aki:

• rendelkezik a szükséges digitális kompetenciákkal (ismeret+attitűd+érték!)
• a digitális állam által biztosított jogokkal és lehetőségekkel bír, és annak előnyeit élvezi
• rendelkezik hitelesített digitális azonosítóval, "aláírással" (utóbbi kettőt innen)
• rendelkezik digitális identitással, felépítette sajátját (különböző fórumok, online közösségek, portfólió - tehát online "ott van" és jelen van, ügyeit is elektronikusan intézi)
• információt elektronikusan is (tehát nem kizárólag) kap/gyűjt
• online és web2.0 eszközök interaktív, produktív használója
• médiaműveltséggel és a digitális írástudás képességével rendelkezik
• a hozzáférhető tartalmak magabiztos, kritikus és etikus használója és alkotója
• online és virtuális jelenléte az etikai és jogi irányelveknek megfelel (e-etikett)
• a Digital Citizenship szerint 9 elemi egysége van a digitális állampolgárságnak: Digitális hozzáférés, digitális kereskedelem, digitális kommunikáció, digitális írástudás, digitális etikett, digitális jog, digitális jogok és kötelességek, digitális egészség és wellness, digitális védelem (önvédelem). (Részletesebben itt, Orovecz Melinda blogján, a forrás és a fordítás az ő érdeme!)

Forrás: http://href.hu/x/hctu

Én is szeretnék digitális állampolgárrá válni, és gyanítom, hogy ez a kurzus nagyban hozzájárul ehhez a törekvésemhez :)