2012. február 28., kedd

Első-hét-záró



Ami a Wikipédiás kétségeimet illeti, a csoporttagok hozzászólásainak és buzdításának köszönhetően választ kaptam számos kérdésre. Egyrészt a "kalózokat" zoknibáboknak hívják. De vannak ún. húsbábok (szavazóbábok, marionettek) is - ezek olyan felhasználókat takarnak, akik csak azért regisztrálnak, hogy egy vitát vagy szavazást befolyásolhassanak. 



Na tessék, befolyásolható a rendszer. Szerencsére sok ember dolgozik azon, hogy a bábokat kiszűrje a rendszerből: adminisztrátorok, gondnokok, anonim és megerősített szerkesztők, mentorok, ellenőrök, botok, bürokraták, és IP-ellenőrök dolgoznak azon, hogy a felületet megbízhatóbbá, nemkívánatos bejegyzésektől és téves információktól mentessé, fenntarthatóvá, folyamatosan fejleszthetővé tegyék. Sőt, működik egy Wikitanács is, amely a vitás helyzetekről, indítványokról hivatott döntést hozni. A tartalmi vitákról nem a Wikitanács dönt, ilyenkor véleménykérés után születik döntés, ezeket a vitákat mi magunk is kezdeményezhetjük/ befolyásolhatjuk. Adatvédelmi biztos tisztséget ugyan Magyarországon még senki nem tölt be, azt mindenképpen láthatjuk, hogy nagyon is szerteágazó a Wikipédia háttérembereinek hálózata.
(Aki kíváncsi, részletesen olvashattok a Wikipédia ellenőrzési rendszeréről, és a Wikipédia munkatársairól jogaikról és feladatkörükről is!) És hogy mit várhatunk el mondjuk egy adminisztrátortól? Az elvárt tulajdonságokat és ajánlott viselkedést fogalmazza meg számukra a Wikikett. Ez egyfajta útmutató, egy ajánlás, ami 10 alapelvet fogalmaz meg: 

    • empátia, 
    • ésszerűség,
    • figyelmesség, 
    • higgadtság, 
    • korrekt viselkedés, 
    • segítőkészség, 
    • szigor, 
    • tisztesség, 
    • udvariasság, 
    • visszafogottság. 

Ami pedig a szócikkek hitelességét illeti: a szerkesztési irányelvek között szerepel a semleges nézőpont, az ellenőrizhetőség és a források feltüntetésének követelménye, valamint az, hogy "a Wikipédia nem az első közlés helye"! Szóval a ki van ez találva, már csak használnunk kéne!
Aki ezek alapján kedvet kapott akár szerkesztésre, akár valamilyen wiki-tisztség betöltésére, az irányelvek és útmutatók között minden ehhez szükséges információt meg fogtok találni!


...

"Információ nélkül a kommunikáció csak nyugtalanságot okoz; kommunikáció nélkül az információ semmit sem ér.


Nagy Péter: Az információs hadviselés című tanulmányának mottójaként olvastam ezt az idézetet, ami egy amerikai tábornoktól származik. És milyen igaz, kommunikáció nélkül az információ valóban nem ér semmit. Igen ám, de a kommunikáció is lehet többféle: egyirányú vagy két- vagy többirányú folyamat. Ez a hét azzal telt, hogy tudatosítsam: nem csak felhasználni (egyirányú), megosztani is lehet/kell (két- vagy többirányú). Több blog is foglalkozott az információk megosztásának problémájával, én most nem részletezném. A lényeg, hogy jelenleg igyekszünk átesni egyfajta szemléletváltáson ezzel kapcsolatban is, és törekszünk a megosztásra.
A kommunikációs társadalom kapcsán felvetődött a kérdés, miért ragaszkodunk a szöveg alapú kommunikációhoz? Mert visszakereshetőbb, mert ezt várják el tőlünk, mert nem rendelkezünk a videó/hangkészítéshez szükséges tudással/eszközökkel, mert nem akarunk kockáztatni. Ezek voltak az első gondolataim. Visszafelé haladok: Kockázat - ha a legszélsőségesebb példát képzelem el, hogy egy konferenciaszervezés során szöveges meghívó helyett videómeghívót küldenék, akkor sem kockázatnék akkorát. Lehet hogy lenne olyan, aki nem tudja megnyitni/meghallgatni, de semmiképpen sem tekernék ki a nyakam, amiért nem a hagyományos módon invitáltam őket. Én tehát nem szenvednék kárt, a konferencia már lehet, hogy igen. De ezt nem tudhatom, míg ki nem próbáltam :) A kockázatot, mint olyat mindenesetre kivenném a felsorolásból.
Eszközigény: nem várhatjuk el, hogy mindenki rendelkezzen kamerával, mikrofonnal, vágóprogrammal (és egy olyan géppel, amin ez utóbbi problémamentesen fut) és az ezek használatához szükséges tudással. Talán még ez utóbbi a leginkább elvárható. De amíg az egyetem nem biztosít ehhez eszközöket, kizártnak tartom, hogy az információs társadalom előrehaladásának érdekében mindenki beszerzi a nem szövegalapú kommunikációhoz szükséges eszközöket - a saját költségén, persze.
Ezt várják el tőlünk - az álláspontom nem változott ez alatt az egy hét alatt, még mindig így gondolom.
Visszakereshetőbb - vitathatatlan. 

Valójában válasz helyett egy kérdéssé sűrűsödött össze bennem az előző két témakör: Miért a kommunikáció szövegalapúságát firtatjuk, ha maga a folyamat sem működik úgy, ahogyan egy információs társadalomban működnie kellene? A többirányúságot, az interakciót kell először elültetni a fejekben? Vagy "cselekhez" folyamodva, rejtett tudásként adjuk át ezt embertársainknak? Eszembe jutott egy példa, hogy megosztottam már tartalmakat, csak nem a tanulmányaimmal kapcsolatban. Biztosan sokan ismeritek a mindmegette.hu weboldalt, ahol receptek százai találhatóak meg. Oda feltölteni és onnan letölteni egyaránt lehet, sőt, biztosítva van egy felület a hozzászólásoknak is. Én mindig hozzászólok, ha valamit kétszerannyi tejföllel vagy feleannyi cukorral készítek, így én is részt veszek az adott recepttel kapcsolatos diskurzusban. És mielőtt kiválasztok egy receptet (már eleve a hozzászólások száma, vagy a feltöltött képek(!) alapján választok) elolvasom az összes kommentet, és minden megjegyzésből ki tudok szűrni valami jó ötletet, hasznos tanácsot vagy utánozhatatlan fűszerkombinációt :) Kis túlzással akár a Konnekt csoporthoz is hasonlíthatnám, de nem ez a célom. Inkább az, hogy realizáljuk: megosztani igenis érdemes, már ilyen apróságokat is, mint egy recept!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Zsuzsi! Vajon miért szerkesztünk szívesebben egy receptes honlapot (persze ez is nagyon jó, és kell és én is szeretem) mint egy "tudományosabb" oldalt? Mert nem érezzük magunkat szakértőnek a saját szakterületünkön sem? A tudásmegosztásnak egyik helyen kisebb a másikon nagyobb súlya (kockázata?) van? Én nem tudom a választ (lehet nincs is..), de érdekesnek találom:)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Zsuzsi! Azt gondolom, hogy sokszor azok az emberek, akik a megfelelő tudással rendelkeznek, két okból nem teszik ismereteiket közkincsé, egyik ok az, hogy nekik is sok idejükbe és energiájukba került mire ehhez a tudáshoz hozzá jutottak (miért akarnák mások dolgát megkönnyíteni), a másik ok pedig az, hogy miért adná oda a tudását ingyen, ha ezt a tudást el tudja adni, hiszen lehet, hogy neki ebből származik a bevétele.

    VálaszTörlés